Zrinyi Miklós példás hazafi, horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, hadtudós.  1620-tól 1664-ig élt. 

Ó, élet, mely hamar ez világbúl kitűnsz!
Ó, rövid élet, tűlünk mely gyorsan röpülsz!
Mint harmat nap előtt, mint hó az tűz előtt,
Úgy tűnsz el előttünk, s kívánságunk előtt.

Víz, tűz, föld és nagy ég tartanak sokáig,
Ember, ezek ura, egy szempillantásig.
Kűfalok, nagy tornyok sok száz esztendeig;
Ember, ki csinálta ezeket, óráig.

Mikor ember fölettébb naggyá akarja csinálni állapatját, elvesztegeti.

Mikor az üveg legfényesebb, eltörik.

Minden dolgoknak lelke a rend.

Esztelen, ki kíván azt, mi lehetetlen.

Még aljas szívet is nagyra visz bosszúság,
Nemhogy határtalant, kit nem bír okosság.

Bizony, nagy mocsok az háládatlanság.

Ha azért a magunk fogyatkozásit megismérjük elébb, könnyebben az orvosságot is föllelhetjük azután.

Néhutt az büntetés
Ártalmasabb, hogysem az gyönge megintés.

Nincs igazságnál szebb s jobb.

Mindennemű, hivatalú ember a maga dolgaihoz ne nyögve, ne megunva nyúljon, hanem jó, víg kedvvel.

Az egeket nemcsak egy csillag fényesíti. Nemcsak egy lelki jóság teszi az embert fényessé.

Ó, mely igen tudatlan ember elméje!
Ha tudná némelyik, mi lesz jövendője,
Sok cselekedetét bizony elkerülné.

Gonoszt készen várnunk kell nekünk szűvünkben,
De nemcsak egykor, hanem minden üdőnkben.

Nem szégyen attul tanulni, aki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát, s nem tanulni.

A medve erősebb az embernél, a párduc gyorsabb, az oroszlán serényebb, mégis az ember mindeniket meggyőzi okossággal.

Jobb megvallani az erőtlenséget, hogysem kárt vallani.

Boldog az, ki jóban el nem bízza magát,
De kész szűvel várja szerencse forgását.
Mind jón, mind gonoszon állhatatlanságát,
Látjuk szerencsének sokféle játékját.

~~~~~~~~~

Az szép nap ő szép harmatjával
Vidámétá világot ékes voltával,
Az éjjelt elűzé szép pirosságával,
Mindennek fényt ada.

Szép hajnal szekere
Mindeneket indított gyönyörűségre,
Szép fülemülét keserves éneklésre.

Miért szépségedben magadat elbíztad?
Mint egy szép gyöngyvirág, hamar elrothad,
Úgy fut el szépséged, s változik szép orcád.

Maga ez fényes nap és ez az derült ég
Nálad nélkül énnékem sűrű sötétség.

Tengelic éneke, pintyőke sírása
Nálad nélkül mint baglyok huhogatása.

Nem él, ki szerelem tüzét nem esmérheté.

Az szerelem nékem szép Paradicsomnak
Tetszik, örvendetes mennyei országnak.

Úgy legyen, édes szűvem, az mint akarod,
Immáron ezután lészek te szolgálód,
Társod és szeretőd, és te szép virágod.

Mint borostyán fával öszvekapcsolódik,
Mint kígyó, oszlopra reá tekereszik,
Bacchus levele is fára támaszkodik,
Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik.

Azt mondod, hogy szeretsz jobban tenmagadnál,
Ennek bizonsága csak egy dologban áll:
Őrizd az éltedet, melyen az enyim áll,
Nem állhat borostyán, ha ledűl az tölgyszál.

Hej, csak szép szemeid vigasztalnak engem!
Minden bosszúságot enyhítenek bennem.

~~~~~~~~~~
Nem mienk az lélek, hanem az Istené.

Hogy nézhetsz emberre, ember teremtője?
Így téged megcsúfolt ő hitetlensége.
Annyi sok vett jókért, mint tenger fövenye,
Mint latrot, mint tolvajt feszíte körösztre.

Látod, mi érdemünk mint küvön hangyanyom,
Sok bűnünk peniglen, mint levél az fákon.

Te vagy nagy Isten,
Ki megyen utánad, nem jár setétségben,
Hanem viszi útad az örök örömben.

Az, ki Istentől fél, soha meg nem halhat, hanem örökkén él.

Fiam, annak szolgálj, és járj azon úton,
Kit Fia Istennek rendelt ez világon,
Ez ád jó szerencsét ezen a világon.

Jól van, ha úgy van, mint Isten akarja.

~~~~~~~~~~~~
Mastan immár Mársnak hangassabb versével
Fegyvert, s vitézt éneklek.

Édes az vitézség az ember szájában,
De nagy s rettenetes halálos próbában.

Szegény magyar nemzet! Annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden?

Ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!

Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!

Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában.

Az mi sebünk senkinek úgy nem fáj, mint minékünk, senki nem érzi nyavalyánkat úgy, mint mi.

Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, ha kevesen vagyunk is!

Zrini egy hajnalban, az mint volt szokása,
Valamikor hajnalnak volt hasadása,
Az szent feszület előtt térden áll vala,
S igy kezde könyörgeni az ű szent szája:
Véghetetlen irgalmú szentséges Isten,
Az, ki engem segítesz minden ügyemben,
Te vagy énnékem győzhetetlen fegyverem,
Paizsom, kűfalom, minden reménységem.

Ne engedd meg, Uram, – noha érdemlenénk -,
Hogy haragod miatt földig törettetnénk.

Mert az én érdemem nálad annyit tészen,
Mennyi vizet kis fecske szájában veszen.
Az megmérhetetlen tengermélység ellen,
Annyi én érdemem te kegyelmed ellen.

Atyáink vétkéről meg ne emlékezzél,
Sőt minden bűnükrül, kérlek, feletközzél:
Mindenfelől ránk néz az nagy keresztyénség,
Mi vitéz kezünkön van minden reménség,
Soha még mireánk nem jött rút szégyenség,
Azért rakva hírünkkel föld, tenger és ég.

Nagyobb erő volt az, mert az nagy Isten volt,
Az, ki miérettünk hatalommal harcolt,
Kezünknek erőt, szűvünknek bátorságot csinált.

Harcolnunk peniglen nem akarmi okért
Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkért,
Urunkért, feleségünkért, gyermekinkért,
Magunk tisztességéért és életünkért.

Ne féljetek semmit,
Ha százennyi ördög dühös szájt reánk nyit,
De nem árt lelkünknek, mert az Isten segít.

Hadat pénz nélkül semmiképpen nem viselhetni.

Mit érne az arany, ha a tűzben füstté lenne, mire való volna a kormányos, ha csak jó időben tudna hajókázni?

Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,
Egész ez világnak evvel példát hagyjunk.
Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Hamvas Béla, Jókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmaondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások