Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas író, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője.  

orkeny istvan

Örkény István számos regénye, elbeszéléskötete jelent meg. Most kiemeljük a Nászutasok a légypapíron és az Egyperces novellák címűt. Jelentős színművei többek között a Macskajáték és a Tóték.

A tojás a születés és az elmúlás egyszerre, a törékeny burokban múló idő. Egy tojásból minden lehet.

Légy türelmes és belátó, gondolj arra, hogy a tiszta érzés és az igaz gondolat egyforma szépen szólal meg a világ minden nyelvén.

Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai.

Az ember addig tud szeretni, amíg adni.

Akitől az élet mindent elvett, azt szokta jóvátételképpen a bölcsesség italával megitatni. – A bölcsesség: az irigység hiánya.

A jó tanár hatása nem szakmai természetű, hanem az ifjúkori magatartás fejlődését befolyásolja. Másként kifejezve: egy jó angoltanár is nevelhet matematikai zseniket és viszont

Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít.

Ha az ember agyát szabadjára hagyják, az a saját gondolatainak játékszere lesz.

Eddig is mindent kitaláltam, ezentúl is azt teszem. Az életnek nem jut soha semmi eszébe.

Mindenki egyszerre jó meg rossz, és a körülményektől függ, ilyen lesz-e, vagy olyan. Csak azt nem tudom, milyenek legyenek ezek a körülmények.

A sétányokon papírpénzt szétdobálni tilos!

A történelem sokféleképpen ismétli önmagát.

Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.
~~~~~~~~~~~~
Tíz percet is lehet jól beosztani, és lehet rosszul harminc évet.

Ami tömegnek látszik, az sorsokat rejt magában; a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz.

Milyen is ez az élet, és mire való, és ki gondolta ki, és ha csak magától lett, miért lett ilyen örökké vívódó, saját szavának ellentmondó, önmagát fojtogató, meg nem oldható, meg nem fejthető.

Nem az érzésektől, csak az érzések diktatúrájától félek, egy olyan korban, amikor az értelem az úr.

Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.

Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa.

Azelőtt mindig könnyen és biztos kézzel tudtam dönteni; rájöttem, hogy ez azért van, mert az ifjúságunkban a kérdés mindig ez: a jobbat vagy a kevésbé jót választom-e. Most már csak két rossz közt választhatok, ezért olyan nehéz a döntés.

Egy kút csak fölülről kap fényt. Az öregség csak a múltból.

Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.

Öreg lettem, sokat vagyok egyedül, de ezt is jól viselem, emelt fővel, egy kis büszkeséggel; hidd el, nehezebb elviselni az ifjúságot, mint az öregséget, amikor már nincs választása az embernek. De a legnehezebb kibírni azt az öregséget, mely fiatalsággal áltatja magát.

Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője.
~~~~~~~~~~~~
Ezen a világon már minden mérhető, csak érzelmeink hőfokát nem jelzi műszer. Még a találkozások sűrűsége vagy ritkasága sem mutatója a szeretetnek, barátságnak, összetartozásnak.

Minden lehetőség a szíve alatt hordja a reményt.

Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.

Nincs bennem indulat vagy harag senki iránt; több jót kaptam az emberektől, mint amennyit adni tudtam.

Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!

Arról, hogy mi a groteszk. Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátra tekinteni. Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.

A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik érvényességet a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.

Azt az alapvető meggyőződésemet, hogy az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye. Ez, ha átteszem groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen és céltalan.

Aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot.

Vigyázat! A kapu harap!

~~~~~~~~~~~~

A tekintély néha az erő jele, de lehet a csődé is, a semminek a takargatása.

Sokszor csak úgy magam elé nézek. Sokszor csak úgy magad elé nézel. Sokszor csak úgy maga elé néz. Sokszor csak úgy magunk elé nézünk – – –

A zászlót etetni, piszkálni, ingerelni szigorúan tilos!

Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára.

Hiába sikerül egy vitás kérdést tisztázni, máris ott a következő talány.

A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál a még rosszabbat.

Nem lenne szabad elárulnunk a gyermekeinknek, hogy kemény tárggyal embert megütni is lehet.

Akit semmibe vesznek, semmivé válik.

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?

Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.

Örök nosztalgia: Joliot Curie téri, ötödik emeleti, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.

Minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes.

 

Örkény István

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: Tompa Mihály, Deák Ferenc, Nagy LászlóKatona JózsefKodály ZoltánKányádi SándorFazekas MihályMóricz ZsigmondKölcsey Ferenc Zrinyi MiklósHamvas BélaJókai AnnaJókai MórWeöres SándorCsokonai Vitéz MihályAdy EndrePilinszky JánosNemeskürty IstvánSík Sándor,Wass AlbertCs. Szabó LászlóBabits MihályBálint SándorSzenczi Molnár AlbertHeltai GáspárSzilágyi DomokosBessenyei GyörgyBatsányi JánosJuhász GyulaFüst MilánBorsos MiklósKosztolányi DezsőReviczky GyulaDsida Jenő,  Vajda jánosKaffka MargitSzepes MáriaCsoóri Sándor,  Fekete István,  Kemény ZsigmondKazinczy Ferenc Latinovits Zoltán, Tamási ÁronJános Evangéliuma,  Lukács EvangéliumaMárk EvangéliumaMáté EvangéliumaMikes KelemenDéry Tibor,  Karinthy Frigyes,  Nemes-Nagy ÁgnesKrúdy GyulaBerzsenyi DánielApáczai Csere JánosBalassi Bálint, Mikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

Örkény István honlap

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Hozzászólások