Jókai Mór 200 – Kedves betűszerető, olvasást kedvelő Montázs-olvasók! Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani, de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó – írja Szerb Antal A világirodalom története c. művének előszavában.

Jókai Mór: A tűzön át az égbe - Olvassuk újra! - Jókai 200

Ha zárva vannak a könyvtárak, vagy jön egy hosszú hétvége, és saját könyvespolcainkon kényszerű téli álmot alszanak a kötetek, a betűéhséget érző olvasók feltalálhatják magukat: tesznek egy fürkésző „sétát” a saját könyvszekrényük előtt! Egész biztos, hogy a polcokon szunnyadnak olyan regények, verseskötetek, tanulmányok, elbeszélések, amelyeket régen lapozgattak. Vegyék le, porolják le képletesen, és OLVASSÁK ÚJRA!

Február hónap egyik évfordulósa Jókai Mór, aki 200 éve született. A nagy mesélőről és termékeny íróról így emlékezik egy korabeli újságcikk:

Ásvai Jókai Móric (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. /ARCANUM/

Legméltóbban úgy emlékezünk meg róla, ha emlékének adózva újra olvasunk egy Jókai-könyvet:

Jókai: A tűzön át az égbe…

1848 az év. Március 15-e van. A nép felébred, lerázza bilincseit. „Szabadság” – hangzik az ország egyik szélétől a másikig. Szabad szó, szabad föld, szabad szellem! Nincs többé úr és jobbágy között különbség, egyenlő minden polgár. S a felszabadult nép örömében ölelkezik, értelmiség és munkásosztály, katona és polgár, nemzetiség és felekezet. Ezért van írva a lobogó nemzetiszín zászlókra három szó: „Szabadság. Egyenlőség. Testvériség.”

Jókai Mór: A tűzön át az égbe - Olvassuk újra! - Jókai 200

Március 15-én a főváros örömünnepet ül. Budapest egy éjjeli délibáb, hol a rengő fénytengerben magas, csillámló paloták fényképei tűnnek elő az elboruló ég homályából: körülszegve fényes, tüzes vonalakkal, miket ezernyi lámpák sorai képeznek. A Duna-parti palotasor homlokzatain tűzbetűkben ragyog több helyen e szó: „Szabadság”…

Mindezeket egy börtönben 4 éve bezárt magyar férfi a cellaablakból látja. Életfogytig van rács mögött, mert a feleségét megsértette valaki, s ő ezért ölt. Akit megölt, történetesen a testvére. Dupla büntetés: a börtön és az égő-fájó lelkiismereté. Mégis, a forradalom zűrzavarában megszökik. Álnéven beáll honvédnek a szabadságharcba. Vitézül harcol, megígérte a feleségének, hogy ezen a módon próbálja visszaszerezni a becsületét. Hogy hogyan találkoznak újból, s mivel végződik ez a regény, igazán nem illene leírni. Ha kézbe veszik, nem bánják meg!

A stílusa mesélő, bővelkedik a romantika minden kellékében, szórakoztató. A főhős alakja példa arra, hogy minden helyzetből fel lehet állni, ha van bennünk elég lelkierő. Mint a legtöbb Jókai-regény, ez is filmre kívánkozik.

Van kedvencük az író munkái közül? Írják meg kommentben, melyik az…

Ha nincs idejük egy regényre, nézzék meg valamelyik megfilmesített változatot, s gondoljanak arra, hogy ha 200 évvel ezelőtt nem születik meg Jókai, milyen nagy „fehér folt” lenne a magyar irodalomban. A LEGNÉPSZERŰBB magyar regényíró hatvan esztendőre terjedő pályáját mindvégig lankadatlan érdeklődés kísérte. Mesekitalálásának kiapadhatatlanságával és képzeletének gazdagságával éppen olyan nagy hatást tett, mint stílusának elevenségével és humorának kedvességével.

Jókai Mór születésének 200. évfordulójára emlékeztünk ezzel az írással.

Érdekesség, hogy a Zrínyi Kiadó megfogalmazása szerint ez „zsebregény”, mert mindössze 60 oldal, kis helyen elfér.

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkünk