Az új esztendő első napján máris ránk köszöntött az első kerek irodalmi évforduló: 1822. január 1-jén született egy mindössze 30 évet élt költőnk, Kerényi Frigyes. Ennek épp kétszáz esztendeje.

Kerényi Frigyes nem tartozott a kimagasló poéták közé. Nevét lényegében az a tény őrizte meg az utókor számára, hogy részese volt 1845-ben egy nemes költői versenynek, illetve, hogy Petőfi Sándor őnéki címezte a nyomtatásban is megjelentetett “Úti levelek…”-et.
kerenyi frigyes

Eperjes az 1910-es években (Fotó: Mandadb.hu)

Ez utóbbira inkább jövőre, a Petőfi-bicentenáriumkor térhetnénk ki. Ellenben: olvassuk el az említett verset. A versenyben Petőfi, Tompa Mihály és Kerényi vett részt Petőfi eperjesi látogatásakor. Hármójuk természetleíró költeménye közül Kerényié a legrövidebb, még ha nem is a legnívósabb…

Az erdei lak
Költői verseny Petőfivel és Tompával

Erdős ormok alján, völgyi sík felett
Siető kis csermely kunyhóhoz vezet.
A kunyhó ledőlne, hogyha régi fák,
Régi ismerői, nem támasztanák;

Kéményen a fecske bizton száll bele,
Hisz csak olykor-olykor füstöl tűzhelye.
Ily szegény tanyához minek a sövény?
csak azért, hogy ágas-bogas tetején
Elmulasson egy-két jókedvű madár,
Mely a tüske közt is fütyürészve jár.

A tavasznak még csak első híre jött,
S a vityilló népe már kiköltözött,-
Síró gyermekestűl künn lesz alkonyig.
Zugban a komondor mélyen aluszik.
Közelebb csak, édes zengő madarak,
Üres a ház, még nem háborítanak.
Készülj új dalokra, kicsi zenekar,
A tavasz ha eljő, szép zenét akar;
Népszerű király az, merre csak halad,
Ily szegény tanyákat is meglátogat.”

“Szép magyar vers” – mondhatjuk gyöngeségei ellenére is Kerényi Frigyeséről, a sorozatcím kis módosításával. A hangsúly mindenképp a “magyar” szót illesse. Kerényi ugyanis német családba(n) született, és tizenkét éves koráig csak németül beszélt. Az eperjesi evangélikus kollégiumban – ennélfogva eleinte a Német Társaságnak volt a tagja.

Miután azonban a Magyar Társaság-beli későbbi nevesebb költők (Lisznyai Kálmán, a Vachott testvérek és Sárosi Gyula) a magyar irodalom felé fordították figyelmét, Kerényi szívós szorgalommal ráállt nyelvünk elsajátítására. Olyannyira, hogy a magyar csakhamar második anyanyelvévé lett. És egyre inkább magyar nyelven írta a verseit is. Az önmaga iránt is igényes, ám szigorú bírálatában is korrekt és igazságos Radnóti Miklós Kerényiről írt soraira érdemes figyelnünk:

“Lehet-e magyar költő az, aki tizenkét éves koráig nem tud magyarul? A költészet a nyelv művészete, a nyelv varázslata, s a kérdésre egyszerűen nemmel kell felelnünk. A világ irodalma ismer néhány kivételt – a magyar irodalom is -, költőket, írókat, akik nem anyanyelvükön, hanem tanult nyelven alkottak művészit, de ezek valóban kivételek. Mindjárt hozzátehetjük ehhez a megállapításhoz azt, hogy Kerényi ezek közé a kivételek közé tartozik.

Óriási akadályokat kellett legyőznie, de megvívta, sikerrel vívta meg a harcot, és költeményei e harcnak utolsó állomását mutatják. A küzdelem nyomait megtalálhatjuk a nyelvben, különösen pályája elején. Egy-egy kifejezés, egy-egy jelző mutatja, hogy a szó végső árnyalatával nincsen tisztában. Az akadályokat legyőzte, de az anyaggal, a nyelvvel való küzdelem egyre jobban megmutatta az igényes művésznek a szédítő mélységeket, a váratlan csapdákat is.

A nagyműveltségű, önmagához szigorú költő a legmagasabbra tört. S minél több akadályt győzött le, annál több tornyosult eléje, minél jobban ismerte a nyelvet, annál jobban érezte annak a küzdelemnek reménytelenségét, mely a teljes birtoklásért folyt. A bekövetkező tragédiának egyik alapmotívuma ez. …”

kerenyi frigyes

Kerényi Frigyes (1822-1852) – Fotó: Wikipédia

Radnóti bizonyos fokig költőelődjét is láthatta talán Kerényiben. Idézett sorai rokonszenvessé teszik a tragikus sorsú, németből magyarrá lett poétát. A ’48-as forradalomban és szabadságharcban tevékenyen vett részt: ifjúsági vezető, majd nemzetőr lett. A bukás után kivándorolt Amerikába. Nem bírta a magányt, a hontalanságot. Öngyilkos lett. Nem teljesülhetett az, amit a Honvágy című versében hazaüzent:

“… Vágyam egy: bölcsőm honába
Térni boldogul.
Csak egy kis darab magyar föld
Síri ágyamul.”

A XX. század elején Prónai Antal piarista irodalomtörténész könyvet írt az igen rövid életű magyar írókról, költőkről. Ányos Pál, Dayka Gábor, Csokonai, Petőfi és még néhány hasonló sorsú társuk közé sorolta Kerényit is. Portrégyűjteményének a “Futó csillagok” címet adta. Valóban: Kerényi Frigyes is ilyen “futó csillag” volt. Élessze föl fényét a bicentenáriuma!

 

Holczer József

A szerző korábbi cikke:

„Anyám, hazám, nyelvem, dalom magyar…”- 125 éve született Erdélyi József

 

Hozzászólások