Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem, birodalmi herceg (Reichsfürst).

ii rakoczi ferenc

II. Rákóczi Ferenc – Breviárium

Petőfi Sándor a Rákóczi című versében így szólítja meg a vezérlő fejedelmet:

„Hazánk szentje, szabadság vezére, / Sötét éjben fényes csillagunk, / Oh Rákóczi, kinek emlékére / Lángolunk és sírva fakadunk!” Latin nyelvű jelmondata szállóigévé vált: Cum Deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!)

1704-ben Gyulafehérvárott erdélyi fejedelemmé választották, és így ő volt az utolsó, aki betöltötte ezt a tisztséget. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a dux & princeps címeket kapta, amely „vezér és fejedelem” jelentésű, és a magyar történetírás hagyományos értelmezése szerint ezzel megválasztották „a haza szabadságáért összeszövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé”.

~~~~~~~~~~~~~~

Üzenem a jövőbeli gyermek nemzedéknek Magyarországon, hogy tiszteljék hazájukat és becsüljék, hogy ezen a földön élhetnek. Őrizzék meg értékeit és emlékeit! Beszéljenek róla úgy, mintha kincs lenne.

Nem félek kinyilatkoztatni, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy, hazámat felmenteni az idegen járom alól, volt a célja minden tettemnek.

Sem célszerűnek, sem becsületemmel megegyezőnek nem tartottam idegen ország koronájáért és önhasznomért hazám ügyét cserben hagyni.

Nem tűrhetők az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek, és az ellenség parancsát követik.

Ébredjetek föl, Magyarok! Váljatok Nemzetté! Legyetek újra nemzet!

Az Isteni Gondviselés elküldött engem puszta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó szózatnak.

~~~~~~~~~~~~~~

Kinek a földön nincsen hazája, annak az égben sincsen szállása.

Ha helyénvaló az alattvaló alázata a király jelenlétében, hogyne volna az a teremtménynek az ő teremtője színe előtt?

Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban.

Győzhetetlen én kőszálom, / Védelmezőm és kővárom / A keresztfán drága áron – / Oltalmamat tőled várom! Irigyeim zabolázd meg, / Szándékokban tartóztasd meg, / Szegény fejem koronázd meg, / Mennyen-földön boldogítsd meg! / Reád bíztam ez ügyemet, / Én Jézusom, én lelkemet, / Megepedett bús szívemet / És szegény árva fejemet.

Megborzad a lelkem, Uram, ha visszagondolok mindarra, amit a Te kegyelmednél fogva be kell vallanom, és félek azokra gondolni, mikben egykor gyönyörködtem. Igaz, Uram, mennél jobban megszeretteted magad velem, annál inkább fájlalom gyalázatosságokban elmúlt életemet. De hisz igazságos dolog, hogy féljek Tőled, mert én ember vagyok, és irgalmadnak kincseit fölötte törékeny cserépedényben hordozom; meg nem is szabadítottál meg ellenségeimtől.

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh, végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket. Védj meg engem, én lelkemnek Üdvössége, minden hiú képzelgéstől és tetszelgéstől! Rajtad függök, és egyedül csak tebenned bízom! Ámen.

Ki a világ előtt fejedelem, a te színed előtt por és féreg vagyok.

~~~~~~~~~~~~~~~~

Megjöttem, megjöttem, mivel elszántam magam a fegyveres harcra.

Fegyvert kötöttem, életemet tettem fel a szegény magyar nemzetnek iga alól való felszabadítására és soha el nem hagylak titeket.

A porcióztató, adóztató, kenyerünket, sónkat elvevő ellenség rontására szólítom hadba az ország minden rangú és rendű népét.

Városok, falvak, helységek, s jobbágyok, ha fegyvert fognak és velünk harcolnak, mind maguk, mind utódaik felszabadíthassanak, úr dolgától, adózástól mentesítessenek.

Bátorított és erősített az a szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát és szeretetét.

A törvényeket megszegő hatalommal szemben az ellenállás nem lázadás, hanem jog.

~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem kívánok birodalmat, nem kincset tűletek, s nem egyebet: az igaz, bátor magyar szívet, hogy azt magaméval összekapcsolván, veletek éljek és haljak! Mert arra szövetkeztünk és esküdtünk, hogy nem tesszük le a fegyvert, amíg a szabadságunkat vissza nem szereztük.

Hozzád fordulunk a megpróbáltatásnak e nehéz napjaiban, népeknek és seregeknek Ura és Istene. E nemzet küzd jogaiért és igazságáért, s Hozzád emeli esdő tekintetét, mert egyedül tőled várhatja szabadulásának óráját. Vitéz hőseink vére áztatja hazánk szent földjét, s az özvegyek zokogásaiba ártatlan gyermekek és szomorú anyák könnyei vegyülnek. E könnyek árja törjön föl az égre, és ostromolja meg irgalmasságodnak trónusát! Ne hagyd elveszni azokat, akik Benned bíznak, s a meggyötört szívek sebére öntsd könyörületed balzsamát!

Az országot kormányozva cselekedeteimet az igazságosság vezérelte. Jót tettem a szegényekkel, a balsorsot erős lélekkel viseltem, a sikerek nem tettek elbizakodottá, a közérdeket a magánérdekeim elé helyeztem, nappalaimat, éjszakáimat pihenés nélkül munkában töltöttem, megvetettem a gazdagságot, a közjó szolgálatát egészségem, életem, családom gyarapodása elé helyeztem. Adott szavamat szentül megtartottam.

Szinte már azt sem tudom, élek-e még, vagy csak azért vagyok a világon, mert elfelejtettek eltemetni. Ugyanis az a szomorú tapasztalatom, hogy a lelki és testi halálon kívül van politikai halál is. Már semmi, de semmi nem köt ehhez a világhoz. Senki nem veszi hasznomat, és amikor magam sem látom hasznát személyemnek, kétszeresen szerencsétlen vagyok.

Édes nemzetem! Ezt érdemlettem tőled bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted felszentöltem, feleségemet, gyermekimet, szerencsémet megvetettem. Ne szenvedd, édes hazám, rajtam ezt a gyalázatot!

Üdvözítő Istenember, Jézus, ki egykor vérkönnyeket hullattál a veszendő Jeruzsálem felett, tekints kegyesen a mi sanyargattatásunkra, s oltalmazd ezt a szép hazát, melyet első szent királyunk Szűz Anyád, Mária, pártfogására bízott. Boldogságos Szűz Anya, Mária, ne feledkezzél meg a te népedről, szegény Magyarországról, melynek oltalmazója és pártfogója lettél!

És ti, szent királyaink, akik a kereszt jelével és a Boldogságos Szűz képével díszített zászlóinkat erős karokkal vezéreltétek győzelemre, legyetek szószólóink Istennél, hogy közbenjárástok a Mindenható szívét könyörületre lágyítsa irántunk, most és mindörökké. Ámen.

II. Rákóczi Ferenc

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Örkény István, Petőfi Sándor, Deák FerencNagy LászlóKatona JózsefKodály ZoltánKányádi SándorFazekas MihályMóricz ZsigmondKölcsey Ferenc Zrinyi MiklósHamvas BélaJókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

II. Rákóczi Ferencről

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások