„Látod, a kis csirke is szeretne olyan magasan röpülni, mint a fecskefiók, de nincs neki hozzá való szárnya.” (Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön)

Gyermekkorunkból emlékezünk, milyen sokat jelentett, amikor szüleink mesét mondtak nekünk. Olyan élmény ez, amely egy életen át elkíséri az embert, és ezt a tapasztalatot adjuk tovább, amely példát adott számunkra. A gyermekek nagyon fogékonyak mindarra, amit feléjük közvetítenek, ezért nem mindegy az, milyen impulzus éri őket.

 

lafontaine4

 

Egy alkalommal éppen fénymásolni voltam, és egy fiatal fiú állt előttem. Akaratlanul is megláttam a kezében lévő könyvet, amely különböző varázslatos gyakorlatokról szólt. Beszélgetni kezdtünk, és ő elmondta, hogy azokat a leírásokat alkalmazza, ha valakivel gondja van az osztályban vagy bárhol. Megsúgta azt is, hogy az osztályban mindenki ezt teszi. Kis idő kellett, hogy “magamhoz térjek”.-„Nem lenne jobb megbeszélni a gondokat, tisztázni a félreértéseket?” – kérdeztem tőle. Ő csak nézett rám, de tekintetéből láttam, nem igazán érti, miről is beszélek, aztán legyintett és mosolygott.

A gyermekek felé sok az elvárás, sokszor olyan célt kell megvalósítaniuk, ami nem az ő vágyaikat jellemzi.

A XXI. század meséi megadják mindazt, ami hiányzik a „repüléshez”, azonban mégsem történhet meg ez, ha nincsen meg bennünk az a tehetség, bátorság, alázat, mely fecskefiókká tesz. Éppen ezért nem mindegy, hogy a gyermekek milyen történetekkel, mesékkel találkoznak, mit adunk a kezükbe, mit olvasunk fel, vagy éppen hallgatunk, nézünk meg együtt. Lehet, hogy a mai gyermekek már nem olyanok, mint amikor mi éltük meg ezt a kort, azonban a szülőhöz való ragaszkodás, a szülő figyelme, a vele való törődés igénye mit sem változott.

 

lafontaine6

 

Milyen jó, ha egy mese humoros és tanulságos, ami többet mond egy királylánynál, vagy éppen a hétfejű sárkánynál. Mindig érdemes ezekre a meghitt pillanatokra időt szánnunk, ami mélyíti a kapcsolatot a gyermekeinkkel. Ezekre a szép percekre ajánlom La Fontaine francia író meséit (fabuláit). Mindmáig páratlan népszerűségét ezeknek a történeteknek köszönheti, méltán nevezte őt Sainte – Beuve a franciák Homéroszának. A 17. század közepén irt fabulák ugyanolyan örök érvényűek, mint az emberi gyarlóság és butaság, amit az állatokon és egyéb ismert főhősein keresztül illusztrál. A tartalom mellett a stílus is kiemelkedő. La Fontaine fabuláit a leleményes tömörségük és eleganciájuk okán élvezet olvasni.

Életrajza ITT olvasható.

Jean de La Fontaine (Château-Thierry (Champagne), 1621. július 8.- Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő. A Chateau-Thierry-ben felnőtt La Fontaine-t a szülei papi iskolába íratták, azonban a fiúnak nem tetszett az egyházi életforma, így jogi tanulmányokba kezdett. De hamar otthagyta iskoláit és szülővárosában élt apai örökségéből. Meg is nősült, de amikor Fouquet pénzügyminiszter pártfogásába vette és Párizsba ment, otthagyta feleségét, hivatalát. Ettől kezdve a legmagasabb körök asszonyainál élt haláláig. Nekik és róluk, illetve befolyásos személyiségekhez írta költeményeit.

 

lafontaine9

 

Írt elégiákat, színműveket is, de népszerűségét állatmeséinek (fabuláinak) köszönheti. Fabulái 12 könyvben jelentek meg, az első hatot az ifjú trónörökösnek írta, ezekhez Phaedrus ismert állatmeséit verses formában lefordította franciára. A következő hat már nem annyira gyermekeknek, inkább felnőtt olvasóknak szól. A mesékbe szőve éles iróniával bírálta kora társadalmi erkölcseit, az emberi gyarlóságokat, XIV. Lajos és a spanyol király között lévő vetélkedést. Elemzői szerint az utolsó állatmesék írásának idején La Fontaine már azzal a szándékkal alkotott, hogy az állatok javára ítéljen az emberek felett. Leghíresebb állatmeséi közül való: A holló és a róka, A tücsök és a hangya.

 

lafontaine2

 

A tücsök és a hangya

Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
S fölkopott a koma álla.

Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.

“Búzát? – szólt a hangya sógor. –
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?”

“Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam – szólt szerényen
tücsök mester. – Aki kérte,
nótát húztam a fülébe.”

“Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor – szólt a hangya –
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok.”

 

lafontaine5

 

Fabuláit a francia grafikus, festő és szobrász, Gustave Doré illusztrálta. 1922-ben összes meséi megjelentek magyarul Vikár Béla fordításában és Haranghy Jenő illusztrációival az egykori Dante Kiadó gondozásában.

A holló és a róka

Holló úr ült a fatetőn,
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jó illat csalt oda,
A Róka szólt hízelkedőn:
“Á, jó napot, te drága Holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod.”
A Holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
A Róka felveszi és egyre hajtja:
“A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke – vedd.”
A Holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha lépre.

 

lafontaine7

 

A Francia Akadémia tagjává is megválasztott La Fontaine 1692-ben olyan súlyos beteg lett, hogy élete utolsó néhány évében szinte már nem is alkotott. Az 1695. április 13-án 74 éves korában elhunyt közkedvelt költőt Párizs egyik belvárosi temetőjében helyezték örök nyugalomra.

 

lafontaine3

 

A Marmottan múzeum közelében egy kis parkban áll La Fontaine szobra, mellette egyik meséjének figurái, a róka és a holló a sajttal.

 

lafontaine1

 

Érdemes tehát gyermekeinkkel ezeket a régi meséket is megismertetni.

 

 

 

 

Lakatos Ilona

 

Hozzászólások