Kossuth Lajos (1802-1894) jeles reformkori politikus, az 1848/49-es szabadságharc szellemi vezetője és a magyar nemzeti szuverenitásnak legnagyobb harcosa, nemzeti hős.

Önök felállottak, mint egy férfiú, és én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg.

Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.

Veszedelem fenyegeti szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutatnak, s melynek láttára némely kicsinyhitűek a fővárosban azt mondák, hogy a magyar nemzet napjai megszámítvák. De én azt mondám: ez nem igaz.

Cél: szabadság s alkotmányos jog minden magyarnak; nemzeti jólét, mely a szabadság gyökeréből hajtson; közös teherviselés különbség nélkül, s az alkotmányos szabadság közös élvezete.

Fel, Isten nevében, ti, a nép milliói! Velünk a jó ügy, igazság, velünk az Isten!

Mi nem adjuk fel igaz ügyünket semmi áron, s a magyarban van elég erő hazáját megmenteni.

De ha a nemzettől kívánják, hogy haljon meg, nem volna-e gyávább, alávalóbb, nyomorultabb a féregnél, ha azt mondaná: meghalok! Előbb megkísérti védelmezni magát, hiszen ha elvész, sem történhetik rosszabb, mint hogy meghaljon, de jobb történhetik, mert van Isten az égben, s a nemzetben erő, és ha élni akar – élni fog!

Van még az egekben Isten, miről kételkedni nem fogok soha ez életben – mert hiszen az élet támaszát veszteném el általa.

Ily rendkívüli percekben, minőket most élünk, a tények ereje határozza meg a politikát, s nem megfordítva.

Szólottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt, s a nép ezrei megesküdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől egyig felkél a hazát megvédeni.

Nem én öntöttem lelkesedést a népbe, hanem én vettem tőlök erőt és lelkesedést.

Oly hatalmasnak hiszem én a népet, hogy ha felkel és összetart, a ropogva összerogyó ég boltozatait is képes fenntartani erős karjaival.

Én a népnek hű szolgája vagyok, ki tudott szenvedni érte akkor, midőn kellett, és tudni fog máskor is, ha kell.

Magyar dal
Éltem zajló tengerén
tsak kettőt szerettem én,
Hazám édes kebelét
s Rózsám szelíd kellemét.
S egész munkás életem
E kettőnek szentelem.
~~~~~~~~~~~~

Adjon az Isten egyetértést vezéreink között, hogy egyik a másiknak dicsőségét ne irigyelje, és ne kalkulálja, hogy ha amazt segítem, az lesz Magyarország vezére, ha nem segítem, elvész népszerűsége. S ne legyen senki, ki azt méri, hogy ez vagy azon embert többnek tartja máról holnapra a közvélemény, mint engem, hanem vállat vetve igyekezzünk egymást segíteni éjjel-nappal.

Úgy látszik, hogy a magyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin. Még csak saját kárán sem.

Európa szerte csak a koldus adómentes, minálunk az úr.

Én Istenem, én Istenem! Mit vétett a szegény magyar, hogy legjobb fiai annyira rabjai saját szenvedélyeiknek!

Magyarország élni fog mindaddig, valameddig a nemzetben meglesz az elhatározás függetlennek, szabadnak lenni.

Az eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.

Ha hazánk lesz, mindenünk lesz.

Mi küzdünk utolsó csepp vérig, hogy e föld vagy választott tartománya legyen a vérrel vívott szent szabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mint bírnak szövetkezni a zsarnokok, s mint tudják a szabad népek és nemzetek egymást gyalázatosan elhagyni.

Ha van a népben életerő, meg fogja magát, meg fogja hazáját menteni. Ha pedig gyáva félelemtől elfogulva tétlenül marad, úgy elvész menthetlenül.

Legyen hű a nemzet önmagához; még mindent meg lehet menteni. Veszve csak azon nemzet lehet, amely lemondott önmagáról.

Aki magán nem segít, azt az Isten sem segíti meg.

Győzelemre nem elégséges a vitézség, szükséges arra a fegyelem, mely nélkül a legbátrabb sereg is kudarcot vall.

Kevesen vagyunk, a számot lélekkel kell pótolni, s a lélekre buzdítás kell.

Az eredmény Istennek kezeiben van.

Meg van írva, hogy aki mint vétkezik, akkint fog megbűnhődni. Az erőszaknak példája veszélyes példa, atyámfiai! Ha ti ma más tulajdona után erőszakkal kinyújtjátok kezeiteket, holnap más fogja a ti vagyonotok után kinyújtani kezeit, s akkor nem lesz jogotok panaszkodni, mert csak az történendik veletek, amit ti másokon elkövettetek.

~~~~~~~~~~~

Polgári társaságban törvénynek kell uralkodni, nem erőszaknak.

A hatalmat csak a szabadság rovására lehet összpontosítani.

A közös államiság végveszélybe sodorja Magyarországot.

A magyar nyelvnek Magyarországon kívül hazája nincs.

Kifejlett s külön személyiségük teljes tudatával bíró nemzeteket egy állammá összeolvasztani lehetetlen.

Némely embert jobb szeretek nyílt ellenségnek, mint kétes barátnak.

Revolúciókat sem rózsavízzel, sem glaszékesztyűkben nem lehet csinálni.

Mindent a népért, mindent a néppel együtt, semmit a népről a nép feje felett. Ez a demokrácia.

~~~~~~~~~

Be kell vinni az életet a tudományba, hogy a tudományt kivihessük az életbe.

Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmaradt, élve is halott.

A nagy jellemek fészke az arany közép.

A múlt a jövendő tükre.

Ezennel tehát kötelességünk érzetében tudtul adjuk Magyarország minden lakosainak: hogy az Istentől, erkölcstől és emberiségtől elvetemedett ausztriai császár Magyarország legyilkolása végett csakugyan nyakunkra hozá a vad muszka seregeket.

Akkor a legnagyobb a sötétség, mikor a hajnal közel van.

Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha sem tettem, s nem is fogok tenni különbséget.

Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyra törekvési vetélkedések lesznek egyfelől, másfelől örökös konspirációk.

Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni.

A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.

A Breviárium sorozat eddigi alakjai voltak: 

Ballassi BálintMikszáth KálmánNémeth LászlóIstván királyMóra FerencMadách ImreArany JánosVörösmarty MihályJózsef AttilaSzéchenyi István 

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

 

Hozzászólások