Flow – „Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.” (Mark Twain:Tom Sawyer kalandjai)
A Flow – Szórakozás és munka: az idő más-más érzékelése
Korábban a még kamasz gyerekeimmel beszélgettünk arról, miért van az, hogy másként érzékeljük az időt, ha várunk valakire-valamire, vagy ha belefeledkezünk valamilyen érdekes tevékenységbe. Más az idő múlása, ha dolgozunk egy „nemszeretem” munkán, és más, ha játszunk, szórakozunk. A munka és a szórakozás tehát élesen különválik. Idecitálom az apukám és nagyobbik fiam legkedvesebb olvasmányának, Mark Twain Tom Sawyer kalandjainak egy rövid részletét, aminek a fenti idézet is a része:
„Tom tudtán kívül felfedezte az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit – akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó –, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. (…) Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. (…) Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák.”
….
A Munka képéről egy újévi elmélkedésem szól 2020-ból. A MUNKA szláv eredetű szó. Eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Milyen fotóval illusztráljam ezt a bejegyzést? – kérdeztem a férjemet. Ő először egy fotómontázst gondolt emberi aggyal és mindenféle munkafolyamatokkal. Aztán kikötött egy számítógép mellett ülő, munkájának örülő – és nem attól megőrülő – ember fotójánál.
Majd beírtam a keresőbe a MUNKA közgazdasági fogalmát, és illusztrációnak a fenti, Egy munkás a gőzszivattyúnál című (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920) képet hozta első eredménynek.
…
A Flow – és a MeseMuzsika
Húsz éve már, hogy Kokas Klára zenepedagógus és zenepszichológus egyik előadásán levetített egy filmet, mely két kisiskolás gyermek intuitív táncát mutatta be egy Mozart zeneműre. A két különböző nemzetiségű gyermek tánca, amit egymástól térben és időben teljesen függetlenül táncoltak ugyanarra a zenére, megszólalásig hasonlított egymásra.
Hasonló jelenségnek lehettünk tanúi úgy tíz éve a Weiner-Szász Kamaraszimfónikusok MeseMuzsika matinésorozatán. Fotósként dokumentálva az eseményeket négy interaktív előadáson is részt vettem, melynek végén a gyerekek a bemutatott hangszereket ki is próbálhatták. Az előadások fotóiból válogatva az tűnt fel, hogy amint a gyermek (de a felnőtt is) a kezébe vesz egy hangszert, az arckifejezése megváltozik, és egy egészen más tudatállapotba kerül.
Olyan, mintha belekerülne abba a bizonyos Csíkszentmihályi Mihály által fémjelzett Flow-állapotba. A flow (áramlat) alapharmóniáját az A38 Hajó panorámaablakos kiállítóteréből nézve a velünk egy szinten hömpölygő Duna hullámai adták. A fényképek pedig tanúskodnak arról, hogy a zene hullámainak filharmonikusaival együtt a csupa nagybetűs TELJESSÉGET élhettük át nézőként, résztvevőként és megfigyelőként ezeken a szombati matinékon.
„Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.” (Franz Schubert)
A teljes cikk és további fotók a Talita.hu-n.
…
Több mint húsz éve már, hogy Bátorfi Andrea a művészetek a flow-elmélet alapjain nyugvó lábnyomait követem. Honlapjának címében is benne: ART&FLOW
Egy vele készült ínterjúmban is megidéztem ezt az időszakot: Jelzőtűz vándoroknak – Interjú Bátorfi Andreával
Andrea úgynevezett hívóképekkel dolgozott akkor, melyek képzőművészeti alkotások, leginkább festmények és művészfotók voltak. Meditációk, imaginácók részesei voltunk, s minden alkalommal alkottunk egy-egy képet, formát vagy szimbólumot az adott témakörben. A foglalkozások végén pedig gondolatainkat megosztottuk egymással.
Ez az időszak sorsfordító volt az életemben
Majd kisfia születése után sokáig nem találkoztunk Andreával. Tudtam róla, hogy a fotóival rangos kiállításokon vett részt. 2016 óta pedig újra Bátorfi Andrea ART&FLOW elnevzésű szellemi útjain járok. Honlapját érdemes végignézni.
Flow elmélete
A flow egy pszichológiai jelenség elmélete, melyet Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Az emberek a flow-élményt szerinte a következőktől kísérve tapasztalják meg:
- az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
- a tudat erős fókuszáltsága
- az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
- az időérzékelés torzulása
- azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
- egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat se túl könnyű, se nem túl nehéz)
- a szituáció feletti kontroll érzése
- a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
- az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja
- A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.
Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.
A flow lényege
Csíkszentmihályi 1975-ben írta le tudományos pontossággal az ún. „flow-élményt”. E tudományterület egyik legkiválóbb kutatójának számít azóta is, bár többen utaltak már arra, hogy nem ő az első, aki erről a jelenségről beszámol. Ebben az összefüggésben említésre méltó Kurt Hahn és Maria Montessori, aki hasonló értelmezésben beszélt az alkotói szenvedélyről.
Csíkszentmihályi Mihály szerint az, miképp alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s miképp használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.
Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, mi az élet értelme – vallja a tapasztalt professzor. A flow-elképzelés mögött pszichológiai kutatások állnak.
A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra.
Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket.
Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb….(forrás: wikipedia)
…
Flow, avagy az öröm művészete
- Hogyan telnek hétköznapjaink?
- Érzelmek, szándékok, gondolatok
- Milyen érzésekkel telnek a napjaink?
- A munka paradoxona
- A szabadidő kockázatai és lehetőségei
- A kapcsolatok és az életminőség
- Az életvitel átalakítása
- Az autotelikus személyiség
- A sors szeretete
HOGYAN TELNEK HÉTKÖZNAPJAINK?
Az idővel kapcsolatban sokszor használunk pénzügyi kifejezéseket: beoszt, ráfordít, tartalékol, elveszteget. Ezért állítják egyesek, hogy az időhöz való viszonyunkra a kapitalista múlt nyomta rá a bélyegét. Való igaz, hogy a kapitalizmus nagy hívének, Benjamin Fanklinnek a kedvenc mondása volt: „Az idő pénz”. A két fogalom összekapcsolása azonban valószínűleg régebbről ered, és inkább épül általános emberi, mint csupán a mi kultúránkra jellemző tapasztalatra.
Jó érvek szólnak amellett, hogy inkább a pénz nyeri értékét az időből, mint megfordítva. A pénz egyszerűen csak valaminek a véghezvitelére, vagy előállítására fordított idő legáltalánosabban használt mértéke. És azért becsüljük a pénzt, mert életünk korlátait kitágítva képes némi szabad időt biztosítani számunkra.
*
Egyes antropológusok szerint a technikailag kevésbé fejlett társadalmak, ….. felnőtt tagjai ritkán fordítanak négy óránál több időt létfenntartásra – a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek, és táncolnak.
*
Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabadidőnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabadidőben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.
ÉRZELMEK, SZÁNDÉKOK, GONDOLATOK
Érzelmek, szándékok és gondolatok nem egymástól függetlenül léteznek a tudatunkban, állandó kapcsolatban állnak, és folyamatosan hatnak egymásra.
*
Az álmodozás, vagyis kellemes motívumok egyfajta mozgóképpé való összefűzése is koncentrációt igényel. Sok gyerek soha nem lesz képes az álmodozásra, mert nem tanulja meg irányítani a figyelmét.
*
A belefeledkezés élménye az intenzív élet élményét villantja fel a mindennapok szürke háttere előtt.
*
A flow-élmény mágnesként vonzza magához a tanulást – vagyis a nehezebb feladatok és fejlettebb képességek iránti igényt.
*
Elmerült ön valaha valamiben olyan mélyen, hogy semmi más nem érdekelte, és az időérzékelése is megszűnt?
MILYEN ÉRZÉSEKKEL TELNEK NAPJAINK?
Az ember boldogságszintje napi menetének a grafikonja hasonlít a Golden Gate híd oldalnézetéhez.
A MUNKA PARADOXONA
*
Vannak vélemények, mi szerint a tömegkommunikáció ideológiai agymosása következtében nem szeretnek dolgozni az emberek, és azok, akik szeretnek, tartalmasabb életet élnek. De az ellenkezője is, hogy boldogabbak azok, akik kevésbé szeretik a munkát.
*
Arisztotelész szerint csak akkor lehet az ember boldog, ha nem kell dolgoznia.
*
A technikai áttörés azzal az eredménnyel járt, hogy a munka már nem elsősorban fizikai erőkifejtést jelentett, hanem egyre inkább szakképzett tevékenység, az emberi leleményesség és alkotókészség megnyilvánulása lett.
A SZABADIDŐ KOCKÁZATAI ÉS LEHETŐSÉGEI
Az átlagember kevéssé van felkészülve a tétlenség kezelésére. Célok és emberi kapcsolatok híján a legtöbb ember fokozatosan elveszíti motivációt és a koncentrációt. A gondolatok elkószálnak, többnyire a megoldatlan problémák felé, ami aztán szorongáshoz vezet.
E nemkívánatos állapot elkerülésére az ember olyan eszközökhöz folyamodik, amelyek kizárják a lelki entrópia növekedését. Anélkül, hogy feltétlenül tisztában lenne vele, olyan külső ingerhatásokat keres, amelyek távol tartják a tudatától a szorongás forrásait (televízió, ponyvaregény, játékszenvedély, túlhajtott szexualitás, alkohol, kábítószer). E módszerekkel rövid távon megszüntethető a tudatában kialakult káosz, utánuk azonban rendszerint csak fásultság és tehetetlenség marad.
*
A flow állapota, amikor teljesen belemerülünk egy feladatba, egy probléma megoldásába, valami új felfedezésébe. A flow-t előidéző tevékenységek többsége világos célokkal és szabályokkal és azonnali visszajelzéssel rendelkezik – külső követelményrendszerrel, amelyre figyelmünket összpontosítjuk, és amihez megvannak a képességeink is.
*
Nehéz elképzelni, hogy milyen egyhangú lenne a világ, ha őseink a szabadidejüket egyszerűen csak passzív szórakozással töltik, nem pedig a szépség és tudás megnyilvánulási lehetőségeit látták volna benne.
A KAPCSOLATOK ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG
*
Az idősebb korban jelentkező érzelmi válságok idején az embereknek gyakran az a legfőbb bánata, hogy nincsenek igaz barátaik.
*
A házasság minden társadalomban komplex képződmény. A velejáró megegyezések, beleértve a hozományra és a mennyasszonypénzre vonatkozó anyagi megállapodások is azt célozzák, hogy a születendő gyerekeket ne a közösségnek keljen felnevelnie. A mennyasszony és vőlegény szülei és rokonai minden társadalomban felelősséget vállaltak az egybekeltek utódainak a támogatásáért és neveléséért az anyagi szükségletek és a közösség értékeinek, szabályainak elsajátítása terén is.
*
Az ember a családja körében nemigen szokott olyan feldobott lenni, mint a barátaival, de olyan lehangolt sem, mint a magányban.
*
A vita activa (a cselekvő élet), amikor az ember önmagát a közösségi cselekvésbe fejezi kis – figyelemmel követi társadalmi környezetének eseményeit, döntéseket hoz, belefolyik a közéletbe, érvel a meggyőződése mellett, hangoztatja a meggyőződést, még ha ez kényelme és jó híre rovására megy is. A legbefolyásosabb görög filozófusok közül néhányan ezt tekintették az emberi lényeg legvégső kiteljesedésének.
*
John Arcibald Wheeler fizikus nagyon tisztán fogalmazta meg: „Ha az ember nem tudja megbeszélni a dolgokat másokkal, akkor a pálya szélére szorul. Senki nem lehet valaki, ha nincs vele senki.”
*
Egy másik kiváló tudós, Freeman Dyson, finom megkülönböztetést tesz munkájában e kettősség ellentétes fázisai között. Az irodája ajtajára mutatva ezt mondja:
AZ ÉLETVITEL KIALAKÍTÁSA
Miután a munka az ember életének központi részét alkotja, feltétlenül élvezetes és kielégítő tevékenységnek kell lennie.
Mégis sok ember úgy érzi, hogy amennyiben tisztességesen megfizetik, és állása biztonságot jelent számára, nem kell törődnie azzal, hogy munkája mennyire unalmas vagy elidegenítő. Ez a hozzáállás azonban azt eredményezi, hogy az illető eltékozolja az életéből az ébren töltött idejének majdnem a 40 százalékát.
… személyesen találkoztam olyan emberekkel, akik mindennapi munkájukon túl környezetük entrópiájának a csökkentéséért is tettek valamit. Egy benzinkutas, aki megjavította az ablaktörlőt, egy utaskísérő, aki segített keresni az elveszett tárcát a repülőtéren…
*
Yalow így írja: „Valami felbukkan, és az ember észreveszi, hogy megtörtént.”
AZ AUTOTELIKUS SZEMÉLYISÉG
*
*
Napjainkban módfelett divatos dolog az időhiányra panaszkodni. Többnyire ez csak kifogás, nehogy saját kezünkbe kelljen venni az életünket. Hány kötelességünket tehetnénk kevésbé megterhelővé, ha valamennyi energiát arra fordítanánk, hogy fontossági sorrendbe állítsuk, megszervezzük és ésszerűsítsük a figyelmünket szétforgácsoló rutintevékenységünket?
*
Jobb ha farkasszemet nézünk a szenvedéssel, elismerjük és tiszteletben tartjuk, hogy utána a lehető leggyorsabban azzal foglakozhassunk, amivel mi szeretnénk.
*
Az a fontos, hogy önmagáért élvezze a cselekvést, és tudja, hogy nem az eredmény a fontos, hanem hogy úrrá tud leni a figyelmén.
A SORS SZERETETE
Akár tetszik, akár nem, nyomot hagyunk a világon. Minden ember születése hullámokat kelt, amelyek végigfutnak a társas környezetén, szülők, testvérek, rokonok és barátok közt, mikor pedig felnőtt, cselekedetei millió szándékos szándéktalan következménnyel járnak.
*
A buddhisták jótanácsa: Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függene, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel.
*
Mind jobban és jobban meg akarom tanulni, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat.
*
Henderson közgazdász:
Valamilyen szinten úgy érzem magam, mint egy földön kívüli lény. Csak látogatóban járok itt. De emberi formát öltöttem. Érzelmileg nagyon is kötődöm ehhez a fajhoz. Úgyhogy éppen ezért most öltöttem testet. De van önmagamnak egy végtelen oldalai is. És számomra mindez egészen magától értetődően kapcsolódik össze. Ha vakmerően hangzik is, az a helyzet, hogy ez egyfajta spirituális gyakorlat számomra.
*
Minél több lelki energiát fektetünk az élet jövőjébe, annál inkább részeseivé válunk. Aki azonosul az evolúcióval, tudatában összeolvad vele, ahogy a keskeny patak beleömlik a bővizű folyamba, amelyben egybeolvadnak az áramlatok.
*
Az evolúció fogalmi keretei között a mindennapi élet feladatira összpontosítunk abban a tudatban, hogy miközben a megélt flow teljessége szerint cselekszünk, hidat építünk világunk jövője felé is.
„Az Önemlékezés az a próbálkozás, hogy az ember az adott pillanatban tudatosabb legyen, jobban tudatában legyen a dolgoknak, még inkább jelen legyen. Az önemlékezés egyfajta aktív meditáció, amely megjelenhet bármely pillanatban és bármilyen helyzetben, ha a tanítvány azon dolgozik, hogy egyidejűleg tudatában legyen önmagának és környezetének, ahelyett hogy elmerülne saját belső világában, vagy elveszne az őt érő ingerek sokaságára adott reakcióiban.
Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem azért, hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét.” (Robert Earl Burton)
