Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató szállóigeként ismert gondolatait gyűjtöttük csokorba.

kodaly zoltan

Kodály Zoltán híres és ismert gondolatai:

Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon.

A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.

A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.

A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.

A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.

Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.

A zene, ha idegen, elidegenít.

Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.

~~~~~~~~~~~~

Életed útját magad választod. Válassz hát úgy, ha egyszer elindulsz, nincs már visszaút.

Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet.

Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.

Mi a magunk lábán akarunk állni, és az egész világ kultúrájából azt akarjuk felszívni, ami nekünk használ, ami minket táplál, erősít. Amiből megtanuljuk a magunk lényegét minél teljesebben kifejezni.

Csonka ember az, és üres az élete – bármily gazdag külsőleg -, ha nincs érzéke a művészetekhez.

Minden költőnek, minden írónak – így mondanám – meg kellett előbb tanulnia a nyelvet, egyik sem hozta magával a bölcsőjéből. Mindegyik nagy költőnk egyúttal filológus is volt. Csak hármat említek.

Csokonainak nagyon sokat kellett bajlódnia a nyelvvel; abban az időben tudniillik még nem voltak tisztában vele, hogy tulajdonképpen milyen a helyes magyar nyelv.

A második Vörösmarty volt, aki még külön írást is kigondolt. A mi írásmódunk ugyanis eléggé nehézkes, mert egy egyszerű hangot két betűvel jelöl. Vörösmarty megpróbálta ezt leegyszerűsíteni.

És a harmadik Arany volt, költőnek is a legnagyobb, akit tudományos munkásságáért is a legtöbbre kell értékelni, és aki a vers problematikájáról, a verstanról sokat töprengett és sokat is írt. Mert teljességgel tisztázatlan volt, hogy mi a magyar vers.

Semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.

~~~~~~~~~~~~
Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.

Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű.

Az egyensúly helyreállítására legsürgősebb teendő az iskolai zeneoktatás fejlesztése, jobban mondva megteremtése. Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kis kulcsot, amellyel, ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.

A gyermekek zenei nevelését kilenc hónappal a megszületésük előtt kell elkezdeni.

Sokkal könnyebb, ha a gyermek első zenetanára az édesanyja.

Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját. Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.

Az iskolákban majd akkor lesz jó zenetanítás, ha előbb jó tanárokat nevelünk. Kevés az olyan tanár, aki a hallást és az általános zenei műveltséget fejlesztené.

Ha egy szóval akarnók jellemezni nevelés lényegét, e szó nem lehetne más, mint: ének.

Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.

Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk.

Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal.

Pár hangnyi dallamok, mintha kőbe vésve állták volna századok viharát.

Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosak dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.

Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre.

~~~~~~~~~~~~
Visszanézni megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt.
Engem mindig Bartókkal emlegetnek. Mind a ketten ugyanarról az alapról indultunk el, és a népzene mindkettőnkre nagy hatást tett. A mi kettőnk esetében azonban megmutatkozik, milyen különböző módon reagálhat két ember egy és ugyanazon dologra.

A szakmabeli zenészek a foglyai leginkább a megtanult és hagyományossá vált dolgoknak; annyira, hogy képtelenek megszabadulni tőlük.

A jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze: kiművelt hallás, kiművelt értelem, kiművelt szív, kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban.

Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!

Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.

Kodály Zoltán

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Kányádi Sándor, Fazekas MihályMóricz ZsigmondKölcsey Ferenc Zrinyi MiklósHamvas BélaJókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

Kodály Zoltán életútja, összefoglaló diákoknak és érdeklődőknek

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Hozzászólások