Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. Katona József, a magányos alkotó, teljes becsülést érdemlő nemzeti tragédiaírónk. 

katona jozsef

Sem a megbántást, sem a jótéteményt soha el nem felejti a magyar.

Munkálkodó légy, nem panaszkodó.

A nemzet! – Ahány fő, szintannyi ész. Kényes becsülete, mint a köntöse – sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj neki hirtelen vagy egy jó szót s világot teremtve öszverontja ellenségidet.

A magyar bor olyan, mint a magyar barátság, – mentől óbb, annál erősebb.

Az öröm csak egy pillanatnak szülöttje S anyjával együtt meghal.

Dicsérd csupán Múltával a napot.

Egy ménkőcsapás ugyan letépheti rólam halandóságom köntösét; de jóhíremet ki nem törölheti.

A hír csak esztelen kongás, – ha a hordó üres, leginkább kong.

A becsületes kínoztatik, megostoroztatik, s midőn minden kitelhető csapást kiállt, akkor törik kerékbe.

Az ördög is igazat mondana halála óráján, bizonnyal.

Ott van a haza, hol a haszon – s miért ne húzzam azt?

Aludj, mohón kilobbant hazafiság!

Azt kívánni, hogy megsúgjanak mindent az emberek, csak annyi, mint abban találni kedvét, hogy ha sok irigye, ellensége van.

Mindenkor a legördögebb nadály a sugdosó maga.

Csóka csóka-társának szemét ki nem kaparja.

Az igaz, hogy a tele has ritkán dolgozik – jobban énekel az éhező kanári. De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és – elhallgat.
~~~~~~~~~~

Az a tűz, melyet a Természet alkotott az asszonyok Szemébe, oly sebesen elragad, Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös Lángokra gerjeszti, s az erőtlen ész Elhallgat: ekkor már az észben bízni Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán Buzgó imádság által oltani.

Szabad tekéntet, szabad szív, szabad szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk így szokta a szerelmes.

Aki itt letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít! Mit térdepelsz? Az Isten nincsen itt…

Ó, te elragadtató szerelem te, amely Éva csábítója volt, ugyanilyen szerelmet érezett az a kígyócska.

Sok férfiak – tudom magamról – az olyat, ki könnyű győzedelmet ígér, azért se szívelik : de légyen a meghódítás nehéz, már akkor ők csak puszta büszkeségből is belé szeretnek.

Ó, semmi sincsen oly gyalázatos, mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!

Nevetni vagy pedig könnyezni; az mindegy az asszonyoknál.
~~~~~~~~~

Mennyben lakó szentséges atyám! Ide mindentudásod égi cseppjeit! Nekem – nekem, hogy e nagy fátyolon átlássak, és eszemmel a halandók szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

Nagy – nagy, ami fenn forog játékon: a haza és Melinda.

Itten Melindám, ottan a hazám – a pártütés kiáltoz, a szerelmem tartóztat.

Melinda szép, mocsoktalan neve ma szemfedélül szolgál egy setétben ólálkodó csoport között! – Titoknak lett zára a Melinda szabad neve!

Melinda! – szent név! Égi s földi mindenem javát szorosan egybefoglaló erős lánc.

Hogy Bánk leüljön a setét szövetség gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb, mint bánki sértődés kívántatik.

Két fátyolt szakasztok el, hazámról és becsületemről.

~~~~~~~~~~~
Egy tiszteletreméltó ősz kezébe, negyven esztendeig való szolgálatért, száraz kenyért nyújtasz, magyar hazám?

Ősz fő, kiszáradt kar, – hová megyek?

Ha panaszkodni akarunk, előbb meg kell tanulnunk írni.

Ha tán utolsó fillérünkre egy törvénytudó felírja a panaszt, ki írja fel keserves könnyeinket, hogy jó királyunk megláthassa azt.

Esmérni kell az élhetetlenek sorsát, minek előtte meg tudhassuk szánni is.

Jól hallom én panaszod; de a magam panasza is beszél.

Ha szorongat a szegénység, a pokolt nem féljük – a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe.

A háborúban szabad fosztani. E gondolat legjobbnak látszatott.

Ha szorongat a szegénység, a pokolt nem féljük – a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe.

Ő cifra és márványos házakat építtet; és mi csaknem megfagyunk kunyhónk sövényfalai közt.

Ők monostort, templomot építenek, nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, melyben magát az ember egy becses védszent előtt mutathatná meg a templomban.

El kellene pirulniok, midőn ezüst-arannyal varrt övek verődnek a lábszáraikra, mert véres verejtékünk gyümölcse az.

Ő csorda számra tartja gyülevész szolgáit, éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna; sok meránit, olykor azt hinné az ember, hogy tán akasztani viszik, úgy körül van véve a léhűtőktől; s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

Ő táncmulatságokat ád szűntelen, úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagy keresztelője volna: és nekünk szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy a tartozás mindjárt eszünkbe jut.

A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak, – tegnap egy kesely, ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk feleség s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk.

Ők játszanak, zabálnak szűntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is.

Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni sem szabad; s ha egy beteg feleség vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek.

És aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.

Tűrj békességgel, ezt papolta az apáturunk is sokszor: boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak, – de tömve volt magának a gyomra.

A természet a szegényt arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és – meghaljon.

~~~~~~~~~~
Előbb, mintsem magyar hazánk – előbb esett el méltán a királyné.

Az Isten nem segít soha felkent királyok ellen.

Vége! Volt – nincs; de ne tapsolj hazám – ni! – reszket a bosszúálló.

Egy királynak kell látni minden könnyeket: magának könnyezni nem szabad.

Nincs a teremtésben vesztes, csak én!

Úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzeg ha életet tudnátok adni, akkor érdemlenétek meg az uralkodást.

Uralkodás! Parancsolás! – Minő más már csak ennek még a hangja is, mint – engedelmeskedni – hát minő ez még valóságában?

Katona József

 

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Kodály Zoltán, Kányádi Sándor, Fazekas MihályMóricz ZsigmondKölcsey Ferenc Zrinyi MiklósHamvas BélaJókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

Katona József élete

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások