Szenczi Molnár Albert református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító a 16-17. század fordulóján élt.

Szenczi Molnár Albert

Szenczi Molnár Albert fő célja az volt, hogy a protestantizmus szellemi közkincsét közvetítse a magyar reformátusoknak, és a nyugati népeknek bemutassa a magyar nyelv és szellem teljesítményeit.

Legfontosabb művei szótára, nyelvtana és zsoltárfordításai.

Azki nem jár hitlenek tanácsán,
És meg nem áll az bűnösök útján,
Az csúfolóknak nem ül ő székökben:
De gyönyörködik az Úr törvényében,
És arra gondja mind éjjel-nappal,
Ez ily ember nagy bódog bizonnyal.

Mert az gonoszok nagy fönnyen forgódnak,
Udvaroltatnak nagy kevélségben,
Midőn az rosszak fölmagasztaltatnak,
És az jó ember nincs böcsületben.

Némellyek igen bíznak pénzekben,
És dicsekednek az ő kincsekben,
De senki nem váltja meg atyjafiát,
Nem adhatja meg Istennél váltságát.

Bizonyára múlandó az ember,
Ki magának sokat ígér,
Mint az árnyék, az ember elmúlik,
Mégis szorgalmatoskodik.

Ne bízzatok hívságtokban,
Hamis ragadozástokban,
Múlandó dolgon ne kapjatok,
Hogyha sokasul kincsetek,
Ahhoz ne bízzék szívetek,
Mert nem állandó gazdagságtok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lelkem igen háborodik,
Ínségiben ő bánkodik,
Kesergek szívemben,
Uram, meddig hágysz engem
Ekképpen veszekednem
Ez nagy gyötrelemben?

Én hajam szálánál többen vannak,
Azkik engemet ok nélkül gyűlölnek,
Én ellenségim szertelen erősek,
És engem eltörleni akarnak.
Noha semmit nem vöttem senkitől,
De mégis énnékem kell megfizetnem.

Mit félnék én az gonosz időben,
Hogy gyarlóságom engem elejtsen,
Midőn ellenségem azon vagyon,
Hogy engemet láb alá tapodjon?

Úr Isten, segíts, és tarts meg engem,
Mert az vizek szinti lelkemig érnek,
Közepin vagyok az sáros mélységnek,
Kiben csaknem elsüllyed én fejem.
Az árvizek összeütnek rajtam,
Az kiáltás miatt torkom elrekedt,
Én szemeimben megfogyatkoztam,
Midőn várom az te segedelmedet.

Ki tudná bűninek
Számát esetinek,
És ki gondolhatná meg?
Én sok bűneimet,
Titkos vétkeimet,
Uram, nékem bocsásd meg.

Porhamu nékem kenyerem,
Melyet étel gyanánt észem,
Italom könnyeimmel
Elegyítem, mint vízzel
Az te nagy haragod miatt,
Kinek tüze úgy föllobbadt,
Hogy engemet fölemelél
És ismét az földhöz ütél.

Tarts meg engemet, óh, én Istenem!
Mert reménségem vetem csak tebenned,
Azért az Úrnak mondjad ezt lelkem:
Én Uram vagy te, örvendek tenéked,
Ezkívől nem kérkedhetem semmivel,
Hogy néked használhatnék jótétemmel.

Azki szolgál néked,
Uram, tanól tőled
Nagy jó tanóságot,
És azt ha megtartja,
Jól leszen ő dolga
Mert vészen jutalmot.

Dicsérlek téged, Úr Isten,
És áldlak teljes szívemben,
És az te csudatételidet
Hirdetem jótéteményidet.

Tebenned, Uram, vigadok,
Nagy örömömben tombolok,
És az te fölséges nevednek
Szép dicséreteket éneklek.

Uram, ha én porrá leszek,
Tégedet hogy dicsérhetlek,
Igazságod hogy hirdessem?
Hallgasd meg, Uram, kérésem,
Könyörülj rajtam, szabadíts meg,
Légy kegyelmes, Uram, és tarts meg.

Szolgádat őrizd meg,
Kevélségtől tartsd meg,
Ne essék ez bűnben,
És én tiszta lészek,
Semmi bűnt nem tészek,
Járok te kedvedben.

Szájamnak szólása,
Szívem gondolatja,
Kedves legyen tenéked.
Adjad, óh, én Uram
És erős kőszálam,
Hogy ne vétsek ellened.

~~~~~~~~~~~~~~

Az Úr bír ez egész földdel
És minden benne élőkkel,
Övé ez földnek kereksége,
Kit az tengeren építött,
Folyóvizekkel környülvött,
Kiben meglátszik bölcsessége.

Én nyelvem és lantom, már serkenj föl,
Isten dicséretire zöndőlj föl,
Jó hajnalban én ágyamból fölkelek,
És éneklek nagy dicsőségedről,
Uram, téged minden népnek hirdetlek.

Mert mind az égig fölhat jó voltod,
Az fölhőköt éri igazságod,
Dicsőségedet láttasd meg az égen,
És jelentsd meg nagy hatalmasságod
Minden embereknek ez egész földen.

Öröködben, Uram, pogányok jöttek,
És szent templomodat megförtőztették,
Jeruzsálem városát elrontották,
És széllel nagy kőrakásokra hánták.

Szolgáidnak testek,
Azkik megölettek,
Adattak az hollóknak,
Húsok te szentidnek
Ételül vettetnek
Az mezei vadaknak.

Az városon nagy sok vért kiontának,
Az sok vér, mint vizek széllyelfolyának,
Tövének oly szörnyű öldökléseket,
Nem lőn, ki eltemetné az testeket.

Az mi szomszédságunk
Csúfságot űz rajtunk,
Azkik környűlünk laknak,
Minket nem böcsülnek,
Sőt csak megnevetnek,
Csúfolnak és rútolnak.

Kergesd meg forgószeleddel,
Nagy rettegéssel ijeszd el,
Szélvésszel háborítsd meg őket,
Ő orcájokat szégyenítsd meg,
Hogy tégedet esmerjenek meg,
És böcsüljék te szent nevedet.

Az embereket te meg hagyod halni,
És ezt mondod az emberi nemzetnek:
Legyetek porrá, kik porból löttetek,
Mert ezer esztendő előtted annyi,
Mint az tegnapnak ő elmúlása
És egy éjnek rövid vigyázása.

~~~~~~~~~~~~~~

Örüljön az ég hangossággal,
Az föld örvendjen vigassággal,
Az tenger zúgjon, az mező
Zengedezzen és az erdő,
Az Úr előtt nagy háláadással.

Az Isten eljő törvént tenni,
És ez földön mindent ítélni,
Ez világot igazsággal,
Az népeket tisztasággal
Itéli, s’ az jókat megmenti.

Az Isten által minékünk
Lészen erős győzödelmünk,
És ő megszabadít bennünket,
Megtapodja ellenségünket.

Imádlak téged, idvözítőmet,
Ki engem választál szegény szolgádnak.
Nékem, szolgálóleányod fiának,
Föloldozád minden kötelimet.

Áldozom néked háláadással,
Nevedet minden nép előtt hirdetem:
És azmely fogadást azelőtt töttem,
Megállom minden előtt vígsággal.

Az Úr nevét síppal és dobbal,
Dicsérjétek lanttal, kobozzal,
Légyen hegedőknek zengése
Neve dicséretire.
Mert az Isten az ő népit
Igen szereti híveit.
Az szegényeket segéti,
Sok jókkal szereti.

Dicsérjétek az Urat,
Áldjátok ő szent voltát,
Dicsérjétek mennyekben,
Hol országol kegyesen
Az ő nagy dicsőségében,
Dicsérjétek hatalmát,
Melyből ő dicső voltát
Minden veheti eszében.

Dicsérjétek őt kürtben
És ékes éneklésben,
Hegedőben, lantokban
És hangos citerákban
Az Úrnak zengedezzetek:
Sípokban, virginákban
És hangos orgonákban
Örvendjetek az Istennek.

Az Urat cimbalmokban
És egyéb szerszámokban
Mindnyájan dicsérjétek,
Citerát pengessetek,
Az Úrnak nevét dicsérvén,
És minden lelkes állat
Dicsérje az nagy Urat,
Dicsőség Istennek, Ámen.

Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet.
Lelkem megnyugotja szent nevében,
És vezérl engem igaz ösvényében.

Mint az szép híves patakra
Az szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra,
És hozzá fohászkodik.
Tehozzád, én Istenem,
Szomjúhozik én lelkem,
Vajon színed eleiben
Mikor jutok, élő Isten?

Tebenned bíztunk eleitől fogva
Uram, téged tartottunk hajlékunknak.
Mikor még semmi hegyek nem voltanak,
Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva:
Te voltál és te vagy erős Isten,
És te megmaradsz minden időben.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Heltai Gáspár, Szilágyi Domokos, Bessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Hozzászólások