Petőfi Sándor (született Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza körül, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra. Az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították. Petőfi Sándor neve az egész világon ismert.

petofi sandor

Petőfi Sándor verseiből:

Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő fiadnak,
Anyám soká, örökkön él.

Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

S a kis szobába toppanék.
Röpült felém anyám.
S én csüggtem ajkán szótlanul,
Mint a gyümölcs a fán.

S anyánkat, ezt az édes jó anyát,
Ó, Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!

A földön nekem van
Legszeretőbb anyám!

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Ne ily halált adj, istenem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve.
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!

Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
“Ej, ráérünk arra még!”

Hallgass meg engem, édes istenem!
Teremtsd egészen újjá e hazát.

Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!

Magyar vagyok.
Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén.

Haza csak ott van, hol jog is van,
S a népnek nincs joga.

Hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés válasszatok!

Megint beszélünk, s csak beszélünk,
A nyelv mozog, s a kéz pihen;
Azt akarják, hogy Magyarország
Inkább kofa, mint hős legyen.

Magára hagyták, egymagára
A gyáva népek a magyart.

~~~~~~~~~~~~~~
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret, megég.

A szerelem sötét verem;
Bele estem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.

Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál.

Emelj föl magadhoz engemet,
Fogadd el neked szánt lelkemet.

Most is olyan forrón és lángolóan szeretem a feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam.

Oh Hamlet! Mi volt ijedésed,
Mikoron megláttad atyád lelkét,
Ahhoz képest, amint megijedt
A helybeli lágyszívű kántor
feleségének látásán.

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Szerelem tüze ég fiatal szívében,
Úgy legelteti a nyájt a faluvégen.

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csakhogy lényeink egyesüljenek.

Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.

Szeress, szeress, mint én szeretlek téged,
Oly lángolón, oly véghetetlenül,
Áraszd reám a fényt s a melegséget,
Mely isten arcától szívedbe gyűl.

Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
~~~~~~~~~~~~~~

Az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály.

Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó, és szerintem szép is.

Előttem minden ember annyit ér, amilyen értékű a szíve.

A szeretet örök, mint az isten; a bámulat mulandó, mint a világ.

Várhattok-e igazságot a magatok részére, ha nem vagytok igazságosak mások iránt.

Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek.

Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.

A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá; de nyíltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek.

Hadd vesszen el az élet, ha a becsület marad.

A becsülettől soha el ne térj.

Tenger a pénz, melyben elsüllyed
Sok hajó: elv, jellem, becsület.

Egy-e a lélek és a test?
Honnan jövénk, hová megyünk?
Elalszik-e a sírba`, vagy
Új lángra lobban életünk?

Lelked ruhája
csillagsugárból szőtt fényes palást.

Nem kérdem én, hogy mi leszek?
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
S miért vagyok?

Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?

Megírta évmilliók előtt
A sors, mi fog történni majd?
Vagy a történet gálya, mit
A véletlen fuvalma hajt.

Az élet rövid béke s hosszú harc,
És a halál rövid harc s hosszú béke.

Elhull a virág, eliramlik az élet.

Tudod, mi a virág?
A földnek jósága;
Tudod, mi a jóság?
A lélek virága.

Egykor, ha a világ megbántott,
Kivánkozám a sírba le;
Most, éppen mert bánt, élni vágyok,
Dacolni van kedvem vele.

A bánat? Egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

A fájdalom nem éles fejsze, melynek
Csapásától az élet fája dől.
A fájdalom féreg, mely lassan, lassan,
De nem fáradva, folyvást rág belől.

Minden Démoszthenésznél
Szebben beszél a tett.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.

Ahol pap emel szót,
Ott az igazság megfeszíttetik.

Benn volt a világban,
Az életben, az emberek között,
Hol minden lépten meglökik az embert,
S minden lökés egy darabot töröl le
A lélek zománcából.

Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Petőfi Sándor

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Deák Ferenc, Nagy LászlóKatona JózsefKodály ZoltánKányádi SándorFazekas MihályMóricz ZsigmondKölcsey Ferenc Zrinyi MiklósHamvas BélaJókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

 

Hozzászólások