Krúdy Gyula író, hírlapíró, a 20. századi magyar próza kiváló mestere. Számos műve közül legismertebbek Szindbád-történetei, amelyet Huszárik Zoltán filmje is emlékezetessé tett, valamint a Hét bagoly, az Asszonyságok díja, meg a Vörös postakocsi, amelyet dramatizáltak is.


A szerelem idején minden férfi egyforma.

A legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart.

A férfiak oly gondolattalanul, érzéketlenül emésztik meg szerelmi élményeiket, hogy nem éreznek többet belőle, mint a jó ebédből.

Kitapasztalta ez a szorgalmas gyűjtő, hogy a jó szerelem sem más, mint egy hajnali álom, amely dolgot már előtte is többen fölfedeztek.

Csak olyan terjedelmű lehet egy jól megfogalmazott szerelmes levél, amelyet a címzett szóról szóra betanulhat, mert néha éppen a legérdekesebb szerelmes leveleket nyomban meg kell semmisíteni.

Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők.

Az igazi szerelmi levelezőt csupán egy kurta lépés választja el a költőtől.

Nem lehet szerelem nélkül maradandó és becses dolgot alkotni.

Amint az álomban történnek a lehetetlenségek, ugyanúgy megesnek azok a szerelemben is.

A szerelmet a földön túlról hozza magával az ember, ezért nevezik szentnek ezt az érzelmet. Bizony a földön csodaszámba megy az, ha valaki biztosan rátalál a párjára. Az igazira, akivel lelkében és testében ugyanegy, akiket, a példaszó szerint, egymásnak teremtett a nagy természet. Ezért olyan kevés a boldog házasság. Ezért jár az emberek legnagyobb része szerelem nélkül végig a világon. Szerelem! Az igazi szerelmet csak a nagyon kiválasztottak ismerik.

Csak a szerelemben hiszek. Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A halottaktól nem kell félni. Inkább az élők okoznak kellemetlenséget.

Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak.

Nem szabad szeretni semmit és senkit, hogy mindenről könnyen lemondhassunk.

Az élet nem tréfa, hanem a szomorúságok láncolata.

~~~~~~~~~~~~~

Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.

Semmink sincs – csak múltunk van, és múltunkban gyönyörűen zengő nyelvünk.

Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betűket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely fölébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.

Korunkban nem becsülik meg a tehetséges embert. Csak azoknak a semmiháziaknak áll a világ, akik tudnak törleszkedni, barátkozni, hízelkedni.

Az érvényesülésnek ezer módja van. Mikor már érvényesült az ember: mindegy, hogy milyen úton jutott hozzá. Az a fontos, hogy felülkerekedett.

A regényírók mindig csak kétféleképen ismerik az életet: boldognak, vagy boldogtalannak. Pedig van ám egy középső út is, az arany középút, amikor az ember se a boldogság mámorát, se a boldogtalanság kínját nem érzi. És a legtöbb ember ezen a középső úton haladva éli le életét.
Micsoda boldogság az, jónak lenni. A világon ez a legtisztább, legvalódibb öröm.

Mert a szem néha káprázik. Káprázik, és ez az emberi boldogság.

Az okosság kormányozza a világot, a többi mind mulandó.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A férfiak fecsegőbbek, mint az asszonyok. Soha se mondd el a titkaidat férfinek, mert visszaél gyöngeségeddel.

Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek.

Visszatérhetnének azok a kamaszesztendők, amelyektől hajdanában az ember úgy szeretett volna megszabadulni.

Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.

Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében.

Az anyák a fiaikban megszázszorozva látják mindazon kiválóságokat, amelyeket a férfiról álmodtak, gondoltak, sejtettek. A leánykáikban önmagukat vélik olyan szépnek, remeknek, amilyennek önmaguknak kellett volna lenni.
Én azt mondom önnek, hogy az asszonyok nagyon jók voltak hozzám, mert sohasem szerettek.

A fiatal nők csak rontanak az emberen. Először azért, mert semmi hasznos tudományt nem lehet tanulni tőlük, csak érzékenységet, amire az embernek nincs szüksége az életben. Másodszor a fiatal nő szereti magát rábízni az első férfira, akivel megismerkedett.

Az embernek sohasem lehet elég nőismerőse, nem tudhatni, hogy kinél találjuk meg a szerencsénket.

Isten tudja, hajdanában mindenki segített a férjek felszarvazásában.

A nők életében vannak olyan jelentéktelen események, amelyeknek azért nem tulajdonítanak különösebb fontosságot, mert nincsenek érdekelve a szívükkel.

Minden titokkal úgy vagyunk, hogy az csak addig titok, amíg senki nem tudja. Mihelyt két ember tudja, mintha már az egész világnak tudomása volna róla.

Manapság, mikor mindnyájan egyenlők és demokraták vagyunk, mindenki mulathatna, kacaghatna kedvére, de hát nincs már min kacagni. A jókedv, miután demokrata lett, veszített értékéből.

Csak nőért érdemes élni – mondta Szindbád, mielőtt a budai tornyok éjfélt ütöttek volna. – Sajnos, én már öreg vagyok, hogy újra kezdhetném az életet.

A férfiak többsége egész életében azt csinálja, hogy eligazodni akar az asszonyok szeszélyén, aztán, még nagyapa korában is ott tart a tudományával, ahol kamasz korában tartott.

Lehet, hogy forradalmár vagyok, ha a szenvedélyt annak nevezik. Igen, éljen a forradalom. Éljen az öregek forradalma, akik éppen úgy szeretnek, mint a fiatalok, csak nem szabad nekik.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: 

Berzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások