Széchenyi Istvánnal (1791-1860) a legnagyobb magyarral kezdődik a Breviáriumok sorozata, akinek lángelméje, összetett személyisége, világlátása, magyarrá érése, nemzetféltése, sokoldalú teremtő tevékenysége és keserű sorsa méltán érdemeli a ’legnagyobb’ jelzőt.

 

Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig, mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen keresztül, s most is szívszaggatva bánok.

Isten embernek soha nem segít közvetlen, de mindig csak közvetve, esze, tudománya, szorgalma által.

Az önmagába való elmélyedés az, a mi az ember lelkének az önállóság legmagasb fokát szerzi meg.

A lélek úgy megkívánja az eledelt, mint a szív s a test – az is elbágyad, elhervad a nélkül.

~~~~~~

Belsőnk oly szoros összeköttetésben van külsőnkkel, hogy amaz ezen némileg átlátszik, s mennyre javíthatja, sőt felejtetheti a külsőnek kecsnélküliségét a valódi belbecs, azt tapasztaljuk, midőn nem ritkán az tetszik legjobban, az hódít magához legtöbbet, kinek külseje legkevésbé ajánlkozó, s az taszít viszont magától mindenkit hidegen, kire a természet leginkább látszék mosolyogni.

Minden magasztos, nagy és nemes a természetben rejlik. Aki egészen egyszerűen, anélkül, hogy hamis benyomásokkal tévesztetné meg magát, az Ő törvényei szerint cselekszik – minden dolgot, akármilyen fajtájú legyen is az, eléggé jól fog csinálni. Ehhez azonban visszavonhatatlanul hozzátartozik az elmélyülés, a kitartás és a hű maradás talentuma.

Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkáljon, alkosson, teremtsen.

Munkálni nagyban, s ha nem lehet, munkálni kicsiben, de munkálni mindig, másban csak akkor keresni elmaradást, mikor már rajtunk nem múlt, s mindenek fölött kötelességet teljesíteni, ha más nem teljesíti is.

Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.

A nagyobb rész inkább javasolni szeret nemes tetteket, mint azokat gyakorolni; s ha hibáról van szó, inkább hajlandó másra mutatni, mint magára.

Ha csekélységekbe nem vagyunk szigorúak önmagunk iránt, nagy dolgokban, ha akarunk, sem lehetünk.

Nem arrul kell annyira aggódnunk: mit tartanak felőlünk, mint inkább, mik vagyunk.

A legcifrább szavaknak sincs hitele ott, hol tények bizonyítnak ellenkezőt.

~~~~~~~

Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársának, hazájának, s ezáltal az egész emberiségnek.

Kettőzött kötelesség, hogy ki-ki lelkiismeretesen betöltse helyét, s abból ki ne kalandozzék.

Mihez képest nem tenni, mikor tenni kellene, tenni kötelesség volna, éppoly bűn, mint nem kevésb bűn cselekedni, másokat cselekvésre buzdítni, midőn az abbahagyás lenne szoros tiszt.

A tökéletesség felé vezető út csak az lehet, melyen az ember a közjóért munkálkodhatik.

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz.

Mily becse van oly hűségnek, melyet őrzeni kell?

Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!

~~~~~~~~~

Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.

Akármilyen boldog fekvésű legyen is egy ország, bármily szabadságokkal bírjanak is lakosai, lassan-lassan mégis rabigába görbed, ha romlott a tiszta erkölcs, s polgári erény nem fénylik többé.

Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!

A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.

A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.

Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját.

Magyarország pillanatai igen drágák, a szép szavak és dagályos declamátiók pedig felette olcsók.

Egy olyan országban, melyben oly csekély a közösségi szellem, mint a mienkben, ahol mindenki csak magával törődik, és a közre nem gondol, véleményem szerint valamilyen egyesítés kezdete lényeges haszonnal jár: mert több embernek olyan vállalkozás is könnyű, mely a magánosnak egyszerűen lehetetlen marad.

Nem elég, ítéletem szerint, hogy igaztalanság ne történjék, hanem az szükséges, hogy igaztalanság büntetlen ne is történhessék, az pedig csak világos és szoros törvények által eszközölhető, mert ember csak ember marad, bármily nevezete legyen, s akárminő magas polcon álljon is.

Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretném hinni – lesz!

Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.

Akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember.

Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni – ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.

Mindig van a politikai gyilkosban valami zavaros vágy, hogy még áldozata előtt is igazolja magát: akar valamit mondani a mentségére még akkor is, ha amit mond, se ő magát, se senki mást nem győzhet meg. – Talán egyetlen ember sem képes elkövetni a bűnt ürügy nélkül.

Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.

Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák.

A breviárium: írók vagy költők műveiből készült szemelvényes gyűjtemény, rövid áttekintés

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások