Felvetődik a kérdés: ha felnézünk az égre, s különböző objektumokat látunk akár szabad szemmel, akár távcsővel, akkor azok milyen messze vannak tőlünk. Így hát meg kell ismerkednünk a kozmikus távolságokkal. Az első lépés a saját Naprendszerünk. A Naprendszerben még elboldogulunk a kilométer fogalmával, de nem árt, ha megismerkedünk a fény sebességével, mivel a kozmoszban ezzel a sebességgel adjuk meg a nagyobb távolságokat. A fény vákuumban kerekítve 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként. A Földet tehát a fénysugár egy másodperc alatt több mint hétszer kerülné meg.

A Hold, mint legközelebbi égi kísérőnk 384 ezer km-re van tőlünk. Ez valamivel több mint 1 fénymásodperc. A Nap tőlünk már 150 millió km-re van. Ez 8 fényperc. A külső gázbolygók, mint a Jupiter, 700 millió km-re van, a Szaturnusz 1,4 milliárd km-re, a Neptunuszhoz már kb. 4 óra alatt ér el a fény, míg a Plútóig 5-6 óra attól függően, hogy elnyúlt pályáján éppen hol tartózkodik. A Naprendszer perifériáján lévő üstökösök már olyan messze vannak, hogy nem km-ben adjuk meg a távolságukat, hanem fénynapban, fényévben. A legtávolabbi üstökösmagok 1 fényévnyire vannak, azaz 1 év alatt ér ide róluk a fény. Pedig láttuk, milyen gyors a fény.

Ha távolabbra tekintünk, már fényévekről beszélünk. (Egy fényév kerekítve 10 billió km, szinte felfoghatatlan.) A Naphoz legközelebbi csillagszomszéd a Kentaúr csillagképben lévő Proxima Centauri és az Alfa Centauri A, és B alkotta hármascsillag. Ezek távolsága 4,2 és 4,3 fényév. A többi csillag még messzebb van. A Szíriusz 9 fényévnyire, az Altaír a Sas csillagképben 16 fényévnyire. Az Orion csillagkép csillagai még ettől is jóval messzebb, a Betelgeuse több mint 470 fényévnyire, a Rigel több mint 800 fényévnyire. A távoli csillagok több ezer, több tízezer fényévnyire vannak.

Maga a Tejút 100 milliárd csillagot tartalmaz. A Nap a középponttól 26 ezer fényévnyire található az Orion karban. A Tejút olyan hatalmas, hogy a fény egyik végétől a másikig 100 ezer évig utazik. Az ember által felbocsátott leggyorsabb űreszköznek, a Voyager űrszondának is 70 ezer évbe telik, mire eljut az útjába eső legközelebbi csillagig. Lehet, hogy addigra emberiség sem lesz már.

Az égbolton számtalan csillagközi gázködöt, planetáris ködöt láthatunk. Ezek mind több ezer, több tízezer fényévnyire találhatók, és olyan hatalmasok, hogy több tíz fényév nagyságúak. A galaxisok még ettől is jóval messzebb vannak. A hozzánk legközelebbi galaxis a Magellán felhő. Ez 160 ezer fényévnyire van. Ez azonban csak a Tejút egyik kisméretű kísérő galaxisa. A legközelebbi hozzánk hasonló nagy galaxis, az Androméda galaxis több mint 2 millió fényévnyire van.


Ésszel szinte felfoghatatlan. Az a fény, amelyet most látunk, 2 millió évig utazott az űrön át, míg ideért. A galaxisok halmazokat és szuperhalmazokat alkotnak. Nem egyenletesen töltik ki a világűrt. A távolságok hatalmasak. Millió fényéves távolságok vannak közöttük. A legtávolabbi galaxis, melyet felfedeztek, több mint 13 milliárd fényév messze van a belátható univerzum horizontján.

Mivel az univerzum, mint tudjuk, tágul, ezek a galaxisok már majdnem fénysebességgel távolodnak tőlünk. Minél távolabb van egy galaxis, annál nagyobb sebességgel távolodik. Ez jelöli ki az univerzum horizontját. Vannak a világegyetemben olyan távoli galaxisok, melyek fénye még ide sem ért, tehát számunkra láthatatlanok. Az univerzum ugyanis 13,7 milliárd éves, tehát egy tőlünk 14 milliárd fényévre lévő galaxis fényének nem volt még ideje ide érni. Láthatatlan.

Felvetődik a kérdés a szemfülesekben, hogy ha az Univerzum 13,7 milliárd éves, akkor hogyan kerülhetett valami 13,7 milliárd fényévnél messzebbre. Ennek a paradoxonnak a megoldása az, hogy az Univerzum korai szakaszában gyorsabban tágult, mint a fény sebessége. Ne feledjük, a tér tágul a galaxisok között. A tér pedig tágulhat gyorsabban, mint a fény sebessége. Így tehát mindig is lesznek olyan régiói a végtelennek, melyeket soha sem fogunk megpillantani, mert ahhoz egyszerűen túl messze vannak.

-Garzó László-

2014. január 2.

Hozzászólások