Dr. Vermes György költővel régóta ismerjük egymást. Évekkel ezelőtt már készült is vele interjú a Montázsmagazinban, amelyet ITT olvashatunk. Az óbudai Krúdy Irodalmi Kör rendezvényein is többször találkozhattunk. Verseivel részt vett a Montázsmagazin antológiáiban, rendezvényein. Gyuri mintha sosem öregedne, ezért hát megkérdezem tőle, mióta is lakója ennek a Föld nevű bolygónak.

Mikor és hol születtél, kedves Gyuri? Milyen volt a gyermekkorod? Milyen kedves emlékeid vannak róla?

vermes gyorgy

Minden gyerekkor a születéssel indul, ami természetesnek tűnik, de az én esetemben még messzebbről kell indítani. A születésem előtt néhány évvel ezt a kis hont vérzivatar borította be, és ennek árnya alatt rettenetes dolgok történtek. Mindkét szülőm már házas volt, amit a háború tönkretett, és mindketten özvegyként kerültek ki a vérzivatarból. De volt erejük újrakezdeni.

1947-ben összeházasodtak, és én rá két évre megszülettem. Engem az én drága anyám 1949. augusztus 31-én hozott a világra. A családi szájhagyomány szerint délután 4 körül érkeztem meg a Szövetség utcai kórházba. Onnan aztán Kispestre vittek, tehát én ősi Kispesti vagyok.

Ez nem tartott soká, mert a család fogta magát, és beköltözött a Soroksári útra. Soroksári út 36. III. emelet 4. Ezt meg kellett tanulnom kívülről, a mai napig emlékszem rá. Akkor még az ablakból lehetett látni a Dunát. Az a szememben van, amikor zajlott a téli napokon, és azt a barnás-fehéres tajtékos, jeges áramlást nem lehet elfelejteni. Elég későn kezdtem el beszélni, két és fél évesen szólaltam meg először, de mindjárt egész mondatban. Kora gyerekkoromból viszonylag kevés emlékem van, azok zöme nem is kellemes.

Óvodába kényszerítettek, ahol nem éreztem jól magamat. Nagyon rosszul kezelték a gyerekeket, megalázták őket, és ezt nem szerettem már akkor sem. Oda érkezett meg a húgom is, akkor én már majdnem 6 éves voltam. Igencsak sértettnek éreztem magamat, hogy elvesztettem egyke létemet. De 6 éves és 1 napos koromban kezdődött az általános iskola. Az első évet ott jártam ki, utána a család visszaköltözött Kispestre, ahol már otthon érezhettem magamat. Az általános iskola Kispesten jó színvonalú volt. Szerettem oda járni, elismertek, mint sokat olvasott gyereket, és életre szóló barátokat is szereztem ott.

Alig rendezkedtünk be 1956 júliusában Kispesten a családi házunkban, pár hónap múlva furcsa dolgok történtek. Izgatottak lettek a felnőttek, és én, aki akkor már 7 éves voltam, ezt nagyon is észrevettem. Kitört a forradalom, amiről nekem fogalmam sem volt, hogy mi lehet az. Először azt vettem észre, hogy a magas deszkakerítésből hiányzik néhány deszka. Szaladtam is apámhoz, hogy a kerítésbe becsapott egy bomba. De apám biztosított arról, hogy az a bomba ő volt és a szomszéd bácsi, hogy könnyebben jussunk át egymáshoz, ha bármilyen baj történne. Pár napot még a pincében is el kellett töltenünk, de szerencsére nagyobb károk nem értek bennünket.

Abból a korból már több emlékem van, a nyarakat egy szál klottgatyában éltem át. Állandóan a szomszédokban lakó hasonszőrű kölykökkel voltam együtt, és átjátszottuk a nyarat. Télen a járda szélére felhalmozott hókupacokon mentünk az iskolába, és akkor még tartósak voltak a fagyok, így lehetett korcsolyázni. Nem túl messze az iskolától volt egy teniszpálya, amit télen fellocsoltak, és remek jégpálya lett belőle. Nagyon jó zenéket játszottak, remek twist számok is voltak, a dekadens nyugati számok is szóltak.

Annyit összefoglalóan mondhatok, hogy nagyon jó, szeretetteljes légkörben nőttünk fel. Persze, mivel többgenerációs család voltunk, kisebb összetűzések mindig előfordultak anyám és apám anyja között. Hosszú ideig élt még velünk a dédnagyanyám, tehát 4 generáció élt abban a házban együtt. Itt ért az első gyerekszerelem is, mai napig is szép emlék. És még valamit megemlítenék, ami szintén szokatlan. Anyám első házasságából az anyósa megmaradt, és vele a kapcsolat is, így volt egy csodálatos pótnagymamánk is.

És volt sok tanti, itthon és külföldön egyaránt, és volt néhány nagybácsi, akik itthon vagy a világ más pontjain, de léteztek. Tudtunk róluk, illetve tartottuk a kapcsolatokat, nekem is sokszor kellett látogatóba mennem. Ezeket a viziteket nem túlságosan szerettem, de jó volt, hogy voltam náluk, mert mára már szinte mind elfogytak. Alig maradt valaki idősebb rokon, én leszek lassan a legidősebb.

vermes gyorgy

Osztálykiránduláson

Mely iskolákba jártál, és milyen szakmát, hivatást választottál magadnak?

Drága anyám ösztönzésére a Kertészeti Technikumba iratkoztam be, hogy legyen szakmája a gyereknek… Ezt én akkor még fel sem tudtam fogni, de lelkesen jártam a tekóba. Nagyon érdekes volt, és komoly tudást adott. Most már elárulhatom, hogy később, az egyetemen nagyon sokat jelentett az a szakmai tudás, amit a középiskola biztosított. Heti 4-5 napon volt oktatás és egy napot gyakorlattal töltöttünk az iskola körüli gyakorló terepen.

Akkor még volt annyi szabad hely, hogy kisebb növénytermesztési tevékenységet lehessen végezni. Innen tehát egyenes út volt a Kertészeti Egyetem, amit rendesen el is végeztem. Ez meg is határozta az életem folyását, bár nem úgy, ahogy azt képzelné bárki. Növényvédelem tárgyból tettem államvizsgát, és ez el is indított a növényvédelem útján.

Egyéves önkéntes vidéki száműzetés után felköltöztünk a nejemmel együtt Pestre. Én a Chinoinba kerültem, és rövid toporgás után a kereskedelemnél kötöttem ki, ami azután az életem meghatározó tevékenysége lett. Annyira így lett, hogy elvégeztem a külkereskedelem technikája című KOTK kurzust is, erre a külkereskedelmi vállalatnál mindenképpen szükség volt. De ez a tudás arra is predesztinált engem, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem által szervezett Külkereskedelmi Szakmérnökképzést is könnyedén elvégezzem. Az ott megírt szakdolgozatomat pedig doktori értekezéssé fejlesztettem, és le is doktoráltam a növényvédelmi tanszék vezetőjének segítségével.

Ha már az iskoláknál tartunk, 1981 után, amikor újra a Chinoinon belül voltam, beirattak engem a ML Esti Egyetem Vallástörténet szakára. Itt is csodálatos előadókat hallgathattunk, és jobban beleláthattunk a transzcendencia világába. Az már csak hab a tortán, hogy amikor már túl voltunk sok mindenen, rendszerváltáson, számos magas pozíción, bennem megmozdult a kisördög.

Beiratkoztam először a műtárgybecsüsi, majd a következő évben a festménybecsüsi tanfolyamokra, melyeket sikerrel elvégeztem, szép kis diplomáim vannak. Nem működöm ezen a területen, de mint hobbi, egy csodálatos dolog, a rendezetlen homályt rendezett homállyá átalakítani nagyon komoly eredmény.

Úgy tudom, sok nyelven beszélsz. Mi vett rá arra, hogy nyelveket tanulj? Melyek ezek, és később hol kamatoztattad eme tudásodat?

Nálam minden egy kicsit szokatlan. Ugyanis én kegyeletből tanultam meg franciául. Megismerkedtem egy kedves úrral, színész volt, kis szerepeket játszott, és felajánlotta, hogy megtanít franciául lévén ő régebben migráns volt Franciaországban. Bele is csaptunk, jártam hozzá néhány órára, és aztán hirtelen meghalt szegény. Én meg ott álltam egy döntés előtt, és úgy gondoltam, hogy akkor fogom őt magamban megőrizni, ha megtanulom a nyelvet. Ezt az egyetemen kezdtem és az első dolgos évem végén levizsgáztam belőle. Ezután a Chinoinban belecsaptam az angol nyelvbe. Főleg magam, de tanfolyamokon is részt vettem, és ezt is sikerrel vettem, itt is nyelvvizsga volt a cél. És ez a tudás engem rá is tett a kereskedelem, főleg a külkereskedelem vágányára.

A Chinoinban növényvédőszer értékesítést végeztem, és mint a Chinoin képviselője, bekerültem a Chemolimpex nevű külker cégbe. Akkor a külkereskedelem még állami monopólium volt. Ez idő alatt elkezdtem az spanyol nyelvet is. Életem egyik legjobb döntése volt! Egy remek tanfolyamon vettem részt a Medicor szervezésében, és két év alatt nyelvvizsgát tettem. Ezzel még jobban kinyílt számomra a világ, mert a spanyol terület és Dél-Amerika – Brazília kivételével – ezt a nyelvet beszéli.

Elég sokat utaztam a világban. Ez az idő 1976 – 81 között zajlott, ekkor egy váratlan üresedés miatt visszakerültem a Chinoinba osztályvezetőként. 1987-ben kikerültem Latin-Amerikába, mert Buenos Airesben nyitottunk irodát, és én lettem az iroda vezetője. Precízen négy és fél évet töltöttem ott, rengeteget dolgoztam, utaztam a kontinensen. Meg kellett tanulnom a helyi dialektust, és kicsit később brazilul is megtanultam. Ez most már elválik a klasszikus portugáltól, már önálló nyelvként is elismerik.

Kalandos életpályádnak milyen állomásai voltak még? Hol dolgoztál és pontosan mit?

Mi a rendszerváltást Buenos Airesben éltük át. Szoktam is mondani, hogy visszajöttünk egy olyan országba, ahol beszéltük a nyelvet, csak nem értettük, hogy mit értenek rajta! Én 1992 januárjában visszakerültem a Chinoinba, ahol már francia tulajdonlás volt, így ezt a nyelvet is fel kellett frissítenem.

Közben kikerültünk Nagytéténybe, mert a vállalat Növényvédelmi Üzletágát ott szervezték meg, és ott dolgoztam 96-ig osztályvezetőként. Ekkor egy felkérést kaptam, hogy a Nitrokémia nevű cégnek legyek a Vezérigazgató helyettese, a kereskedelem területén.

Ez két évig tartott, utána Ügyvezető lettem a Neuber cégnél. Ez aztán Brenntag vállalat lett, és itt 2003-ig működtem, aztán magamhoz tértem a saját Bt-mben. Még egyszer rám nézett a szerencse. 2008-ban egy osztrák cég kért fel arra, hogy a kereskedelmi tevékenységet vigyem, ezt csináltam nyugdíjazásomig, sőt, még egy kicsit utána is, de most már könyörtelenül nyugger vagyok.

vermes gyorgy

A családodról mesélsz nekünk? Hiszen meghatározó az ember életében…

Hogyne, örömmel. A nejem szintén kertészmérnök, és ő is a külkereskedelemben kötött ki. Még egyetemi házasság volt, a szüleinknél éltünk kezdetben, aztán nehezen elindultunk a magunk lábán. Az első saját lakásunk 18 m2 volt egy garzonházban Kispesten. Majd ezt cserével egy Wekerle-telepi lakásra cseréltük, és ott laktunk, amikor kimentünk Argentínába. Aztán azt cseréltük egy romházra, amit lebontottunk, és a helyére épült házban lakunk mind a mai napig. Egy lányunk van, ő jogász, ma már családanya, két gyönyörű unokával ajándékozott meg bennünket.

Ő is velünk volt Buenos Airesben, és nagyon keményen megküzdött a számára ismeretlen nyelvvel. Sőt nyelvekkel, mert a spanyol mellett angol nyelvű oktatás is folyt az iskolában. Két év kellett hozzá, hogy dominálja a nyelvet, de sikerült, és ő is osztályelső lett, mint a magyar gyerekek általában. Hazatérésünk után is jól sikerült a visszailleszkedése. A spanyol-magyar kéttannyelvű gimnáziumba került, és itt is remekül helyt állt. Innen a jogi egyetem következett, és ezt is sikeresen elvégezte. Azt is nyugodtan mondhatom, hogy jó szakember lett belőle, nagyon büszke vagyok rá.

A tanulmányaid és a foglalkozásaid nem éppen humán érdeklődésre vallanak. Szeretném megfejteni, mi vitt téged közel az irodalomhoz, a versíráshoz.

Én egy későn érő típus vagyok, tehát semmi olyanról nem számolhatok be, hogy már az óvodában is írogattam, mert ez nem lenne igaz. 53 éves koromban csapott oldalba az irodalom szele, addig is azért foglalkoztam a nyelvvel, illetve nyelvekkel. Több nyelvből fordítottam, főleg magyarra, ez ad valamilyen íráskészséget. De a végső csapás az volt, hogy kaptam egy könyvet, Magyar Badar volt a címe és kiváló magyar költők nem túl kiemelkedő minőségű limerickjei voltak benne.

Ilyet én is tudok, mondtam, és elkezdett ömleni belőlem. Az első 250 darab után segítségért kiáltottam. Akkor éppen műtárgybecsüsi tanfolyamra jártam, és a padtársam beajánlott az ő barátnőjéhez, aki foglalkozott könyvkiadással is. Ő kedvesen fogadott, tetszettek neki az alkotásaim, és bevállalta az első kötetem kiadását. 2004-ben meg is jelent.

Hát így kezdődött, és aztán, kicsit később beleütköztem a haikuba, ami egy váratlan és életreszóló találkozás volt. Azóta is tagja vagyok a Haiku Klubnak és a WHA-nak. És ugye jött az útkeresés, a nem profi szerzőknek nem könnyű az élete. Mindenkinek magának kell bronz lovasszobrát felállítania és finanszíroznia, mert más ezt meg nem teszi helyette. Több csapatba is beálltam, amíg végülis megmaradtam a Barátok Verslistánál és a Krúdy Körnél. Emellett több Facebookos oldalon is jelen vagyok, több helyen publikálok ott is.

vermes gyorgy

Vermes-Szeles György eddig kiadott kötetei

Az irodalmi kibontakozásodat a kiadott köteteid is bizonyítják. Mi a címük, és milyen típusú verseket tartalmaznak?

Az összes kiadott kötetem limerickeket tartalmaz. Ebbe a számunkra kicsit furcsa versformába lökött bele a sors, és nagyon megszerettem ezt a formát, legfőképpen a rímképletét, ez úgy szól, hogy a-a-b-b-a. Ezt az egy elemet tartom, de minden egyéb alaktani szabályt megváltoztattam. Mivel 2004-ben még dolgoztam, így írói nevet választottam, Szeles György néven publikálom a limerickjeimet. Tehát ezek a kötetek mindegyike Szeles György név alatt jelent meg. Sorban így néznek ki:

  • 2004 Bakugrások
  • 2006 Békaugrás
  • 2008 Rúdugrás
  • 2012 Távolugrás

Emellett társszerzőként szerepeltem a „Jópár pajzán limerick, Lányok, fiúk s neveik” című könyvecskében, melyet ELTÉ-s egyetemisták írtak, és engem is bevettek túlkoros egyetemistaként a buliba. Fiú és lánynevekre kellett olyan pajzán limerickeket írni, hogy még bírja el a nyomdafesték.

Egyenlőre még haikus kötetem nem jelent meg, és valószínüleg, hogy a Gutemberg galaxisról le kell szállnom, és már csak elektronikus könyvek formájában fognak megjelenni a további köteteim.

Számos antológiában jelenek meg, a Montázsmagazinéban is, de a Kláris antológia, a Verslista Sodrásban című, évente megjelenő kötetében is jelen vagyok, valamint egyéb kiadványaikban. Idén jelentettünk meg egy önálló füzetet mintegy 160 limerickkel. Rendszeresen publikálok az Epreskert irodalmi folyóiratban és a Klárisban, hála a szerkesztőiknek. A WHA által szerkesztett haikus kötetben évenként 3 haikum jelenik meg magyarul, angolul és japánul, erre büszke vagyok. A Balassi Kiadó által kihozott Emlősök c. kötetben megjelenő haikuk angol fordítását is én jegyzem, nagyon élvezetes feladat volt.

Kaptál már az irodalmi munkásságodért elismerést?

Néhány mosolyon és elismerő like-olásokon túlmenően semmit. Ez a mondat egészen ezévig igaz volt, és a magas irodalmi körökre változatlanul igaz. Viszont, mivel az idő könyörtelen vonata egyre száguld, elérkeztem lassan a 70. életévemhez, és erre fel a Krúdy Kör Bronzéremmel tüntetett ki, és a Kláris II. fokozatú Nívódíját is megkaptam.

A Krúdy Gyula Irodalmi Körben vezetői tisztséget töltesz be. Hogyan tudod segíteni a Kör működését?

Megtisztelő egy ilyen patinás körben működni. Jelen pillanatban a Felügyelő Bizottságot vezetem, mivel munkás életemben voltam magas vezetői pozícióban, és a vállalkozási számokhoz valamit értek. A Kör szolíd állapotban van, ezt meg kell tartanunk, és ha lehet, további forrásokat feltárni. A Kör is kiad antológiát, és emellett tartja a kapcsolatokat a vidéki irodalmi körökkel. Meg is jelenünk az ország területén bárhol, ahová hívnak bennünket. Irodalmi táborok is szerveződnek, ahol tudok, ott én is részt veszek.

vermes gyorgy

Vermes György nemzetközi elismerést kapott

Milyen más irodalmi csoporthoz, körhöz kapcsolódik még a tevékenységed, munkásságod? Hol jelennek még meg az alkotásaid?

A Krúdy Kör mellett tagja vagyok a Barátok Verslistának, a MJBT kebelén belül működő Haiku Klubnak, A World Haiku Association-nak. Szerkesztője vagyok a Facebookon működő Gondola Művészeti Magazinnak, ahol szintén közlök haikukat és limerickeket, és egy újabb kaland, prózai írásaimat is elkezdtük közölni.

Igyekszem mindenütt publikálni, jó érzés látni, hogy ennyi kiváló szerzőtárssal együtt jelenhetnek meg az én alkotásaim is. Még egy érdekesség, két teljes CD-m jelent meg Németh Nyiba Sándor zenéjével és versmondásával. Emellett további egy-két, társakkal kiadott CD-n is szerepelnek alkotásaim.

Mint már említettem, önálló, papíralapú könyvre már nem számíthatok, pedig egy limerickes és egy haikus kötet anyaga készen van, ugyan még szerkesztetlenül. Ezek már elektronikus formában fognak majd megjelenni. Még van egy téma, amit meg szeretnék említeni. Több mint négy év Latin-Amerikában nem múlik el nyomtalanul. A spanyol irodalom igazán kiváló, és egyes területeken remek alkotások születnek. A szerencse megismertetett egy remek perui költőnővel, akivel virtuális barátságba kerültünk.

El is kezdtem a műveit lefordítani, és megint egy csodálatos irodalmi csavar állt elő. Az ő speciális alkotásait is a haiku ihlette, csak ő újított rajta, és a szótagszámot a szavak számával tette egyenlővé. Így 3 soros, 5 – 7 – 5 szavas kis költeményeket alkotott, melyeket ő „intimor”-oknak nevezett el. Erről én már publikáltam a Gondola hasábjain, ahol szerkesztő vagyok. Még további anyagok várnak fordításra, mivel barátnőm fáradhatatlan, és további remek költőket és irodalmárokat mutat be nekem. Csak győzzem megismerni és fordítani őket.

 

Vermes György felolvas Aranyosapátiban

Valahányszor találkozunk, vagy fényképen látlak, mindig nyugodt és mosolygós vagy. Mi a titka ennek? Van ars poeticád? Mit szeretnél kifejezni vele?

Ez nem egy könnyű kérdés, mert könnyen átfordulhat dicsekvésbe a válasz. Valószínű, hogy családi örökség apám részéről, hogy nyugodtan reagálok mindenre. Nem vagyok hisztis fajta, nagyra értékelem azt, hogy vagyok, hogy viszonylag jó állapotban létezem, hogy szép családom van, hogy jó emberek vesznek körül.

El is kerülöm azt, aki nem jó, valahogy ráérzek erre, és utána már könnyű kerülni a negatív figurákat. De általában az irodalmi körökben kevés a negatív ember. Ott mindenki adni akar, mutatni valamit magából, a szebbik felét mutatja, és ezt értékelni kell tudni, ez is egy jó érzés. Jó érzés az is, hogy ebben a korban még van tennivaló, sőt, túl sok is az elérendő cél.

Ami a mosolyt illeti, az valóban velem van mindig. Megtanultam azt is, hogyha telefonálsz valakivel, akkor is mosolyogj! Az illető nem látja, de érzi a mosolyt. És ez eleve egy jó hangulatot ad, nem engedi elrontani a napodat, bármi is érjen aznap. És örülni kell mindennek!

Észre kell venni minden szépséget, legyen az egy virág a kertedben, egy szép nő, akár idősebb is, egy szép zeneszám, minden gyönyörködtet. „Egy jó beszélgetés az alkotás”, ezt tanultam nénikémtől, Kalmár Ilonától, aki Móra Ferencnek volt múzsája utolsó két évében, és akivel nekem még alkalmam volt sokszor beszélgetni. Ő egyébként kecskeméti születésű. 

Ami az ars poeticámat illeti, annak alapja a humor. Én képes vagyok kívülről is látni magamat, és időnként nagyon jól szórakozni magamon, vagy az engem körülvevő világon. Ez látszik a limerickjeimen és a haikujaimon is, de újabban a prózáimon is. És mindezt szeretem egyszerűen megfogalmazni, úgy könnyen érthetővé válik.

Lehet, hogy egy kicsit tanítani akarok, lehet, hogy csak meg akarok értetni egyszerű dolgokat, összefüggéseket, és mindezt kissé sűrítve. Mind a limerick a maga 5 sorával, mind a haiku az ő 17 szótagjával sűrítésre kiválóan alkalmasak, és remek fegyelmező eszközök. Nem tudom, hogy az én szabad lelkem miért érzi jól magát a kötött formákban, de ez így van, és már így is marad.

Vermes György: Haikuk

vermes gyorgy

Kedves Gyuri! Köszönöm az interjút! További alkotókedvet és jóízű alkotásokat kívánok neked!

Én köszönöm Neked, hogy vetted a fáradtságot, és felkerestél engem kérdéseiddel. Alkotókedvem töretlen, talán túl sok mindent szeretnék egyszerre, és kifolyik a kezemből a sok téma, de ennél nagyobb bajunk soha ne legyen!

 

Limerickek

Történelmi generációk

A nagyszülőktől elraboltak mindent
A szüleink még robotoltak ingyen.
A jósorsunk minket ide azért küldött,
Vegyük meg újra a családi ezüstöt.
Jaj, csak elölről ne kezdődjék minden!

Mi nem lesz belőlem?

Ne várjon rám a Parnasszus,
Nem lesz belőlem kongresszus.
Nem leszek én tananyag,
Bár verseimben van anyag
S az olvasó szólhat: Ó basszus!

Ilona bölcsessége

Ilona volt, ki lehetne más.
Elbűvölően szellemes dumás.
Tőle hallottam,
Aztán vallottam:
Egy jó beszélgetés: alkotás!

Az elit sorsa

Még forog a korong, a bakelit,
A rendszerváltás során vak elit
Hallgatja múltunk kedvenc dalait,
Idézi a Lámát, a Dalait
S rosszabb sorsára rá sem hederít

Lemezjátszója erősen serceg,
És nem jön lován a szőke herceg,
Ráébred, hogy nem kell a púder,
E világon már ő a lúzer,
Ócska díványában a szú perceg.

Életét leélte, csak úgy, másokért,
Késő hajtani pénzért, vagy más okért
Működik benne a régi iskola
Tisztelet, tudás, a jónak modora
Mindezt nem adhatná oda már sokért!

 

Weninger Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások