Önemlékezés gyakorlataim 13.5 – Könyv’élkedés a Csend és tér mentén – december/január

Írta: Antalffy Yvette | 2025. jan 16. | Lelkiség | 0 |

Önemlékezés gyakorlataim 13.5 – TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG – Elmélkedések Bátorfi Andrea Csend és tér. Út az áramló élethez c. könyvének fő fejezetei mentén…

Hét-Tölgy-Katerális – üvegkép – Antalffy Yvette-Hildegrad 2003

Önemlékezés gyakorlataim 13.5 – Bátorfi Andrea Csend és tér. Út az áramló élethez c. könyvének fő fejezetei mentén

TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG

Az univerzum tere és a tudat
Üresség és időtlenség
A tudatosan felvállalt üresség
Gyakorlat: Légzésszünet – túl a kettősségen

…………….

Saját megéléseim… – TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG

2024. december utolsó napjai – Év végi és jövő évi első JI-KING – hYVószavak

A 2024. év A nehézségek legyőzésének éve volt.

A 2025. A Feltörekvés éve lesz, Januárban Összehangolódással, az Új Esztendő első napjára A nagy erő összegyűjésével.

2025.01.01. Nagy erő összegyűjtése
2024.12.31. Az ember családja
2024.12.30. Megrekedés
2024.12.29. Megvilágosodás
2024.12.28. Kút
2024.12.27. Haladás
2024.12.26. Közeledés
2024.12.25. A nehézség legyőzése
2024.12.24. Nagy hatóerő
2024.12.23. Kút
2024.12.22. Összegyűjtés
2024.12.21. Feltörekvés

Jézus személyében az Ige is ezidőtájt öltött testet az évkörben bő kétezer évvel ezelőtt. Akkor, amikor a legmélyebb a sötétség, akkor ünnepeljük a Fény születésnapját.

“Van egy koreai szó: “In-Yun”. Azt jelenti: “gondviselés” vagy “sors”. De kifejezetten ez az emberek közti kapcsolatról szól. Már az is In-Yun, ha két idegen akár csak elmegy egymás mellett az utcán, és a ruhájuk véletlenül összeér. Mert ez azt jelenti, hogy biztosan volt valami köztük az előző életükben. Ha két ember összeházasodik, azt mondják 8000 réteg In-Yun van közöttük. Több mint 8000 életút.”
A fenti gondolatsor Előző életek /Past Lives amerikai-dél-koreai filmdráma közepe tájékán.

……

2024 utolsó és 2025 első napjaiban jónéhány családi születésnapunk van. Így a “Zuram” is imént lett hetven éves, és ez a családot írásra késztette.
Így engem is, akinek az életébe 52 éve lépett be…, amikor

… átnyúltam a sötétségen …

16 évesen… 1972 nyarának elejére komoly sötétség borult a lelkemre. Szívem szerint kiszaladtam volna a világból, annyira kiábrándultam mindenből és mindenkiből…

Amikor legmélyebb a sötétség – mondják a régi öregek -, akkor jön el a fény…

Aztán a világból való kirohanás csupán egy alsó-bélatelepi középiskolai nyári táborozássá szelídült… és annak is a legutolsó viharos éjszakáján nyúltam át a sötétségen… egy felém nyújtott kéz érintését véltem ujjvégződéseimben… Majd az érintéshez szép bársonyos “sötétbarna” bariton is társult, amibe egyből beleszerettem…

Így találtunk egymásra, aztán egy saját családot alapítottunk a végtelen univerzum tér-idejének “most”-jába…

… egy pár lettünk, 4 évre rá, az 1976-os nyári napforduló idején összeházasodtunk – esti/levelező főiskoláink befejezése után a ‘80-as évek elején megszülettek a fiaink. Lakhely- és munkahelyváltások következtek. A harmincas éveink pedig az önmagunk keresésének jegyében telt. A gyermeknevelésben néha a nehezített pályákon megélt hangulati hullámhegyek és -völgyek váltogatták egymást az életközepünkig.

Majd az ezredforduló éve után eljött a Felébredés kora számunkra… Talán A. Mello atya Ébredj tudatára könyve indította el?!, de egy egészen Új Világlátásra együtt és egyetértésben tettünk szert…

Ennek jegyében zajlik életünk azóta is…

Jártunk Civilegyetemre, Agykontrollra, templomba Bibliaórákra, én a Mantra Alternatív Szabadegyetemre és Művészetterápiás foglalkozásokra… Meditációs gyakorlatokra…

Így pl. a Bennünk élő Istennők, Héra, a hűséges feleség gyakorlata mintha előre látta volna jövőt, hogy lesz még egy esküvőnk…
………………………………………….

Önemlékezés gyakorlataim 13.5 – TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG

Évekkel az egyházi Esküvő előtt

Héra, a hűséges feleség (meditáció)
…ha ma lenne az esküvőd, milyen lenne?

Nyári Napforduló, Szent-Iván!
Virágdísz a fejemen, Pitypangok sűrű fonata.
Virágszirmokból készült lenge ruhánkon átjár a szél.
Sárgarigó tilulu-ja a nászinduló.

A Hegytetőn a HÉTTÖLGY-KATEDRÁLIS oltára előtt fogadok Hűséget Páromnak szavak nélkül. Tanúja Eskünknek e HÉT BÖLCS TÖLGY, melyből a katedrális áll. A Násznép a Fává Változott Karneváli Menet, melyben már benne vannak megfigyelőként születendő utódaink (a gyerekek, unokák, déd- és ükunokák). Akik nem a karneváli menetben vannak, azok a HÉTBOLYGÓRÓL figyelik az eseményeket.

A Nap sugarai fénypászmákkal világítanak meg bennünket. A szertartás alatt csak egymás szemébe nézünk. Ott látjuk meg egymás szemében a közös jövőt. Látjuk a tiszta utat és a buktatókat is, amik próbatételei lesznek életünknek. Ennek tudatában, kezünkkel megformázott semleges energiagömbjeinket egyesítjük.

Egymásba olvadó jin és jang. Melynek megdöbbentő most már a súlya. Kitöltjük egymás hiányzó részét. És ennek következtében hő- és fényjelenség mellett Aranyeső hull. Az Aranyesőcseppek gyöngyszemekként hullanak és bukfenceznek a friss fűszálak között.

Ettől a pillanattól kezdve egy magasabb Energiaszintre kerültünk. És minőségileg is más lesz ez az energia.

A FELTÉTELNÉLKÜLI SZERETET a neve ennek az Energiának.

Ha ez az energia egy kis sérülést is szenved, apró rés keletkezik az energiagömbön. És lassan arany-gyöngyszemenként szétgurul a Kapcsolat.
Ha egy-két aranygyöngy elgurul, azt könnyű megkeresni és visszavinni, de ha már sok elvész, akkor a gömb lassan ellaposodik, és már csak egy bizonyos szemszögből látszik egésznek. Visszaesik egy előző energia dimenzióba, a sivár síkvilágba. Nap- és Holdfogyatkozás váltogatja egymást életünkben. De a harmonikus ritmus elveszett. Kizökkentünk.

Innen csak egy ÚJJÁSZÜLETÉS hozhatja meg a magasabb dimenzióban való egyesülés reményét.
Az újjászületés előtt viszont végig kell járnunk a megpróbáltatások tizennégy stációját, melynek a végén megsemmisülünk. Feladjuk anyagi vágyainkat, és az ürességet éljük meg.
És amikor már teljes a sötétség, akkor egy pillanatnyi derengésből felragyoghat a Fény.
Ehhez mindegyikünknek oda kell illeszteni önmagát kijavítottan, most már hibátlanul a KÖZÖS BEAVATÓDÁSBA, és megerősíthetjük elveszettnek vélt ESKÜNKET.

A panorámakép egyre részletgazdagabb:

„A Násznép a Fává Változott Karneváli Menet, melyben már benne vannak megfigyelőként születendő utódaink (a gyerekek, unokák, déd- és ükunokák).”

a Fává Változott Karneváli Menet – 2024

…………………………………………………………………………………………………………..

Önemlékezés gyakorlataim 13.5 – TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG

Az ünnepek alatt újranéztük a Még egy év című, 2010-ben bemutatott brit filmet, amelyben már korábban is magunkra ismertünk, pontosabban az egyik kulcsmondatában.

„Mike Leigh filmje egy 60-as éveiben járó házaspár egy évét mutatja be. Egymáshoz és barátaikhoz fűződő viszonyukat társasági életükön keresztül ismerhetjük meg. A film négy évszakon átívelő, megható történetet mesél el a boldog házasságban élő Tomról és Gerriről, valamint apró-cseprő gondokkal küzdő családjukról és barátaikról. Az életszagú, valós történések a szerelem és a szeretet, az öröm és a szomorúság, a remény és a kétségbeesés, a társas kapcsolatok és a magány, valamint a születés és a halál körül forognak…”(Forrás: Port.hu)

Tom geológus, Gerri pedig pszichiáter. Nevük hasonlóan cseng, mint a két kis rajzfilmfiguráé, Tomé és Jerryé. A film folyamán el is humorizálnak egymással ezen a névpárosításon. Otthonukban és életükben harmónia és béke honol, ahová felnőtt fiuk, kollégáik, barátaik rendre vissza-visszajárnak. Egy ilyen vendégség alkalmával hangzik el a film kulcsmondata, melyben megfogalmazzák azt – egy kedves tengerparti nyaralásuk emlékét felidézve –, hogyan is egészítik ki ők egymást:

„A geológus áll a parton, háttal a tengernek és nézi a sziklákat, míg a geológusfeleség áll a parton háttal a szikláknak és nézi a tengert.”

Ebben a mondatban benne van kettejük kapcsolata, a munkájuk, a viszonyulásuk a világ jelenségeihez és az emberekhez.

Hogy miért ismertünk magunkra a film e mondatában?

Noha a „Zuram” foglalkozása nem geológus, és az enyém sem pszichiáter, valahogy mi is így állunk szemben egymással most már közel 50 éve a mi közös partunkon.
A „Zuram” a köveket (a stabilitást, a szilárdságot, biztonságot), én pedig a vizet (az érzelmeket, a művészeteket, a tágas tereket) érzem saját közegemnek.

Ott, a közös parton állva valójában kitöltve egymás hiányzó részét, egységet alkotunk a szülőkkel, testvérrel, gyerekekkel, távolabbi rokonokkal, barátokkal, akikkel otthonunk nagy kerek ebédlőasztala köré ülünk időnként beszélgetni. A kerekasztal köré, amely az idők során „igazmondó asztallá” lett.

Számtalanszor tapasztaltuk meg ugyanis, hogy itt mondtak ki olyan igazságokat maguknak és egymásnak is a gyerekeink, a rokonaink, de még a barátaink is, amelyeket korábban soha nem sikerült. Volt, hogy állásfoglalásra kényszerültünk, de leginkább egy jó kérdéssel kibillentve őket a régi problémában való körbe-körbejárásból, egyszerre csak megszületett valami új, előremutató megoldás, amit ki-ki maga fogalmazott meg önmagának.

A film nézése közben döbbentünk rá és fogalmaztuk meg magunknak, hogy mi is valójában a mi közös hívatásunk: A Jóisten ezt a Még egy év-beli Tom és Gerri szerepet szánta nekünk; hogy az „igazmondó kerekasztalunk” mellett egy vacsora, egy jó pohár bor vagy egy csésze tea mellett másokat meghallgassunk, esetleg szembesítsünk a problémáikkal; s ha kérik, akkor a magunk módján segítsünk nekik…

Ez azóta is tart….
….
Rátaláltunk hivatásunkra… Ő a hangoskönyv felolvasásban, én az újságírásban, haiku-kalligráfiákban és fotózásban…, mindketten az önkénteskedésben…
Szüleink, közeli és egészen távoli rokonaink halála utáni hagyatékok rendezése során újabb részletek kerültek elő az addig igencsak hiányos és elhallgatott családi emlékezetből…
Magyarázatot kaptunk sok-sok miértre…

Gyerekeink felelős felnőttekké váltak, saját otthont, munkát és társat találtak, és eddig 5 tökéletes unokával ajándékoztak meg bennünket… Akiknek mindezt elmesélhetjük…

Ezért írom én pl. Figyelmem önélerajzát és Önemlékezés gyakorlataimat egyre részletgazdagabban illusztrálva az eddig felfedezett örökséget a nagy panorámaképben, életfilmforgatókönyvben, tanulságként az utánunk jövő generációknak.

A panorámaképet pedig apró pixelekre szedve, megtalálom az eredendő okokat, amelynek következményei vagyunk magunk is és utódaink is.

…..

Szeptemberben már írtam az IDŐ-höz kapcsolódó viszonyulásomról:

Idő – Időtlenség

Úgy 25 éve a Yesterday című Beatles dal volt az ébresztő hang a karórámon, amit be tudtam állítani úgy, hogy az első ébresztés után vissza tudjak egy kicsit aludni és öt percenként újra és újraébresszen.

Történt egy reggelen, hogy az újraébresztéskor korábbi időpontot mutatott az órám, mint az első időpontban…
Netán a “tegnap”/”yesterday” zenéje okozta ezt az időparadoxont?!
Számomra ennek azért üzenete volt. Attól kezdve az IDŐ került a fókuszomba, no és ettől kezdve nem viselek karórát. Az időt próbálom kivonni a megoldóképleteimből. Így manipulálni tudom a számomra kiszabott időt. Le tudom lassítani, és fel tudom gyorsítani.

A Csíkszentmihályi Mihály fémjelezte Flow vonatára szálltam fel nem sokkal ezután. A nagyobbik fiam ekkor tette fel a kérdést, hogy miért van az, hogy gyorsabban telik az idő, ha valami olyanban veszünk részt, amiben jól érezzük magunkat, és lassabban, ha nemszerem munkát végzünk… Az egyik önemlékezés gyakorlatom erről a Flow-gyakorlatról szól.

…….

Az alábbi linken további információ érhető el Bátorfi Andrea: CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez c. könyvéről. ITT meg is vásárolható.