Weöres Sándor költő, író, az általános létélmény és a játékos stilizáció, a szereplíra és a szellemi igazság, a sodró ritmus és a vágyott harmónia énekese.

weöres sandor

Weöres Sándor legszebb gondolataiból, írásaiból:

Isten vendége vagy e világon!

Ismerd föl, hogy a fülemüle jól énekel, a bárány jól eszi a füvet: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát, és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.

Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban.

Istent nem ismeri más, csak a magától-értetődés.

’Nekem mi jut?’ helyett: ’mi fakad belőlem?’ S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó fényes legyen és folyton tisztuló.

Kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem. Józan eszemet vak veszélyben ne hagyd elveszítenem.

A múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata.

Az idő nem halad; mozdulatlan: amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a jelenvalóság, mindig MA van.

~~~~~~~~~~~~

A hírnév nem dicsőség, hanem nyomorúság és megaláztatás.

A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz.

Dicsőségedet és halhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned nincsen.

A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek, csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak, és más a fán, a tálon és a szájban.

Mi a művészet? Szépséggé-rögzített emberi megnyilvánulás.

A kincset az idő nem őrzi – nem: a halhatatlan mű időtelen.

~~~~~~~~~~

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié:
minderről egy csomó kétes bölcsesség,
nagy könyv, zagyva szó.

Mindig Ámor karjában égek,
A Lélek és a Szerelem
Külön nem válható sohasem.

Szép távolságoddal itt vagy.

Takaród hadd igazítsam,
puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli, és hevét kibírja, Ő a párod.

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,

Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szívem,

s lettél egyszerre társa.

Nélküled üres minden képkeret, és világtalan az egész világ.

Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak.

Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek.

Várlak a déli sugárban,
Várlak az éji sötétben.
Várlak a télben, a nyárban,
Várlak a földön, az égen.

Ha minket földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak.

A hangod akkor legszebb, ha kerete a csöndnek, a sorsod akkor legszebb, ha elszáll, mint az ének.

Jó lenne a sorsot félrevetni, álmod pelyhén újra megszületni.

Ha álmodban újra élni tudnék, kicsit sírnék, hogy csicsígass, kicsit rínék, hogy babusgass, aztán csöndben megint elaludnék.

Most, hogy elfogy a szerelmed, most tudom csak: mennyi volt.

~~~~~~~~~~~

Aki még nem kíváncsi: tudatlan, aki már nem kíváncsi: bölcs.

Tetteid medre: életed.

Életed: tarka pergő kép a leplen, a főszemély is, a néző is te vagy.

Fölébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy.
Aki holnap léssz: ma még nem te vagy.

Hagyjon a véletlen a mézben vagy a sárban, magam-varrta sorsot hordjon mindég vállam.

Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát.

Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet.

Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket.

Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.

~~~~~~~~~~~

Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.
Bontsd szét a személyeddé vált világot, és beléd tódul a teljesség.

A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Ne kívánd senki szeretetét.
Ne utasítsd el senki szeretetét.

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.

Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik.

S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és finoman, hajlékonyan támogat.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. Semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Csokonai Vitéz Mihály, Ady EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

Weöres Sándor Művei az Elektronikus Könyvtárban

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások