Csehov, a klasszikus novella mestere mondta: „Írni úgy kell, hogy a szavaknak minél szűkösebb, a gondolatoknak annál tágasabb helye legyen.”

Szereted bújni a könyveket, vaskos regényekkel ütöd el az estéket és a szabadságodat? Éjszaka is olvastál gyerekkorodban a paplan alatt ? Meg-megállsz egy-egy sornál/kifejezésnél/mondatnál, és újraolvasod, mert úgy érzed, borzongatóan szép?

novella

Jókai Mór, a nagy mesélő

A művészetről, így az irodalomról, sohasem tudunk eleget, ha mégannyit tanulunk is. Mindig marad felfedeznivaló. Az igazi mestermű, ahányszor látjuk, hallgatjuk vagy olvassuk, mindig más. Épp olyan kiismerhetetlen, mint az ember. Gyönyörködni jobban tudunk a műben, ha figyelünk minden jeladásra, érzékenyen reagálunk a rejtett harmóniákra.

A próza a nyelv legjellemzőbb formája. A legtöbb napi írás próza formájában történik. A próza általában egyszerűbb, sok díszítés nélküli. Az írásbeli nyelv olyan formája, amelyet nem a vers formális mintázata szerint rendeznek. Lehet, hogy van valamiféle ritmusa és bizonyos ismétlési és egyensúlyi eszközök, de ezeket nem szabályozzák a rendszeresen fenntartott formális kötelmek, mint a versnél. A jelentős egység a mondat.

Mind a prózának, mind a versnek fontos szerepe van az irodalomban. Különbségük a nyelv szerkezetében rejlik. A fő különbség a próza és a vers között az, hogy a próza természetesen íródott, a verset metrikus szerkezetben írják. A próza kifejezés a latin „prosa oratio” szóból származik, ami egyszerű vagy közvetlen beszédet jelent. A modern használatban a próza a szokásos formában beszélt vagy írott nyelvként definiálható.

Levél – Móricz Zsigmond írása

A metrikus szerkezet helyett nyelvtani struktúrát és természetes beszédáramlást mutat. Egyszerűségének és művésztelenségének köszönhetően a beszélt nyelv többségében használatos mind a kitalált, mind a tényszerű írás. Általában különböző médiákban, például újságokban, magazinokban, filmekben, regényekben, stb. használják. A regények, a novellák, a történetek a leggyakrabbi előfordulásai.

A próza teljes nyelvtani mondatokból áll, és ezek a mondatok bekezdésekbe csoportosulnak. A próza mindennapos használt nyelv, nincs sok díszítés, és az ötletek egyszerűek. Legismertebb változata a regény és a novella. A regény cselekménye rendszerint szerteágazó, hosszabb időszakot ölel fel. Fő- és mellékszereplőket is felvonultat. Számos változata ismert: utaztató, történelmi, fejlődés-regény. Ifjúságunk ismerőse Daniel Defoe Robinzonja, vagy Jókai Baradlay Richárdja (A kőszívű ember fiai.) Nemecsek Ernő is beköltözött a halhatatlanok közé Molnár Ferenc művéből.

– Egy jó regény elmondja az igazságot hőséről; de egy rossz regény igazságot mond nekünk a szerzőjéről. (GK Chesterton)

A novella vagy elbeszélés olyan műfaj, amely rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de érdekes eseményt mond el. A hőst csak egy-két lényeges vonással jellemzi a szerző, a történet középpontjában pedig egy fordulat (pl. sorsfordulat) áll. A történet mindig önmagán túl mutat, valamilyen tágabb, elvont téma kifejtésére szolgál.

novella

AZ ELBESZÉLŐ: A novella elbeszélője lehet:

a) objektív— csak a tényekre hagyatkozik, közvetlenül nem nyilvánít véleményt, háttérbe húzódik. (Móricz: Tragédia, Kosztolányi: Fürdés)
b) szubjektív — közvetlenül értékeli a hősöket, ez a romantikára jellemző.

SZÖVEGTÍPUSOK a novellában:

• narráció: az elbeszélő szövege, amely lehet elbeszélés ( az események elmondása) vagy leírás ( a hős vagy pl. a környezet leírása);
• dialógus: párbeszéd, ami drámaivá, cselekményessé teszi a művet. A párbeszédek lehetnek realisták, azaz a hősök úgy beszélnek, mint a valóságban. Ha nem úgy beszélnek, hanem az író stílusában (romantikára jellemző), akkor stilizált szövegről beszélünk ;
• belső monológ: az elbeszélő vagy egyenes vagy függő beszédben közvetíti a hősök gondolatait. Ez a szövegtípus közelebb hozza a történetet a befogadóhoz.

A klasszikus novella történetelvű, azaz van egy lekerekített történet, ami önmagán túl mutat, valamilyen elvontabb téma kifejtésére szolgál, vagy határhelyzetre épül, a hős életéből kiragadott rendkívüli eseményre, aminek sorsfordító hatása van.

 

Jókai Mór kézirata – Az aranyember

Sokan szeretik a novellákat, nem csak a regénytől rövidebb terjedelme miatt, hanem azért, mert egyszerűbb azonosulni a szereplő sorsával, (gondolatban) részt vállalni a válságaiban.

A figyelmes olvasó azonban nemcsak a történet gombolyítására ügyel, hanem észreveszi a művészi eszközöket is, amivel az író úgy él, mint a festő a vásznon a színekkel. Pl. ”Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.” –megszemélyesítés. (Móricz : Hét krajcár) Ugyanebből az elbeszélésből hangulatfestő szavak: „lestem, felocsúdtunk, megáprehendál…”,hasonlat: „el nem olvad, mint a hó.” A feszültség érzékeltetésére fokozás: „csudák csudája”;szólás: „Hagyja el, jó ember…;” Ez a novella ezért is művészi, ezért is szép.

Mikszáth Kálmán, a nagy mesélő anekdotákkal gazdagította elbeszéléseit. Jó megfigyelő volt, néhány jellegzetes vonással lényeget, karaktereket rajzolt. Egy-egy szereplőjét egy annak életelvét kifejező bölcs mondásával vagy egykori nevezetes tettének felemlítésével jellemzi. Ha odafigyeléssel olvassuk, mindez magától is feltűnik.

Mit várunk el a szerzőtől és az olvasott műtől? Azt, hogy “szórakoztasson”, “újat mondjon”, “alakítsa a világnézetet”, “ismereteket közöljön”, “tárjon fel összefüggéseket” .Ezek a hatások beépülnek idővel az olvasó személyiségébe. Az elbeszélő stílusa pedig akkor jó, ha gyönyörködtet, újat tanít. Az irodalmi mű feladata az, hogy “elgondolkodtasson”, “tágítsa a látókört”, fogalmazásban, beszédben pedig követendő példát jelentsen. Kevés szóval sokat mondjon.

Ugye, Önöknek is vannak kedvenc szerzői? Nem csak a tv-ben szeretik a sorozatokat… A sikerlisták nem csak a zeneszámok sajátos sorrendjét mutatják, sorrendbe állítják a frissen megjelent műveket is.

Szoktak történeteket papírra vetni? Megmutatják valakinek? Most van rá lehetőség! Vegyenek részt a Montázsmagazin irodalmi és képzőművészeti pályázatán!

SZÁMADÁS – A Montázsmagazin pályázati kiírása – Irodalmi és képzőművészeti pályázat

Kérjük, vegyék figyelembe a kiírás feltételeit.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

A szerző előző írása:

Miért szép egy vers?

 

Hozzászólások