Eljött az a remek lehetőség, hogy a szabadban is lehet olvasni. Egyúttal levegőzni, madárdalt hallgatni, s az illatokat „kóstolgatni” a virágdömpingben! Néhány mód kínálja magát: egy szép, zöld tisztáson, akár napozással egybekötve; vízparton; egy kellemes ligetben a padon; az erkélyen/teraszon egy nyugágyban vagy hintaszéken egy napernyő alatt. Nézzenek körül a könyvespolcon, vagy látogassanak el a könyvtárba! Ezúttal Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regényét ajánljuk.

peterfy-novak

Mottó: „Sose kívánj több földet, mint amennyit meg bírsz szántani! Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatlan.” (Móra Ferenc)

Péterfy-Novák Éva Diósgyőrben született. A Herman Ottó Gimnáziumba, majd a Miskolci Egyetem szabad bölcsészet szakára járt. 2013-ban kezdte írói pályáját Egyasszony című blogjával, melyben szülés során sérült, hétéves korában meghalt kislánya, Zsuzsi megrázó történetét írja le. A blog tartalma 2014-ben könyvként is megjelent a Libri kiadónál, és színdarab is készült belőle. Házastársa Péterfy Gergely író.

 

D.Tóth Kriszta interjúja a szerzővel

Péterfy-Novák Éva erőssége éppen az, hogy egy embert és lelket próbáló dologról tudott teljesen csöpögésmentesen, már-már szinte tárgyilagosan írni. Története egy kicsit sok magyar nő története is lehetne, bár azért ha lassan is, de változnak a dolgok. Ma is rengeteg nő él ugyanakkor bántalmazottként olyan kapcsolatban, amiből – az írónővel ellentétben – nem tud és nem mer kilépni.

Péterfy-Novák Évának a 80-as években mozgás- és értelmi fogyatékkal élő gyermeke született, majd pár évre rá a gyermek meghalt. 30 évvel később egy blogot kezdett írni, amelyben megpróbálta feldolgozni a vele történteket. Nem sokkal később Egyasszony címmel könyv formájában is megjelent az írásfolyam.

A FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda Paczolay Béla rendezésében és Tenki Réka szereplésével színpadra állította az Egyasszonyt, amely előadásként is megrázó erejű lett. Tenki Réka ezért az alakításáért 2016-ban a színikritikusoktól megkapta a legjobb női főszereplőnek járó elismerést.

Miről is olvashatunk a könyvben?

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve. Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

Péterfy-Novák Éva nem régen megjelent novelláskötete, a Rózsaszín ruha mintha a zaklatási- és hatalommal való visszaélési botrányokra lett volna időzítve. Az interjúból az is kiderül, hogy ebben semmi szándékosság nem volt a szerző részéről.

„A zömük kapott vagy fikciós történet, nem az én személyes, irodalomnak álcázott #metoo-vallomásaim” – meséli az interjú elején, hozzátéve : „Tudnék olyat is, van élményem, de nincs sok kedvem beszélni róla, róluk”. Ezzel együtt van köze ezekhez a történetekhez: „Amikor írok, mindig megkeresem magamban azt az élményt, érzést, ami leginkább hasonlít a történetben megjelenített érzéshez. Onnan írok. Érzésből. Ismerős például a szégyen” – mondja.

Éva elmondása szerint nem tud olyanról írni, amihez hasonlót nem élt át. „Bár biztos van olyan is, akinek ez könnyen megy. Ő a zseni. Lehet, hogy ez csak a tehetség hiánya nálam” – vallja. „Arról sem tudok melegében írni, ami nagyon megérint. Most jöttünk haza Pekingből, egy hónapot töltöttünk a férjemmel Kínában. Nagyon sok élmény, megtapasztalás ért, de ami igazán megérintett, például a láma templom, arról képtelen vagyok írni. Nekem a kitárulkozáshoz idő kell. Majd húsz év múlva megírom a láma templomot is” – fűzi hozzá.

peterfy-novak

Péterfy Gergely íróval, második férjével

Az interjúban mesél következő könyvének a tervéről is, ami hasonló okok miatt pihen félkészen már másfél éve a fiókban: „Évek óta dolgozom egy regényen, pedofil nagypapa, bántalmazott unoka sztori. Legyél, akár csak fikciósan is, egyes szám első személyben pedofil nagyapa! Ahol a kézirat tart, az utolsó mondat után az van odaírva, hogy „jelenleg hányok az egésztől és nem bírom folytatni”. És ez úgy van ott másfél-két éve… de most már rápihentem, az év eleje erről fog szólni”.

Amikor Péterfy-Novák Évának a sérült gyermeke született, egy bántalmazó férjet is el kellett viselnie. Az ilyen, mint meséli, „örökre nyomot hagy”. Az már egy másik kérdés, hogy lehet-e tenni valamit a félelem ellen.

„Én átéltem, amit átéltem, mégis a testvérem rettegi végig az életét, hogy valami történik a gyerekeivel. Miután megszületett az első lánya, nem lehetett hanyatt fektetni, nehogy megfulladjon. Állandóan orvoshoz hordja. Őrajta csapódott le így Zsuzsi (Péterfy-Novák Éva lánya – a szerk.) elvesztése, nálam nem” – mondja az interjúban. „Véleménye szerint egyet lehet tenni, vagy legalábbis megpróbálni: „Azt tudja az ember tenni, ha túlaggódja magát, hogy felülemelkedik, és erőből ledobja magáról a félelmet. Másképp nem lehet”.

Nem szimplán egy asszony sorsa, ez mindannyiunk sorsa! Ez az olvasmány nem derűs, viszont borzongatóan érdekes, de a főhős őszinte bátorsága erőt ad az élet elfogadásához. Találkozunk benne az anyasággal, a szeretettel, a törődéssel, amit majdnem erején felül teljesít a főszereplő. Péterfy-Novák Éva egy fájdalmas eseményről ír életet ünneplő művet!

Ez a könyv hű tükre a valóságos életnek. Aki kézbeveszi, arra számítson, nem tudja letenni! Mégis megéri!
Újranyomják, jön a 15. kiadás!

 

Hangoskönyv – Felolvas: Tenki Réka

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző előző könyvajánlója

 

Hozzászólások