Heltai Gáspár reformátor, protestáns lelkész, szépíró, műfordító és nyomdász 1510 és 1574 között élt. Az részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialogusában a prédikátori oktatás érdekében már profán történetek is vannak.

Leghíresebb, szellemes műve a Száz fabula. Utolsó nagy munkája, a Chronica az magyaroknak dolgairól.

A szája-veszetteknek akármit adj eleikbe, azért ugyan nem kedvelik, mert a szájoknak íze elveszett. Ha a munkám nekik nem tetszik, legott üljenek le, és csináljanak jobbat.

A szegény mindenhol az porban hever.

Ki-ki az ő nyavalyáját és állapotjának nehézségét békességgel szenvedje el. És mindent az időtől várjon. Nehéz ugyan a békességgel való tűrés, reménységbe foglaljuk szívünket, várván az isteni gondviselésnek végzését.

A nagy gazdagság mellett a félelem vagyon, az elégületlenség s a nyughatatlanság. Sokan félnek a dúsoktól, de bizony őnekik is sokaktól kell félniük.

A gazdag nyughatatlan, mert a sok gondok és szorgalmatosságok, ezek mellett a sok félelmek és rettegések bizony megfőzik és megemésztik az ő szívét.

Senki nem volt olyan erős és hatalmas, hogy hatalmasb ne találkozott volna őreája.

Egy pokolban valók mind az hamis bírák, mind az hamis tanúk.

A bírák is emberek, kiket az adomány igen hamar megvakít, és kitántorít az igazságnak útjából.

Csak valami tisztességre emeljék az embert, legott meglátszik, kicsoda lakik benne. Honores mutant mores. Vagyis: Hivatallal változik az erkölcs.

Azok, akik igen dicsérnek téged, nem szeretnek, és ha lehet, bizony, megpróbálják, kikaphatják-é a sajtot a szájadból.

Szépen szólnak az emberek, és mézet ígérnek, de gyakorta mérget adnak helyébe.

Az emberek igen bélelve vagynak tettetéssel és képmutatással, és bizony az ő természetük szerént igen hazugok.

Mely igen rút dolog és nagy vétek légyen a tettetés és képmutatás. Mikoron az ember mást szól nyelvével, és más vagyon szívében.

Nem mindenha jó az, ami jónak tetszik.

A gebét nem illeti a hintószekér.

A hatalmasok és kegyetlenek felfuvalkodásukban uralkodni kezdenek a szegénységen, és untalan csípik, koppasztják, mellyesztik nyúzzák, róják, dúlják, fosztják, raboltatják, nyomorgatják a szegény ártatlanokat.

Nem jó a nagyurakkal egy tálból cseresznyét enni, mert legott homlokodra lövöldözik az magokat.

Gonoszoknak és kegyetleneknek áll e világ, s itt, e világon veszik el ők az ő javaikat.

Ha valaki asszonyember szava után indul, az gyakorta megcsalatkozik.

Igen jó dolog, ha az embernek van magához való esze, és a más kárán és veszedelmén tanul.

Mindent inkább móddal és okossággal igyekezzél cselekedni, hogynemmint erővel és erőszakkal.

Keveset szólj. és örömest veszteg hallgass. Bizony az ember jobban megüti magát beszéddel, hogynemmint eséssel.

Jobb az embernek szorgalmatossággal munkálkodni, mert ekképpen megoltalmazhatja jó lelkiesméretét.

A rest kéz megszegényít, a munkálkodó kéz pedig meggazdagít. Ne várjad ezokáért az égből az sült galambot szájadban.

Igen jó a kereszténnek mindig vállán viselni az ő nehéz keresztjét, hogy el ne higgye magát.
Aki kárt nem akar vallani, a gonoszságos és álnok embert elkerülje, és véle ne társalkodjék. Az ő természete az, hogy a jót mindenkoron gonosszal füzeti meg.

A világ nem tud egyébbel, hanem csak bosszúval és háladatlansággal fizetni meg minden jótétet. Melyet láthatni minden embereknek rendinél.

~~~~~~

Nekünk Istenünk vagyon, akinek gondja viseléséből lesznek mindenek. Semmi nem lészen szerencséből és véletlenből. Gömbölyű pedig a golyóbis, akin áll, s igen hamar elfordul.

Az okosság és emberi bölcsesség nem elég ahhoz, hogy az ember megmaradjon, és a veszedelmet elkerülhesse az Istennek kegyelmessége nélkül.

Ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel, marhával, jószággal s egyebekkel szeretett, ne fuvalkodjál fel, és el ne bízd magadat. Mert nem állandó az világi dicsőség.

Bizony, módja vagyon az Isten akaratjának. Ámbátor nem is kévánod, az Isten azért megismer tégedet, és ha tetszel néki, és nagyobb tisztre, avagy tisztességre vagy méltó, bizony, megtalál.

Bölcs az Isten, tudja Ő, minek miképpen kell lennie.

Mely jó és kegyelmes az Úristen. Nem bocsát ránk semmit hasznunk nélkül.

Csodálatos az Úristen az ő cselekedetiben, és gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztaltatásában.

A jó és üdvösséges halál igen jó és tiszta lelkiisméretet kéván, mely csak azoknál lehetséges, akik az Istent és az Ő szent akaratját igazán megismerték.

~~~~~

Az emberi természet igen kévánkozó, és sok dolgok után vágyódik. De éljen eszével, és eszesen cselekedjék, ne induljon mindenkoron kévánsága után.

Nehéz a természettől vett szokásokat megváltoztatni.

Ne hágj tennen kévánságodból felsőbb grádicsra, mert leesel onnét, és bétörik az orrod.

Jobb az embernek jámbornak lenni, és felebarátjával igaz módon cselekedni, tiszta szívből, minden álnokság nélkül.

Minden ember vegye eszébe magát, és kebelébe nézvén, megismerje természetét. Másra pedig ne támadjon, hanem önmagán kezdje az ítéletet, legott meglátandja, hogy nincsen oka, hogy mást megítéljen. Mindvalamennyien Ádám fiai vagyunk, és egy tésztából keltünk.

Minden ember az ő mesterségében legyen foglalatos, és azt cselekedje, amit az Úristen neki meghagyott és parancsolt, azt szorgalmatossággal űzze és kövesse, de idegen dolgokat, melyek az ő mesterségéhez nem illendők, ne míveljen.

Senki oly dologba ne avassa bele magát, amelyet nem tanult, nem szokott meg, avagy amely az ő természetének ellenére vagyon. Mert ilyen dolgot tisztességgel bizony véghez nem viszen.

Addig, míg egyezség vagyon valamely társaság, avagy nemzetség között, addig az ellenség nem igen árthat, és kárt sem tehet bennek. De mihelyt az egyenetlenség és visszavonás beférkőzhetik, legott készen lesz a kár és az veszedelem.

Senkinek gonoszat ne kévánjunk, senkit meg ne átkozzunk. Mert az átoknak olyan természete vagyon, hogy visszaüt arra, aki átkozódik.

Aki mást sérteni, másnak kárt tenni, mást dúlni vagy megrabolni, avagy alája vermet ásni igyekszik, és így akarja elveszejteni, az ne higgye, hogy ő maga szárazon viheti el. Mert elérkezik reája az Istennek igaz ítélete.

Valaki felebarátjának ártalmára vagy veszedelmére siet, annak bizony az igaz és jóakaró Úristen ellene áll. És az ő szent bölcsessége által úgy rendeli a dolgot, hogy ahol az álnok, gonoszat akaró az ő felebarátjának ártani akar, szinte ott önnönmagát veszejti el.

A prédikátorok olyanok, mint a gyertyák, égnek és világolnak, azonközben önmagok emésztetnek meg.

Ajánlom magamat az jámboroknak minden munkáimmal egyetemben, kiknek valamennyieknek kévánok Istentől mind lelki s mind testi jókat.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Szilágyi Domokos, Bessenyei György, Batsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

Heltai Gáspár művei online

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások