Batsányi János 1763 és 1845 között élt. Forradalmi ihletének kibontakozása a felvilágosultságtól eljuttatta a reformtörekvésekig, s az egységes és oszthatatlan haza fogalmáig. A sorskérdéseket nemzetközi összefüggésekben szemlélte. Látta, hogy a történelemben egyenes út a haladás, s ha az intézmények, gátolva a reformmunkát, feltartóztatják a fejlődést, ez erőszakos úton jut érvényre.

batsanyi janos

Mennyi magyar vértől pirult Márs oltára,

Hogy hazánk ne jutna mások birtokára?

Elődink, felkelvén gyakran oltalmára,

Százezrenként dőltek ellenség kardjára.

 

Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,

Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!

 

A hazáért élni, szenvedni s jót tenni,

Ügye mellett önként s bátran bajra menni,

Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,

S minden áldozatra mindenha kész lenni:

Barátom! oly dolgok, melyek az embernek

Dicsőség mezején oszlopot emelnek,

S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)

A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

 

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében

Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,

S gyászos koporsóba döntő vas-igátok

Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;

Ti is, kiknek vérét a természet kéri,

Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!

Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

 

Emlékezzél a múlt időre,

Ismérjed a jelenvalót;

S értvén az újat és az ót,

Vigyázz, figyelmezz a jövőre!

 

Vidulj, gyászos elme! megújul a világ,

S előbb, mint e század végső pontjára hág.

 

Zeng, hárfa! Hallgasson ma minden reája,

Valakinek kedves nemzete s hazája;

S valaki a magyar változó ég alatt

Még a szabadságnak híve s ember maradt.

Álljon fel az erkölcs imádandó széki!

Nemzetek, országok, hódoljatok néki!

 

Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,

Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!

 

Diadalmaskodni fog egykor

A nagy egész hasznát kereső törvényes igazság,

Hogy nép a népet kedvelje, hogy ember az embert

Érdeme s méltósága szerént tisztelve becsülje.

~~~~~~~~

Ha még soká szeretlek-e,

Könnyes szemekkel kérdezed,

S hát vélheted dicső alak!

Hogy téged én elhagyjalak?

 

Tetőled függ az életem,

Ah, csak tebenned lelhetem

Fel mindenem.

 

S egy mosolyodásod esdeklésemre,

Isteni csendességet önt lelkemre.

 

Szedjük életünk virágit,

Most, mikor még illatoznak,

S a tavasz vidám szellői

Lengedezve játszadoznak.

 

Kert az élet: de rózsáit

Óva kell s vigyázva szednünk,

S a tövistől, hogy kezünket

Meg ne szúrja, – őrizkednünk!

 

De ki állhat ellent halál hatalmának?

Ki mond ellent az ég szent akaratjának?

Ah! valakik egyszer, az élet urának

Örök tetszéséből, lételre jutának.

 

S míg fiatal korom napjait számlálom,

Eltűnik életem, mint egy rövid álom!

 

Egyedül azt látja a szegény halandó,

Hogy az egész földön minden változandó.

 

Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható.

 

Szerencse kockái ekképpen változnak;

Egynek dicsőséget, másnak gyászt okoznak.

 

Boldog, ki éltében annyi jót tehete,

Hogy vele ki nem hal szép emlékezete;

Boldog, ki pályáját úgy elvégezheti,

Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti.

 

De bánatra méltó, ki alig kezdette,

Útját, már elesik annak közepette –

Kinek még alig nyílt élte szebb virágja,

Már a titkos féreg gyökerét elrágja!

 

A ritmus csak szolga,

Szolgálat a dolga!

Ez a versszerzés titka,

Melyet, aki tudna, ritka.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Juhász Gyula, Füst Milán, Borsos Miklós, Kosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Hozzászólások