Köszöntöm a versíró pályázat 1. helyezettjét, Juhász Hédit, és 2. helyezettjét, Juhász Hannát! Gratulálok ahhoz, hogy a kecskeméti Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely versíró pályázatán ilyen nagyszerű helyezést értetek el! Mivel testvérek vagytok, így együtt készül az interjú veletek.

Kérlek, mutatkozzatok be röviden!

Hédi: Ritkán áll módomban, hogy bemutatkozzam, hiszen ez az első alkalom, hogy nyilvánosan “megszólalok”. Először is köszönöm a kecskeméti Hírös Agóra Ifjúsági Otthon, a Montázsmagazin és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely által kiírt versíró pályázat megmérettetésén való lehetőséget arra, hogy “megmutathattam önmagam”. Válaszolva tehát a kérdésre, csupán annyit tudok bemutatkozásként magamról elmondani, hogy egy átlagos, Kecskeméten élő gimnazista lány vagyok, aki szeptembertől a Református Gimnázium 8. évfolyamába jár.

Hanna: Bár nem ez az első versem, amivel megmérettettem magam, mégsem szoktam hozzá, hogy beszéljek magamról. Így szűkszavúan csak annyit tudok mondani, hogy a 10. évfolyamba járok a Kecskeméti Református Gimnázium angol szakán.

a versiro palyazat

Juhász Hédi 1. helyezett

Honnan jött az ötlet, hogy benevezzetek a versíró pályázat résztvevői közé?

Hédi: A családban nem idegen fogalom az ilyen versenyeken való megmérettetés. A nővérem már évek óta vesz részt hasonlókon, én viszont eddig csak a magam örömére írtam. Az áttörést az egyik családi rendezvény hozta, amikor is bevallottam szűkebb családtagjaim számára, hogy én is játszadozom a rímekkel. A versem felolvasása után a szüleim, a nagyszüleim, valamint a nővérem ösztönzésére neveztem be erre a versenyre, aminek kiírását a nagyapám által átadott újságcikkből ismertük meg.

Hanna: Szerintem ezt a kérdést a húgom már teljességgel részletezte, így nem ismételném el az általa megadott választ. S mivel páros interjút szerettünk volna adni, így az ő szavaiból már kitűnik, hogy feltétel nélküli rajongónk, a nagyapánk ötlete is volt, hogy nevezzünk be. Ő rendszerint el szokta olvasni az újságokban megjelentetett verseket, különösen a mi korosztályunkra fókuszálva. S igazán hitt abban, hogy a mi verseink is megállják a helyet egy ilyen megmérettetésen. Másrészről, bár már nem egyszer jelentek meg soraim nyomtatásban, szeretett volna büszkélkedni azzal, hogy egy újság hasábjain is viszontláthatja gondolatainkat.

a versiro palyazat

Hédi a nagypapával

Mióta írtok verseket? Hogyan választotok témát? Ebben a megadott szavak is inspiráltak?

Hédi: Mióta az első laptopomon a Word alkalmazásba beléptem, egyszerűen éreztem az üres lapok láttán, hogy írnom kell. A verseim témái – bár mindig az aktuális hangulatomtól függenek – azért a fantáziám szüleményei. A versenyre beadott írásom valóban különleges, mélabús hangulatot áraszt, s ennek megidézésében segítettek a kiírásban szereplő szavak is.

Hanna: Az első versemet hangfelvétel rögzítette, s még nem voltam 3 éves, amikor verset költöttem. Mindig is szerettem rímekbe önteni a gondolataimat. A témaválasztást illetően csatlakozom húgomhoz abbéli tekintetben, hogy témáim a hangulatomtól függenek.

Így verseim között akadnak olyanok, amelyek az érzéseimről, mások a természetről, míg megint mások egy-egy életképről szólnak. Nem gondolnám, hogy Shakespeare a Szentivánéji álom című darabot saját tapasztalatból írta. Az én verseim nagy része is csupán az ihlet, a fantázia és az aktuális hangulat alapján született, mintegy tükröt állítva lelkem apró megnyilvánulásainak.

 

Juhász Hanna 2. helyezett

A két testvér együtt jelentkezett a megmérettetésre. Ez hogy történt? Ki beszélt rá kit?

Hédi: Mint már a fentiekben említettem, a nővérem sikerei inspiráltak arra, hogy én is fel merjem vállalni a gondolataimat. Mindkettőnk legfőbb rajongói közé tartozik a nagyapánk, aki a versenykiírást az újságból kivágva biztatott arra, hogy én is és Hanna is nevezzünk be – bár erről már beszéltünk.

Hanna: Az év elején az Irodalmi Rádió szerzőjeként korosztályomban megnyertem az Év Diákköltője pályázatot, s ez már nem az első sikeres megmérettetés volt, amelyen szerepeltem. Ez kellő önbizalmat adott mind magam, mind pedig a húgom számára, hogy merjük felvállalni a nyilvánosság előtt is a gondolatainkat.

Jó érzés lehet, hogy kategóriátokban, a 10-16 éves korosztályban ti hoztátok el az első és a második díjat. Milyen élmény?

Hédi: Az esélytelenek teljes nyugalmával indultam, igazi meglepetés volt számomra az első hely. Természetesen felülmúlhatatlan érzéssel töltött el, hogy rögtön az első megmérettetésen ilyen szép sikert értem el, de ennél nagyobb öröm volt számomra, hogy Hanna őszintén és szívből gratulált a sikeremhez.

Hanna: Hasonló élményben volt már részem. A Zrínyi Ilona Általános Iskolába jártam, ahol egy iskolai versíró versenyen az első és második helyezést is én nyertem meg. Hogy milyen élmény? Mindenképpen egyedülálló azzal szembesülni, hogy azok a gondolatok, amelyek bennem, illetve bennünk megfogalmazódtak, mások számára is értékesek voltak.

Juhász Hanna

Milyen az érdeklődési körötök? Melyik a kedvenc tantárgyatok? Mit csináltok a szabadidőtökben?

Hédi: 2019-ben kezdtem a Kecskeméti Református Gimnázium matematika-informatika szakán. Bár ebből mindenki számára az lenne az egyértelmű, hogy inkább reál beállítottságú vagyok, ennek ellenére mindig vonzottak a szavak. Hogy mi a kedvenc tantárgyam? Mivel az első évem a hatosztályos gimnáziumban eléggé speciálissá alakult a koronavírus miatt, ezért nem volt lehetőségem arra, hogy bármely tantárgyat hosszú távon megismerjem az iskola keretein belül. Így ez a kérdés számomra most szerintem nem túl aktuális.

Persze azért szívesen gondolok vissza az első félévre, amikor is megismerhettem mind az iskolát, mind a társaimat, mind pedig a tanáraimat. Mivel a pihenőidő és a tanulóidő fogalma március óta kissé összemosódott számomra, így a természetben tett séták és a kerékpározás mellett az írással töltöm nagyrészt a szabadidőmet. Ezt jó néhány könyv elolvasása és egy-két sorozat megtekintése színesítette.

Hanna: Az érdeklődési körömet alapvetően az irodalom és a nyelv határozza meg. Beleértve ebbe az angol nyelvet is, hiszen számos esetben angolul is próbálkoztam már versírással. A szabadidővel kapcsolatos kérdést pedig szerintem Hédi teljességgel megválaszolta, amely nem csak rá, vagy rám, hanem korosztályunk nagy részére is vonatkozhat. Lehet, hogy nem mindenki írással, olvasással tölti a szabadidejét, de én szeretek arra gondolni, hogy az “Én-időmet” valami számomra értékessel töltöm.

Meséljetek valamit a családotokról, kérlek!

Hédi: Alapvetően átlagos család vagyunk, némi irodalmi érdeklődéssel. 🙂 Hogy mit lehet rólunk tudni? Általában védjük a privát szféránkat.

Hanna: Az én családom = Hédi családja. 🙂 Mi négyen – apa, anya, Hédi és én – hiszünk abban, hogy mi vagyunk a CSALÁD.

Juhász Hanna

Milyen nyári programok várnak rátok?

Hédi: Nálunk, ha nyaralásról van szó, akkor nem nehéz megszervezni azokat a napokat, amelyeket együtt töltünk. Mivel ezek a kiruccanások általában csak néhány naposak, nem szoktuk őket előre megtervezni. Sok mindentől függ az, hogy éppen hová megyünk. Egy valami biztos, hogy mindig legyen vízpart a közelben.

Hanna: Itt sem tudok mást mondani, mint amit már a húgom elmondott. Szeretünk nyaralni. A szüleim mindig arra tanítottak bennünket, hogy az első és legfontosabb, hogy Magyarországot, a magyar tájak értékeit és szépségeit ismerjük meg.

Van tervetek, célotok a jövőre nézve? A versírás is szerepel benne?

Hédi: Koromnál fogva ez a kérdés számomra még elég képlékeny. A versek természetesen folyamatosan szaporodnak, és a sikerem miatt nagy valószínűséggel további megmérettetéseken is szívesen veszek majd részt.

Hanna: Mivel van már néhány kötet, ahol viszontláthattam a soraimat, így nem kevésbé titkolt vágyam, hogy verseimből, novelláimból esetlegesen egy önálló kötet is megjelenhessen. Hogy mennyire lesz ennek realitása, az természetesen még a jövő titka.

Kedves Hédi és Hanna! Köszönöm nektek az interjút, és ismételten gratulálok a versíró pályázat sikeréhez, az első és második helyezéshez! Kellemes nyarat kívánok nektek és családotoknak!

Hédi: Köszönöm szépen. Remélem, hogy nem csak mi, hanem az olvasók is hasonlóan kellemes programokkal töltik majd a szünidőt.

Hanna: Én is köszönöm a lehetőséget, hogy ha néhány sorban is, de elmondhattam gondolataimat, és kívánok én is kellemes nyarat mindenkinek.

Juhász Hédi: Vak reményben

a versiro palyazat

Rég elhantolt sír fekszik egy öreg tölgy alatt.
Benne fekszik fáradt testem, mihez már föld tapadt.
A domb felett egy férfi áll egy szó nélkül csendben,
Életöröme odaveszett akkor, mikor elveszített engem.
Csend van. De a fa ágán madarak muzsikálnak halkan,
Kedvesem arcára mosolyt csal a szerelmes dallam.
Remegő kezét végig húzza érdes sírkövemen,
Bár nem érzi, de én mégis magamhoz ölelem.
Szeretnék egy percet vele tölteni,
Összetört szívébe életet önteni.
Érezni az illatát, a csókjának ízét,
Szétkürtölni mindenkinek boldogságunk hírét.
Illat. Íz. Mind ugyanazt jelenti nekem,
Régen kihűlt vágyat, elhagyott szíveden.
De ő felkel és itt hagy súlytalan lelkemmel,
A tollpiheként szálló, halott szerelemmel.
Elültetem a hitem, hogy egyszer látom még,
De úgyis tudom, ez már vak remény rég.

2020. május

 

Juhász Hanna: Hiányod

Régóta már, hogy tőlem elmentél, -végleg.
S a gyertyák már régen csonkig égtek.
Eltűntél. Nem is tudom, hogy mikor,
Hiányod azóta is önzőn a lelkembe tipor.

Kereket oldott a Nap is – nélküled már nem süt.
Letettem neked évekkel ezelőtt a hűségesküt.
Belőled nekem csak a sötét éjjel maradt.
Minden lényeg az életemben már rég ketté hasadt.

Mindenről csak te, mindig te jutsz az eszembe,
Semmi sem lehet már többé gyógyír a sebemre.
A csillagok az égen, rád emlékeztetnek ők is,
Nem maradt már belőled itt sem rózsa, sem tövis.

Szívem kertjébe elültetem az utolsó emléket, ami még az enyém,
Kertemet permetezi néha bú, olykor hiú, de mámoros remény.
Szeretném hinni még, hogy nem hagytál el örökre, csak részben,
Azt akarom, hogy egymáséi legyünk – nem részben, egészben.

Halkan muzsikálnak a tücskök is. Lelkemnek mindez édes balzsam.
Megcsap egy illat, mely nem engedi, hogy a kertem magára hagyjam.
Szeretnék én is illat lenni. Olyan bájos, intenzív és átható,
Még ha eme aroma virága szabad szemmel nem is látható.

A virágod voltam. Margaréta talán, s te letéptél rögtön.
De a két kezed számomra sosem volt igazán börtön.
Csak a csend maradt, az minden, mit itt felejtettél.
Egyetlen kósza szirom sincs, mit véletlenül elejtettél.

Én még gondozom e kertet, öntözöm és nem hagyom kiszáradni.
Elveszett most már minden, mit egykor rest voltál átadni.
S bár lábad alatt már nem mozdul oly’ ismerősen a haraszt,
Én mégis elhittem, hogy te végül majd mellettem maradsz.

2020. május

 

Weninger Endréné Erzsébet

Kapcsolódó cikkünk: 

Brindza Laura, a 6 szó Versíró pályázat egyik győztese

 

 

Hozzászólások