“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!” (Lev Tolsztoj)

Gyuriról keveset tudok, de már is rokonléleknek érzem, hiszen bemutatkozásában írt a hasonlóan küzdelmes életéről. Ismerkedjünk meg most életével, gondjaival, örömeivel! Kérem, hogy tárja ki számunkra lelki kapuinak szárnyait, hadd lássuk azokat a fényeket és árnyakat, amelyek végigkísérték eddigi életét.

A 40′-es évek legutolsó évében, augusztus 31-én születtem Budapesten. Többgenerációs családban nőttem fel, ketten voltunk gyerekek a húgommal. Ahogy az lenni szokott, a szüleinket este láttuk, a nagyanyánk volt velünk napközben, bár mi mindig kinn voltunk az udvarban, a szomszéd gyerekekkel együtt. Családi házas környéken laktunk Kispesten, ez biztos, hogy nyomokat hagyott rajtam. Nem volt körfolyosó, nem volt lakótelepi élet, bár akkor gyerekként ezt nem tudtam, hogy milyen kellemes. Meglepő, de komoly emlékeim vannak 56-ról, nem sok, de azokat nem felejtettem el. Már 14 évesen szakmát kellett választanom. A kertészetet választottam, és a Kertészeti Technikumba vettek fel. Ekkor – már későn – kezdtem sportolni, tornáztam, és ez nagy fegyelemre és koncentrálásra oktatott. Mellesleg szép testet is adott, bár vékony fiú voltam, de megizmosodtam. Természetesen ekkor ért az első szerelem is, illetve talán az általános iskolában. Az egyik osztálytársnőmbe bele-gyerek-szerelmesedtem, szép emlék maradt, a mai napig tudunk egymásról, de a technikumi szerelem már kicsit komolyabb volt persze.
Hogy mi adott segítséget az utam megtételéhez? Nem tudom. Sok idős rokont láttam magam körül, és láttam, hogy mindenki megállta a helyét az életben, bel- és külföldön egyaránt, a legfurcsább körülmények között is. Ez tetszett és önbizalommal töltött el. Nagyon sokat és gyorsan olvastam, szerettem is olvasni. Nagyon szerettem a vicceket, gyűjtöttem is őket, külön füzetem volt, amit Viccx jegyzéknek hívtam. Akkoriban persze fejben kellett mindent tartani, sokat segített a memória fejlesztésében.

Bizonyára jó tanuló, eszes fiú lehettél, ha a középiskola elvégzése után továbbtanultál. Milyen iskola következett? Miből doktoráltál?

A Kertészeti Technikumból egyenes volt az út a Kertészeti Egyetemre, de előtte egy kis előfelvételi katonaság következett, ezért csak egy év késéssel kezdtem meg az egyetemi tanulmányokat. Jól ment, szerettem is, bár nem annyira, hogy felkérjenek, hogy maradjak benn az egyetemen. Ezért aztán egy év önkéntes vidéki száműzetésbe vonultam, majd onnan felkerültem a vegyiparba, egész pontosan az egyik nagy gyógyszergyárba, ahol növényvédő-szert is gyártottak, és annak a kereskedelmével foglalkoztam. Ekkor már erősen foglalkoztattak a nyelvek, és lelkesen tanultam is őket. 20 év nyelvtanulás után 5 nyelvet jól beszéltem, és dadogtam egy – két további nyelven. Idővel a külkereskedelem lett a fő foglalkozásom, és sokat utaztam a világban már akkor is. Külgazdasági szakmérnöki tanfolyamot végeztem Gödöllőn, és az akkori szakdolgozatomat továbbfejlesztve doktori disszertáció készült belőle. Azt megvédve ledoktoráltam.

Budapest, Kispest

Milyen polgári foglalkozást végeztél?

Az ipar és a külkereskedelem között ingáztam, kereskedő voltam és marketinges. Osztályvezető voltam az iparvállalat kereskedelmi osztályán, amíg külszolgálatra nem kerültem Latin-Amerikába. Én voltam a vegyipar latin-amerikai kiküldöttje, utaztam az egész térségben. A rendszerváltás után jöttem vissza, és változatlanul az iparban dolgoztam tovább osztályvezetőként. Majd jött egy ajánlat, egy másik cégnél vezérhelyettesi beosztásra. Nem lehetett nem elfogadni, de két év után mennem kellett. A szerencse azonban újra mellém szegődött, és egy komoly cég ügyvezető igazgatói állását kaptam meg. Itt 5 évig dolgoztam, és egyszer csak a saját kis cégemben találtam magam, ahol sok küzdelem árán életben maradtam. Munkás életem utolsó 5 évét újra állásban töltöttem a régi életemben, növényvédőszer-kereskedőként. Mára már nyugdíjas vagyok, a nyughatatlan fajtából.

Hogyan kezdődött a barátságod az irodalommal? Mikor született meg az első írásod?

Mindig is sokat olvastam, ezt sosem hagytam abba. Kb. 53 éves lehettem, amikor kezembe került a Magyar Badar című könyv, jó magyar költők limerickjei voltak benne, nem olyan jók. De felkeltette a kíváncsiságomat, és úgy gondoltam, hogy ilyet én is tudok írni. Belekezdtem, és azóta nincs megállás. Az első 250 után segítségért kiáltottam, és padtársam a műtárgybecsüsi tanfolyamon beajánlott a barátnőjéhez, akinek volt egy kis kiadója. Ő segítette életre az első kötetkémet, mely a Bakugrás címet viselte. Aztán rá két évre megjelent a Békaugrás, majd a Rúdugrás 2008-ban, és végül 2012 -ben a Távolugrás, 1000 limerick jelent meg. Tudom, hogy a mennyiség nem mérce, de körülbelül 2000 limerickem jelent meg, amit a limerick forma megengedett, mindent elkövettem vele.

Milyen néven jelentek meg az írásaid? Miért gondoltad, hogy felveszel egy művésznevet?

Szeles György néven jelentek meg a limerickjeim, azért, mert azt hittem naivan, hogy a nevemet a vegyipar használja, így meg kell a két tevékenységet különböztetni. A Szeles előnév Buenos Airesre emlékeztet, ugyanis a város nevének jelentése “Jó Szelek” és nem jó levegő, ahogy sokan fordítani gondolnák. Itt éltem ugyanis négy és fél évet.

Mit jelent számodra az írás? Lelki megnyugvás, hobbi, szellemi kiteljesülés vagy más egyéb?

Őszintén meg kell mondanom, hogy sosem gondolkoztam ezen. Az biztos, hogy a kreativitás egyik kifejezőeszköze az írás. Szeretem is, tehát hobbiként is felfogható, de nem érzem magam művésznek ettől, alkotó értelmiséginek viszont igen, pontosan úgy, ahogy régen a japán értelmiség java alkotott haikukat és verselt. Egyébként magam is írok haikukat, úgy látszik, számomra a kötött pályás verselés az érdekes, mert a limerick is kötött, és a haiku is az.

Ki a kedvenc költőd, íród? Miért éppen ők?

Radnóti és József Attila, mindkettő utolérhetetlen zsenialitású, b
ár Kosztolányi és Karinthy azonos nívón van velük. Nehéz is közülük választani, olyan jók. De szeretem Rejtő Jenőt, rengeteget tanultam Darvas Szilárdtól, Kellér Dezsőtől. A Svejk az egyik nagy kedvencem, szintén zseniális alkotás. De Füst Milán Ez mind én voltam egykor c. könyve is csodás. Ma már be lehet vallani, hogy Agatha Christie művei is lenyűgöznek.

Segített-e valaki az irodalmi kiteljesülésed útján?

Technikai segítséget és bátorítást kaptam Lovas Ildikótól, ez jól esett, de ő nem nyesegetett engem. Hagyott olyannak, amilyen vagyok, értékelte a humoromat, és nem riadt vissza attól, ha egy kicsit durvább vagy vadabb volt egy-egy limerick, ennek a stílusnak ez sajátja. Egyébként sehol, semmilyen támogatást vagy segítséget nem kaptam a mai napig sem. A kiadók a saját bulijukat viszik, az új amatőr szerzőket igyekszenek jól megkopasztani, és a felelősséget és elsősorban a költséget rájuk nyomni.

Buenos Aires, a “Jó szelek” városa, ahol négy és fél évet éltem

Hol jelent meg első írásod? Van-e honlapod?

Az első mindjárt könyv volt, a Bakugrás. Saját honlapom nem lévén, bekéredzkedem másokhoz. Jelentem már meg az Irodalmi Rádiónál, az Epreskertben, de hasonló lapok nem akarnak közölni tőlem, mert azt hiszik, hogy csak ócska vicceket írok. Nem nézik azt, hogy milyen mondanivalójú anyagom van. Persze van vicces és pikáns anyag is benne jócskán, ez a limerick maga. De komoly mondanivaló is van sok, számomra a limerick a maga 5 sorával egy fegyelmező eszköz, jól kell és tömören fogalmazni, hogy az ember beleférjen az 5 sorba.

Hány könyved jelent meg eddig?

Négy könyv: 2004 – Bakugrás, 2006 Békaugrás, 2008 Rúdugrás, 2012 Távolugrás. Emellett társszerzője vagyok a Jó pár pajzán limerick, lányok, fiúk s neveik című kötetnek, amely 2007-ben jelent meg. Néhány napja jelent meg a Sodrásban 2013 c. antológia, abban is jelen vagyok néhány oldalnyi alkotással.

Tagja vagy-e valamely irodalmi vagy művészeti társaságnak vagy online irodalmi csoportnak?

A Haiku Klubnak igen, ez a Magyar – Japán Baráti Társaság keretein belül működik, az Irodalmi Rádiónak aktív tagja vagyok, emellett a Facebookon több csoportban vagyok tag, a Haiku költők és Kedvelők klubja, az Élő költők társasága ilyen. Az Epreskert is közöl néha tőlem limerickeket. Én is benne vagyok a Who is who-ban.

Kaptál-e már az irodalmi munkásságodért elismerést?

Néhány mosolyon és elismerő like-olásokon túlmenően semmit.

Mit szól a családod, a környezeted ahhoz, hogy az irodalom szerelmese lettél?

A nejem féltékenyen figyeli az előrejutásomat, mert neki voltak titkon dédelgetett ambíciói és most meglepve látja, hogy én ugrottam elő, igaz, én is későn. Ő egyébként most a www.gasztroabc.hu honlapot szerkeszti, ami egy kiváló receptadatbázis, komoly szakmai tudással, melyet ő biztosít. Tehát az ő tehetségének is megvan a maga csatornája. A lányom szereti a dolgaimat, neki természetesen megvan a “Szeles összes”. Egyébként, azt megfigyeltem, hogy az ő korosztálya, illetve talán a tinédzserek lehetnek az igazi célszemélyek, mert ha egy velem egykorúnak adok könyvet, akkor azzal jön vissza, hogy ” – Tudod, öregem, egész jó a könyved. De hogy a gyerekeim hogy élvezték!!

Hogyan találtál rá a MontázsMagazin online újságra?

A neten, vagy ajánlotta valaki, vagy átküldték nekem az egyik cikket, melyben Rólad volt szó, és akkor éreztem meg, hogy nekünk szóba kell állnunk egymással.

Kedves Gyuri! Ma teljesül egy kívánságod: országon belül és kívül több ezren olvasnak majd az életedről, munkásságodról. Milyen álmaid, vágyaid, céljaid vannak még az életben?

Tudod, én vagyok az a figura, aki boldogan él, és ha eljön az ideje, boldogan fogok távozni, de nincs kapkodás, még sokáig akarok itt az árnyékvilágban mozogni. Szívesen tárnám az olvasók, vagy – horribile dictu – esetleg élő hallgatóság elé a limerickjeimet, megérné a fáradtságot, bár valószínű, hogy elsősorban a kabaré szívná magába ezt a fajta verselést. Ezt tehát kívánságnak is felfoghatod. Még szeretnék mozogni a világban, bár már jártam vagy 100 országban, de mindig van még hely, ahová szívesen elkeverednék. Emellett még sokáig szeretném élvezni az antikvitások világát, ahová szintén van bejárásom, kis gyűjtőként, akinek szakértelme is van.

Köszönöm, hogy megkerestél minket! Kívánok a magam és a szerkesztőségünk nevében számodra erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Nagyon boldog újesztendőt kívánunk neked és minden kedves olvasónak!

A magam részéről ezt én is viszonzom. Boldog Újévet kívánok!

Haláli ügy

A sors bennünket csak gúnyosan kinevet,
Hisz viselhetünk mi akármilyen nevet
Legyél „Vitéz”, ..házy, vagy bármilyen……..”falvy”
A dolog legvége az igencsak talmi,
És felvesszük mind a „ Szegény” előnevet!

Óda az öleléshez

Divat itt ma, hogy élesen villan a kés,
Utána egy kard döf, és ez nem is kevés
Néha érzed, hogy a helyzet reménytelen,
Ne aggódj, azért Te nem vagy fe
gyvertelen,
Van még válaszlépés, és ez az ölelés!

Az ölelés melegít, mint egy jó kabát,
Emellett biztosan jó természetbarát!
Az ölelésben jó, hogyha Te adod,
Azonnal és szívből vissza is kapod!
Hátadat tenyér üti, és nem szívlapát!

Az ölelés öngerjesztő folyamat,
Gazdasági eredménye nem kamat,
Figyelmet kapsz cserébe és megértést,
Nem vágsz zsebre semmiféle megsértést,
Az ölelésben megérzik a zamat!

A csókos ember

Mond nekem, én vagyok az, Uram? Te mondád!
Teszem a dolgomat, ez itt a Te mondád!
Nem szálka van immáron a szememben,
Örök gerenda, ez jár az eszemben.
Enyém a bűn, de Örök a Te legendád!

Ő, Szegény Júdás, hogy elvitte a balhét,
Szomorú idő volt, szerencsétlen bal hét,
Pedig a szerepet már készen megkapta,
Véghezvitt ő mindent, Ura így akarta,
Lassan felmentést kap, kimondta egy ankét!

Húsvéti locsolói gondolatok
   
Egy tojásra hullott Krisztus urunk vére,
Piros tojás ezért a locsoló bére
De szimbólumhalmaz lett ez a hagyomány
Szerelem árad a tradíció nyomán.
Legénytől megkérdik: egy kis italt kér-e?

Én bezzeg nem, Anya

Nem botozom meg a kolumbáriumot,
Hol őrzik, mint cserépflaskában a rumot
Lélekkel kevert hamvaid és emlékedet
E modern panelben. Ha veszek lélegzetet,
Téged is magamba szívlak, mint a szmogot.

Indítottál engem az útrengetegben,
Akár a Kékszakáll: „Oda nem mehetsz be!”
Gondold jól meg, fiam, akármit is teszel,
Milyen állást foglalsz, milyen házat veszel!
Ha más kútba ugrik, te csak ne ugorj be!
Megfogadtam mindent, így töprengő lettem.
Átgondoltam gyakran, akármit is tettem,
Ha nem hezitálok, talán többre viszem,
Nercprém takarhatná mindennap a nejem
De ennyi futotta. Neved áldott legyen!

A Cunami

Negyedmilliót közülünk elsodort a víz.
Ezt fogja Tőled kérdezni később majd egy kvíz.
Nem érdekes már az egyén szenvedése,
A történelemnek ez a számvetése!
Az én számban emiatt keserűbb lett az íz.

A házas özvegy szindróma

Házas özvegy vagyok, mondhatnák el sokan
Magukról, hisz ahogy a ránk rótt idő rokkan
És csendesen kihűl a házastársi ágy,
Párjának szemében düh villan, nem a vágy.
Van, ki megbetegszik, van, ki máshoz rohan.

A nagy író bölcsessége

Zseni volt ő, bár az évek egyre telnek,
Váteszi szavai, hogy beteljesülnek.
Balzac megfogalmazása igencsak tömör:
“Amikor két embert egybeforraszt a gyönyör,
A társadalmi szabályok szünetelnek.”

Nahát, ez a Balzac miket szólt?

Hol leste el mester? Talán az ágyában,
Megmerítkezve az ifjúság vágyában.
Eléd tárul egy élvezetes kép:
Addig ne mondd egy nőre azt, hogy szép,
Amíg nem láttad a szerelem lázában!

Poppering

„ A végtelen idő végessé változott”.
Ezért is kutatja az ember az okot,
Hogy mi végre is van ezen a sárgolyón,
Miért is gázol át a vágtató folyón.
Véletlen lenne ez? Ezen is háborgott.

Paradigma-váltásba kellene fogni
Gondolom, hogy nehéz ezt másként felfogni,
Mindig is volt anyag, nincsen ősrobbanás,
Amit tapasztalunk, az csak a pulzálás.
Pusztítjuk, amink van, ezért kell morogni!

Nehéz filozófiai kérdés

Ó mondd, miért tanítod meg a bűntelent,
Hogy milyen a világ, amiben bűn terem.
Hisz ahol nincs tiltás, bűnös sincs a földön,
Nincsenek korlátok, nem nő arra börtön
Regulák nélkül is fogad a cinterem

Anyám bölcsessége

Ha majd az Úr elrendeli, rakd batyuba gondod
Helyezd le azt szépen sorban, képezzen kis dombot.
És amikor mindenki lerakta kis batyuját,
Elhangzik, hogy válassz egyet, akár másnak a baját,
Felveszed a sajátod, tovább nem rontod sorsod!

Hogy keresd Őt

A csend felé indulj, ha Istent keresed.
Zajban, a vurstliban nem bukkan fel neked!
Nem mászik fel érted a vitorlás tatra,
Nem fog reagálni hamis áhítatra
Szíved csendjére figyelj, az ad jeleket!

Anyám tanmeséje

Nem szart a kútba, csak a kávájára,
S onnan lökte bele. Tanulság ez mára!
Szegény jó Anyámnak volt ez tanmeséje,
Mire következtet ebből csemetéje?
Vigyázz, hogy a világ ne vegyen szájára

Gandhi ezt szépen mondta

Gondolataid majd Szavakként szállnak,
Szavadból később Tetteiddé válnak.
A Tetteid később Szokásoddá lesznek,
Szokásaid Téged Karakterré tesznek.
Akkor tetted jól, hogyha meg nem szólnak!

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné

2014. január 1.

Hozzászólások