Köves Gábor: Apropó, New York – Könyvespolc

Apropó, New York – A magyar középkorú vagy kicsit idősebb állampolgárok nagy hányada csak az ábrándozás szintjén jut el New Yorkba, s filmen láthatja a felhőkarcolók, soksávos sugárutak világát. A Föld egyik vezető világvárosa, az Egyesült Államok első számú üzleti, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási központja, egyik első számú kutatási-fejlesztési, technológiai, média- és szórakoztatóipari csomópontja, turizmusának elsődleges célpontja. Aki elolvassa Köves Gábor: Apropó, New York c. munkáját, kicsivel többet megérez a város egy részének hangulatából. Még azt is megtudja, ezen a tájékon hol található kulcsmásoló.

A szerző és könyve – Facebook

A regény főhőse egy romantikus lelkű magánnyomozó, aki „ingázik” New York és Újlipótváros között. A regény könnyed hangulatú, magánéleti szálakkal átszőtt. Szívesen mesél nagyszüleiről (Pali és Tusi), akik sokat szenvedtek, de „túléltek minden nehézséget.”…A kommunista diktátorok közül kifogták a legelvetemültebbet. Pedig a mezőny nem volt gyenge.) A nagymama rendszeresen a moziműsor-újságon hámozta a krumplit, pedig az fontos információkat ad az unokának… ”Más volt az íze a hagymáskrumplinak, ha az elkészítéséhez moziműsort használt a nagymamám.” A rendszerváltás idején középiskolás volt. A kamaszfiú így látja a világot: „Az Ipoly mozi sem esett annyira közel Hollywoodhoz, mint ezekben a szép reményekkel teli években.”

Magánnyomozóként nem tudja a világváros megközelítéséhez elkerülni a repülést. ”Félek a repüléstől. Nem minden részétől félek, csak a felszállástól, a leszállástól, és ami a kettő között van.” Nagyon szereti ezt az amerikai várost. Sokat sétál, mereng. „…lehet, hogy álca az egész, a bevásárló szatyrokat cipelő néni a maffia verőembere, a galambősz kulcsmásoló pedig a helyi don.”

Ide köti egy különös megbízás, amelynek során titokzatos papírdobozok, eltűnt kliensek, egy ballonkabátos, érthetetlenül beszélő alak is megjelenik. Egyszer turistaként, egyszer narrátorként szólal meg a szerző, – ebből humoros szituációk adódnak. ”Kevés dolog van ingyen New Yorkban, de a sajtszag igen. Kispénzű turistáknak ideális kiegészítő reggelihez, de brunch-hoz is kiváló.” ( Zabar’s – nemzetközi ínyencbolt.)

New York – Wikipédia

Bejárja Manhattant, kedvencei errefelé: antikváriumok, magasvasút, metrómegállók, utcakereszteződések. Közben folyamatosan „visszacsatol” Újlipótvárosba. A Margitszigeten úszni és kajakozni tanult. „…enyhe hiányérzetem támadt, ha az első edzéseken senki sem kötött belénk. A szendvicsadó kajakos hagyomány volt.” Kamaszkori élményeinek egy része ide köti, kiderül, hogy nem volt jó barátságban a periódusos rendszerrel, kulturális érdeklődése pedig egysíkú: 5 mozifilm után jöhet egy Kossuth-szobor. Átéli egyszer azt az érzést is, hogy a Duna közepén a kajak felborul.

A könyv végig azt a kérdést hagyja nyitva, hogy hol is járunk valójában: New Yorkban vagy Budapesten – vagy a kettő között lebegő képzeletben. A szerző tele van humoros megfigyelésekkel, – így az sem ritka, ha olvasás közben az Olvasó hangosan felnevet. Leírásai plasztikusak, filmszerűek. Kirajzolódik, milyen a felhők fölött New York felé tartva; mit rejt egy papírdoboz a Kresz Géza utcában Budapesten, és mit egy másik az USA-beli manhattani pad alatt; valamint mi a párhuzam az amerikai keleti 52. utca és a 1st Avenue találkozása, valamint a magyar Visegrádi és a Csanády utca sarkának.

Szeret New York-i utcákon bolyongani, de már érkezésekor becsábul az egyik kedvenc antikváriumába, – pedig azt gondolta, ennél több önfegyelme lesz mint turistának. Nosztalgiával és szeretettel emlékszik vissza az évekre, amiket Polli kutyájával töltött. Mindez, minden helyszín és minden történés egy hosszú kórházi álom, talán ideiglenes tudatvesztés hozadéka, ugyanakkor valósághű elemekkel átszőtt történet.

New York – Wikipédia

Könnyed, játékos, ironikus hang jellemzi. A narrátor folyamatosan reflektál önmagára, a helyzetek abszurditására és a városi jelenségekre, észreveszi önnön hibáit, gyengeségeit. A humor finom, egyéni ízű. A főhős gondolatfűzése néha csapongó, néha filozofikus, de mindig közvetlen, mintha régóta jó ismerősök lennénk.

A könyv egyik fő élménye a városok (New York és Budapest) atmoszférájának érzékletes, filmszerű leírása. Sok konkrét utcanév, helyszín, apró megfigyelés teszi valóssá. A magánnyomozói feladat nem a mű fontos része, „ürügy” a mondanivaló epizódokká fűzéséhez. A magánnyomozói megbízás ad egy laza ívet, de a könyv nem a megoldásról szól, hanem az útról, a hangulatról, a megfigyelésekről. Inkább egymásra fűzött jelenetek, városi séták, apró rejtélyek sorozata jellemzi a szerkesztést.

Köves Gábor (1973) magyar újságíró, szerkesztő, kritikus és író. Pályáját filmes és kulturális újságíróként kezdte, hosszú éveken át a Magyar Narancs munkatársa volt, ahol főként interjúi és filmes írásai váltak ismertté. Később a 24.hu kulturális rovatának vezetője lett. Könyveiben és interjúiban gyakran jelenik meg a popkultúra, a filmek világa és a mindennapi városi élet apró abszurditása.

A kötet az ATHENAEUM Kiadó egyik legfrissebb munkája, a Könyvhéten már kapható.

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

Kapcsolódó cikkeink a szerzőtől