Diósadi Ady Endre, születési nevén: Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. 

ady endre kolto

Ady Endre költészete az emberi lét alapkérdéseit tárja föl, sajátos izzással. Publicisztikájának harcos hangja ma is aktuális.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba.

Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,
A Minden kellett s megillet a Semmisem.

S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.

Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség.

Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág,
S finom remegések: az erőm.

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messze látok és merek.

S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.

Keresek egy csodát, egy titkot,
Egy álmot. S nem tudom, mit keresek.

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek.

~~~~~~~~~~~

Kezében óriás rostával
Áll az Idő, és rostál egyre.
Világokat szed ki és rostál ki
Vidáman és nem keseregve.
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte.

Meghal minden és elmúlik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon.

Mit ér a bor- és vér-áldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?

Vagyok fény-ember ködbe bújva,
Vagyok veszteglő akarat.

Kunfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,

Sósabbak itt a könnyek S a
fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk.

Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.

Az én magyarságom
Mindennél keserűbb,
Mindennél igazabb.

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

~~~~~~~~~~

Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Meleg karokban melegedni,
Milyen jó volna jónak lenni.

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Én asszonyom, ugye, hogy így lesz?
Örök lesz a mi nagy csatázásunk
S örök a nászunk.
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utolszor.

S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek múlását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne.

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni.

Általam vagy, mert meg én láttalak,
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Áldva, csöndben, békén,
Emlékkel és csókkal
Akarlak elhagyni,
Áldjon meg az Isten.

~~~~~~~~~~~~
Te fényre vágytál. Meglelted a fényt is,
De majd a fényben keresed a lelket.

Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztre feszítés igazságát, az  apostolság tanulságait.

Szent elgondolás: volt egy Jézus,
Ki Krisztus volt és lehetett,
És szerette az embereket.

Ő mondta: fegyvert a fegyverrel
Győzni s legyőzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb.

Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok.

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent,
És egymást szeretni…

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni,
S az álmom: az Isten.

Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden.

~~~~~~~~~~~
Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az élet melódiája.

Emberség és jóság csak szavak,
S fáj, hogy nem lehetek büszke arra,
Hogy ember vagyok.

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Mikor a világ lázban ég, nagy izgalmak és nagy szenzációk korában, rávezetődik az emberlény az egyetlen igazságra: az élet az, aminek tartod; célja önmagad, boldogsága az, hogy önmagaddal megelégedve megbékülj mindennel.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban.

Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.

Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Pilinszky János, Nemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

Ady Endre összes költeményei

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Hozzászólások