Fazekas Mihály (Debrecen, 1766. január 6. – Debrecen, 1828. február 23.). A XVIII-XIX. század fordulóján ifjan a török elleni és a napóleoni harcokban szolgált hadnagyi rangban, majd Debrecenben botanikát is tanult.  Diószegi Sámuellel együtt írta a Magyar Füvészkönyvet.

fazekas mihaly

Fazekas Mihály Csokonai és Kazinczy barátja, sokáig szerkesztette a Debreceni Magyar Kalendáriumot. Jeles munkája a Lúdas Matyi.

Munka, gondosság! Ezek, amik által
Várhatunk vidám napokat napunkra;
S nem szorulunk a panaszos kenyérért
Más küszöbéhez.

Én, uram, a fizetést köszönöm: ha az isten erőt ád,
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!

Az Isten
Így bánik, ‘s bánjon valamennyi kegyetlen Urakkal.

A négyelni való, megvert háromszor!
Ezt mondván, megtért a Kastélyába, s azonnal
Elküldötte a húsz Lándzsást, kegyelemmel akarván
Óvni magát ezután az erőszak tételek ellen.

Szép lesz a szomorú zápor után napod.
Egy jó kéz vezeté, tudod.

Nincs oly cél az egek boltja alatt, hova
Baj nélkül szabad eljutni; az út nehéz
Voltán aki megijed,
Válasszon gyepesebb nyomot.
Reménylek, míg élek,
A nagy lélek nem fél,
Akármint fújjon a szél.
A hab, ha rám dűl is,
Hajóm elmerül is:
Úszva is reménylek.

Ne szűnj reményleni,
Szélvész után mindég
Kellemetesebb az ég.

~~~~~~~~~~~~~~~~~
Rettentő kardod magyarán markodba szorítván
Rajta vitéz! Nagy szíved után, nagy lelked azonban,
Mely a győzöttön könyörül, nyomban kövessen.

Kérjük az ég urát,
Hogy boldog legyen életek
A virtust követők lelki barátinak.

Csak az emberi nemzetnek
Felséges barátjai
Lehetnek a tiszteletnek
Valóságos tárgyai.

De tudtam mindég érzeni,
Hogy kellene igazán
És haszonnal segíteni
E bajban forgó hazán;
S ha többet nem tehettem,
Legalább kesergettem.

Sem a tatárok, vagy törökök, sem a
Rossz nyíri pajkos nép riha tábora
Nem tettek ennyi kárt közöttünk,
Mint ihol a ravasz elpuhulás.

Óh, magyaroknak erős, bölcs és szent Istene! Jámbor
Bárányodnak ügyét többé farkasra ne bízzad,
Sőt, mindent tehető karral pusztíts ki hazánkból
Minden farkasokat.

Látod hát nevedet, magyar! Oly márványba bevágták,
Melyet mindaddig bé nem mohosíthat az óság,
Míg ropogások közt az egek kék boltja be nem dűl.

Ne éljen önnön kénye szerint, kire
Hazája, lelkét bízta.

Óh, dicső nemzet! Te! Ki hajdanában,
A vitéz korban, egekig ragyogtál,
A világosság kiderült korában
Éjbe maradnál?

 

Óh én édes Istenem!
Adj jó békességet.
Fordíts el országunkról
Döghalált, ínséget,
Hogy ehessük békével
Zsíros kenyerünket,
Áldj meg uram, teremtőm!
Jó borral is minket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hogy Marstól végképp búcsút vettem,
Nyugodalmamat itt kerestem,
Mások baját nem irigyelvén,
S a természetet énekelvén.

Gyakran onnan szántam azokat,
Kik bódulva ölik magokat:
Vagy a szívrontó fösvénységgel,
Vagy lélekgyötrő kevélységgel.

Jó napunkat felcserélő
Édes esti hajnalom!
Téged áld e tenger élő,
Téged áld e kis dalom.

 

Örvendezvén az egekkel,
Együnk és igyunk víg lélekkel,
Áldván a természet jó atyját,
Ki táplálja minden állatját,
Ki a láthatatlan párából
S sok ezernyi szerek lángjából
Felhőt hirdet a levegőbe,
S esőt ád alkalmas időbe.

Mi tudunk az égitestek közé menni,
A láthatatlanból megláthatót tenni.

Szép idő lesz-é vagy homályos holnap?
Nem nagy országban, de csak egy megyében:
Ily kevésről is nyomosan felelni
Senkise tudna.

Hát az esztendő lefolyása milyen
Változásokkal fog előhaladni?
Melyik hazug lélek meri azt előre
Sorba leírni?

~~~~~~~~~~~~~~~~~
Rövid egy nap életünkben.
Nohát, örömbe’ töltsük.

Mely boldog pedig, akinek
Egy hív társ kezeit tartja az ellene
Fellázadt bajok árja közt.

Egy pár érző szív boldogságát
A legtisztább hűség tészi.

S a zöld gyepen amint öszvebúnyolódtunk,
Látta az esthajnal, miként csókolódtunk.

Nem vagy itt, csak szívembe.
Nálad nélkül nem találom
E világban kedvemet.

De akkor is, édes hívem!
Ha éltem kell végezni,
Hogy szeret, azt fogja szívem
Utoljára érezni.

Veled való múlatásom
Táplálta életemet,
Tőled való elválásom
Sietteti végemet.

Boldog egek! Hát én csak azért láttam meg a hajnalt,
Hogy tudjam honnan számlálni keservimet?

Óh jól tudnánk, hogy egymásnak
Közös segítségivel
E világi vándorlásnak
Könnyen bírnánk terhivel.

Mind egy célra kell sietnünk,
Mind egy úton ballagunk,
E pályát hogy kell követnünk,
Mind jól tudnánk azt magunk.

De azt véljük, hogy rózsákat
Csupán úgy szakaszthatunk,
Ha egynehány jámborkákat
A tövisbe buktatunk.

Hogy az élet édes mézét
Szánkba csak úgy nyelhetjük,
Ha a mások szája ízét
Keserűvé tehetjük.

Hogy útunkban dicsőséggel
Csupán csak úgy járhatunk,
Ha másoknak kevélységgel
A nyakára hághatunk.

Óh hányféle indulattól
Hányódunk és vetődünk!

De hiába! Mert más mód nincs,
Hordjuk tisztán szívünket,
Mulattat is ez a nagy kincs,
Dicsőít is bennünket.

Függetlenségében lel a bölcs nagyságot,
S neveti az arany jármos uraságot.

Mindent elvehet a kemény
Sors, amit csak adott.

Vagyok-é én? Vagy nem? Azt csak nem kérdhetem:
Mert azzal magamat magam kinevetem.
De hogy hol? S mi vagyok? És mi módon élek?
Mi ez itt, s mi volt az, amiről eszmélek?
Csak álom volt-é az? Vagy pedig ez álom?
Különös! Magamat hogy fel nem találom!

Óh, vajon mi rólam az egek végzése?
Bezzeg még ez ám a kérdések kérdése.

Óh, kedves élet legsanyarúbb neme!
Ugyan mi szükség volna reád, hahogy
Az ember e jó kis világot
S benne magát okosan szeretné?

Jövel tehát,
Lelkünk repüljön a világos esméret
Szárnyán egész az Istenig!

Isten! Mely homályos a lélek nézése,
Míg ama setétség völgyén raboskodik
S a test koldusbotja után vakoskodik.

Óh Isten! áldd meg foglalatosságom,
Melyben szent tetszésed által nem hágom;
Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,
Hogy tőled várjam nyereségemet,
Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak,
Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak,
Melyért szent orcádnak ítélete
Előtt nem bánt lelkem esmérete.

Én hát az Istenre vetem minden gondom,
Ámbár ostorozzon, megnyugszom, s ezt mondom:
Az Úr, a poharát, aki reám mérte,
Áldassék szent neve hát örökké érte.

Fazekas Mihály

 

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Móricz Zsigmond, Kölcsey Ferenc,  Zrinyi MiklósHamvas BélaJókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások