A magyar irodalmi és történelmi múltból négy Kazinczynak fénylik a neve. A híres Kazinczyak sorában az első Kazinczy Péter, aki a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett. Emiatt fej- és jószágvesztésre ítélték, s csak nagy váltságdíj ellenében kapott kegyelmet. Őt követte időrendben a legnagyobb Kazinczy: a nyelvújító, a kiváló irodalmár, aki két évtizeden át irányította a nemzeti irodalom életét Széphalomról. A haladás, a szabadság eszméjének áldozata lett, hiszen a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétele miatt hét évig szenvedett börtönben. Kazinczy Ferenc fia, Lajos a harmadik a Kazinczy-családban, aki méltó utódként az 1848-49-es szabadságharc hős tábornoka volt. A család negyedik nevezetes tagja Kazinczy Gábor, Ferenc unokaöccse, aki 1850-1864 között (haláláig) a bánfalvi kastélyban (ma: Platthy-kastély) lakott.

kazinczy gabor irodalmar

Kazinczy Gábornak „két hazát adott végzete: Zemplént és Bánfalvát.” A kiváló szónok, politikus, író, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, 1818. április 18-án született Zemplénben, Berettőn módos földesúri családban. Bánfalva (ma Bánhorváti) a visszavonulás színhelye, életének nyugalmas, termékeny, bár betegségekkel terhes időszaka.

A Kazinczy családnév egyes kutatások szerint borsodi eredetű, mert a Kazinc szó csak itt szerepel helynevekben: Kazinc-puszta, Sajókazinc, Kazincbarcika.
Kazinczy Gábor hétévesen lett a híres Sárospataki Református Kollégium diákja. Később jogi osztályba lépett. Nem volt társaságkedvelő gyermek, folyton olvasott. Patakon ismerkedett meg a szintén ott tanuló Tompa Mihállyal, akivel életre szóló barátságot kötött. Itt, Bánfalván az ősi kastélyban is gyakorta meglátogatta. Diákéveiből táplálkozik még Erdélyi János és Szemere Miklós iránti barátsága.

Kazinczy Ferenccel 1830-ban találkozott személyesen, és a mester nagy hatással volt rá, örök eszményképe lett. Végleg döntött: maga is író lesz. A nagybátyja örömmel fedezte föl a fiatal fiúban a tehetséget, és kiváló irodalmi művek fordítása felé irányította unokaöccse figyelmét, aki aztán Goethét, Galeotto-t, német mesegyűjteményt fordított.

kazinczy gabor kezirasa

Kazinczy Gábor kézírása

1836-1838-ig Pesten tartózkodott. Ebben az időben kötött házasságot Fáy Emmával, jóbarátja lett Vörösmarty Mihálynak és Toldy Ferencnek. Fáradhatatlanul dolgozott, az Athenaeumban jelentek meg írásai. 1837-ben megalakult az irodalmi élet föllendítésére a Magyar Nyelvmívi Társaság, melynek titkára lett. Az olvasóközönséget romantikus novelláival és egy prózai regével lepte meg. (Dölyf és szerelem, Árpád) Elégikus gyűjteménye, a Szerelem könnyei szintén ekkor látott napvilágot.

A fiatal Kazinczy a reformokért lelkesedett, hamarosan a reformerek köréhez tartozott. Az 1830-as évek végére már híres ügyvéd lett, majd 1841-től Kossuth kérésére a Pesti Hírlap rendszeres zempléni tudósítója. A zempléni gyűlésen ő is felszólalt, tiltakozott Kossuth letartóztatása és a kormány zsarnoksága ellen. A nagyműveltségű író már ekkor híres volt szónoki képességeiről. A szabadság eszméiért szállt síkra. Egyik híres beszédében így írt a szabadságról: „ Szabadság: Te legszentebb, legszebb szó e földteke ezer nyelveinek minden szavai közt!”

Pályatársai hiteles képet nyújtottak megjelenéséről, szónoki képességeiről. Lévay József emlékbeszédében így jellemezte: „ Magas termet, kifejezésteli nagy szem, mély, benső életre mutató beszédes arc… Szép csengésű, rokonszenves hang és tiszta magyar szóejtés.”

Egressy Gábor, a kiváló színész Borsodi leveleiben ugyancsak az író kifejezőkészségét, szókincsének gazdagságát emelte ki, amikor hangsúlyozta: ”…beszéde a legszebb művészeti tárgynak minden kellékével bír.”
Szónoklatai mellett folyamatosan fordított franciából, németből, majd megírta az Akadémia kéziratában megjelenő Zempléni képek és regék című művét.

Több lapkiadói kísérlet után 1839-ben elérkezettnek látta az időt egy radikális sajtótermék kiadására. Ekkor indult útjára a Népbarát lap, melynek cikkei arra mutattak, hogy egy haladó, forradalmi szellemű ifjú csoport akarja irányítani az irodalmat. A folyóiratot rövid idő leforgása alatt betiltották. (A Kossuth- és Wesselényi-féle per után ez várható lépés volt az ellenzékiek részéről.)

Kazinczy munkakedve töretlen maradt, tovább próbálkozott irodalmi alkotásai kiadásával. Novellái (pl. A dal leánya , Norma) többnyire fordítások. Nagyobb visszhangot, sikert irodalomesztétikai és politikai cikkei váltottak ki. Erre az időre tehető az a vállalkozása, amely aztán haláláig szívügye maradt: Kazinczy Ferenc műveinek, levelezéseinek kiadását kezdte meg.

Az 1840-es években, amikor visszatért Zemplénbe, érdeklődésének középpontjába a politikai tevékenység került. Ellenzéki szerepe, radikális megnyilatkozásai idején szorosabb viszonyba került Petőfi Sándorral, aki találkozásuk élményéről a 12. Úti levélben számolt be. Együtt látogattak el Sárospatakra, majd Széphalomra. Néhány hónappal később pedig, amikor a liberálisok győztek Újhelyen, Petőfi így üdvözölte versében Kazinczy Gábort:

„ Miljók nevében emelem szavam,
Miljók nevében mondom el neked
A köszönet, a hála szavait,
Hős pályatársam, lelkem rokona:”

Amikor az országgyűlés 1849-ben a hadi események miatt Debrecenbe kényszerült, az író szállása lett az egyik szellemi központ, melynek gyakori látogatójaként tartják számon Kemény Zsigmondot. A fő téma természetesen nem az írás, hanem a nemzet sorsa lett. Ismeretes a függetlenségért folyó harc bukása, a véráldozat, a megtorlás. Kazinczyt lesújtotta e történelmi fordulat. A közéleti kilátástalanság mellett személyes élete is válságba került: elvált feleségétől, Fáy Emmától, aki rövidesen elhunyt.

Egyetlen fiúgyermeke, Artúr Miskolcra került a Református Gimnáziumba, ahol kiváló tanára, Lévay József vette gondjaiba. Kazinczy Gábor ekkor került szorosabb barátságba Lévayval, aki Tompa mellett szintén gyakori látogatója volt az író-politikusnak itt, Bánfalván a kastélyban.

kazinczy gabor petofi sandor

Petőfi Sándor

1850-től Kazinczy végleg a bánfalvi remeteséget választotta. Az új helyzet új alkotói műhelyt is teremtett. Újra az alkotói munka jelentette számára az igazi létet, miközben folytatta íróbarátaival is a kapcsolatát. Kik voltak igazán fontosak számára az elvonulás időszakában? Azok, akik személyesen is meglátogatták, kikkel a híres gesztenyefa árnyékában irodalmi diskurzusokba bocsátkozott. Gyakran meglátogatta itt Tompa Mihály, Lévay József, Egressy Gábor, Toldy Ferenc, Erdélyi János, Arany János.

Arany és Kazinczy 1855-ben ismerkedtek meg személyesen: a nagy költő Tompával látogatott el Bánfalvára. 1858-ban pedig mindketten az Akadémia tagjai lettek. 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választja Kazinczy Gábort, aki bánfalvi elszigeteltsége idején a Moliére-fordítások kiadását tervezte. E műfordításokról elismerően szólt Arany is: ”Te a legfranciább írót oly magyarsággal kívántad lefordítani, mely közel álljon a legmagyarbbhoz.”

1864. április 18-án a bánfalvi kastélyban hunyt el Kazinczy Gábor. Életének utolsó három éve a betakarítás, az összegzés éve volt. Befejezte a Moliére-művek első szép magyar fordítását. Folytatta a Magyar Történeti Kútfők kiadását, befejezte fő feladatát: a Kazinczy Ferenc hagyaték gondozását. Mint szónok is kitűnő művel zárta életét: a Szemere Pál fölött mondott emlékbeszéde a szónoki bravúr megtestesítője, egyik legjobb retorikai alkotása.

Kazinczy Gábor szobra a sárospataki iskolakertben

A bánhorváti Platthy-kastély Kazinczy Gábor utolsó tizennégy évének helyszíne. Számunkra – a településen élők számára – kedves irodalmi emlékhely. Munkássága iránti tiszteletünk jeléül iskolánk névadója lett az író-politikus, mert „Kell egy kapocs múlt és jelen között, hogy legyen jövő.” Kazinczy Gáborral együtt mi is valljuk: ”Aki nemzetének erkölcsét szebbíti, az hagy maga után háláló fiakat.”

Emléktábla a kastély falán

 

 

Orosz Margit költő

Kapcsolódó cikkünk:

A bánhorváti Platthy-kastély, a második Széphalom

 

 

Hozzászólások