Sík Sándor 1889. január 20-tól 1963. szeptember 28-ig élt, sok húron játszott. Piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas. Kutatási területe: az esztétika, a verstan és a barokk korszak irodalma.

sik sandor

Sík Sándor műveiből…

A testvéreknek, kik az éjben járnak, Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.

Szeretem azt, aki akar, aki remény, aki ígéret.

Fehér virág vagyok, ringó virág végtelen vizeken.

Én egy vagyok a suhanó vizekkel. Én egy vagyok az álmodó ködökkel.

A percek futnak. Mi marad mögöttem, Hogy megjelölje: egyszer én is éltem? A teremtésből részemet kikérem, Akarok tenni valami nagyot. Én csak s z e r e t n é k, többet nem tudok, A k a r o k nem az én szavam.

Megyek, mert mennem kell, örökre. Mert visz a vágy, a tűz, a lélek. Mert örök dalok égnek bennem.

A Hang, az ismeretlen, Azt mondja: Vagy, hát lenni kell! Azt mondja: Tudsz, hát tenni kell!

Tenni, tenni, tenni vágyom! Élni mért e bús világon, Hogyha meg nem mozgatom?
Engem az tüzel ma is, ami vár még, Ami jövendő és elvégezendő: Ami feladat, ami kületés.

Lásd meg a rosszat, cselekedd a jót. Jótét helyébe vissza-jót ne várj, De szóra szót, de jóra jót találj.

Ölelj magadba égen és a földön Minden tudtatót és ölelhetőt.
~~~~~~~~~~~~~
Tarkállik a rét, ha meleg eső éri, Virágzik az ember, ha engedik élni.

Embernek lenni! Csak embernek, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek!

Add meg a mindennapi kegyelmet, Hogy jó lehessek, hogy ember lehessek, És el ne rontsam a Harmóniát!

Fény vagy? – Világíts! Most válik el, ha megfogantatott A szikra benned: Fellobban-e itt, fellobban-e ott: A végtelennek!

A végtelen szól hozzám akkor is, Ha egy búgó kagylót tartok a fülemhez, Ha egy parányi szentjánosbogár pislanó mécsét látom lengeni.

~~~~~~~~~~~~~~
A kék magasba nézz föl, Ne kérdd, hogy meddig érsz föl. Egyet pillant az Isten, És egész lesz a részből.

Testem-lelkem minden pórusán át Érzem, hogy árad bennem ég felé A föld felomló, mély dala.

Minden lépésem egy nehéz csoda, S minden titok.

Se gondolat, se szándék: A perc a szent ajándék.

Eredj, és tárd szívvel fogadd, Amit diktál a pillanat. Cselekedd, ami rajtad áll. Nincsen halál.

A jelen, a titokzatos Tiéd csak mindenestül: Amit magadból most megélsz, Annyi vagy, az vagy mindegész Örökléten keresztül.

Se múlt, se jövő, se jelen, Se harc, se végzet: A csöppnyi részt se ismerem, Hát az egészet!

Eltelt az élet, színültig vagyok: Tudom immáron ama legtudóbbak Tudományát: hogy semmit sem tudunk.
~~~~~~~~~~~~~~
Azt tanultam: nagy az Isten, Az ember szegény.

Az emberélet csak a halállal teljesül egésszé.

Nincsen külön halál: a meghalás Az élet fáján fakadó gyümölcs.

Születtünk: emberek vagyunk. Emberek vagyunk: bűnösök vagyunk.

Ami szép, ami jó, Isten és ember közös keze-műve, Ami rút, ami rossz, az emberé magáé.

Bűn és erény, igazság, tévedés, Hang és összhang és diszharmónia: Mindennek eggyé kell olvadnia.

Ne nézz se jobbfelé, se balfelé: Csak az egyenes út az Istené.

Imádkozom, imádkozom, És bennem föllobog a fény: a Fényes Végtelen ölén A lelkem, a lelkem megtaláltam !

Hiszek, és tudom, honnan a hitem. Házamat én kőszirtre építem.

Hisz tudjátok: hű az Isten, Nem taszít el mindörökre. Él az ige, áll a Kötés, Áll apáink szent örökje.
Testvérek vagyunk! – milyen sugárzó És melegítő szó ez! Mind a földön, Földön és égen, égen és az űrben, Ahányan vagyunk: testvérek vagyunk.

A szeretetet oly nagyon kívántam, Mint édesanyja emlejét a kisded. Mindent vágytam szeretni, mint az Isten. Akartam mindent szeretetből tenni, – Amit tettem, több volt-e, mint a semmi?

Ki sokakat tanít igazságra, A nem-múló örökkévalóságra, Tündökölni fog, mint a csillagok.

Mindent, ami él, mindent, ami van, Csak nézni, nézni, simogatni szemmel, Semmit se váró, békés szerelemmel.

Ó, tudom, kinek, ó, tudom, kinek: Én az eleven Istennek hiszek. Élő hitemmel vagyok én szabad.

Akarsz, kis ember, gőggel, szilajon? Ezen a parton nincsen a k a r o m.
~~~~~~~~~~~~~~~
Téged, Isten, dicsérlek és hálát adok mindenért. Hogy értenem adatott másokat. Hogy a sírókkal sírni jól esett. Hogy akik szerettek, szépen szerettek. Hogy megtarthattam a hitet.

Ó hagyjatok, hagyjatok engem Szálló sirály módjára lengnem, Hadd ringasson a boldog végtelenben Az óceáni szél!
Messze nézzen, aki élni akar!

Jertek, üljünk le békén, s várjuk a mi időnket, Míg eljön, akit várnak mindenek.

Áhítatom kísérte mindig A csendet, az Isten szerintit, Hisz benne szól a végtelen.

Nyugtalan a szívünk, Míg el nem nyugszik benned, Istenem.

Taníts, Uram, taníts, a lábadhoz ülök, Magamra és Magadra, semmi másra.

Kétségbeesett szomjúsággal Szomjúhozom az egész-tisztaságot.

Csodálkozom azon, hogy megszülettem, Csodálkozom azon, hogy meghalok, Hogy lábam alatt egy világ forog, És egy mindenség kering körülöttem.

Ember vagyok, nem kevesebb, Szomjúhozom a teljeset.

Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel: Csak az él, aki benned él. Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén Némán izzani kezd a titokzatos tömjén.

Most csak szenvedni, szenvedni szabad, Hordani együtt, kétségbeesett boldogan, Némán, néma Fiaddal A néma Keresztet.
A virágtalan, gyümölcstelen ágtól, A meddőségtől, lanyhaságtól, A naptalan és esőtelen égtől: Ments meg, Uram, a szürkeségtől!

Csodálkozás, nyiss nékem ablakot! És gyújts nekem fényt a meztelen énhez, Mondd meg nekem, mi az, hogy ’Én vagyok’?

Tőled remélem, Hogy libegő mécsláng személyem Megsejti egyszer, ki vagyok.

Engedd, Előtted híven járjak, Akaratodra rátaláljak, És ne vétkezzem soha többé, Áldjalak Téged mindörökké.

Vétkeim fekete záporának Setét vizétől lucskosan Állok és didergek Előtted, Előtted egyedül.

Jó volna lenni búzavirág-módra: Csak lenni, szépen, csendben, lenni, És dicsérni a boldog Istent Boldogsággal.

Nincs szánva szemednek a holnap: Ott légy igaz ember, ahol vagy. Most tedd, amit adatik tenned: Az Isten rügyezik benned.

Sík Sándor műveiből…

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Wass Albert, Cs. Szabó László, Babits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

Sík Sándor életrajz

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások