A MUNKA szláv eredetű szó. Eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség. Milyen fotóval illusztráljam ezt a bejegyzést? – kérdeztem a férjemet. Ő először egy fotómontázst gondolt emberi aggyal és mindenféle munkafolyamatokkal. Aztán kikötött egy számítógép mellett ülő, munkájának örülő – és nem attól megőrülő – ember fotójánál.

Majd beírtam a keresőbe a MUNKA közgazdasági fogalmát, és illusztrációnak a fenti, Egy munkás a gőzszivattyúnál című (Lewis Hine: Power House Mechanic, 1920) képet hozta első eredménynek.

“A filozófiai értelemben vett munka célszerű emberi tevékenység, amely a természeti és társadalmi erők, források meghódítására irányul az ember történelmileg kialakult szükségleteinek kielégítése érdekében.

„Mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tetteivel közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét.” (Marx)

“A munka minden emberi élet első alapfeltétele…, azt kell mondanunk: a munka teremtette meg magát az embert.” (Engels) (Forrás: Wikipédia)

Hát a filozófiai munkafogalom elég meredeknek hangzik! Főként, hogy ilyen elődökre hivatkoznak még ma is.

Ez a rajz fejezi ki számomra manapság a munka-élet-dilemmát. Mennénk fel a környezetbarát biciklinkkel a hegycsúcsra, de közben  az elődeink által a vállunkra tett bambuszrúdon egyensúlyozzuk a bal oldalunkon a munkát, s jobb oldalunkon pedig magát az életünket. Nekem szó szerint púp nőtt a hátamra, és múlhatatlan nyakfájásom van ettől a folyamatos egyensúlyozástól.

Úgy húsz éve találtam egy Marx-Engelsnél sokkal rokonszenvesebb filozófust Henry David Thoreau személyében, aki a munkáról így írt a waldeni remeteségében:

“Miért sietünk annyira, miért herdáljuk úgy az életet? Úgy látszik, eltökéltük, hogy éhen halunk, még mielőtt megéheznénk. A közmondás azt tartja, hogy „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. Így már ma agyondolgozzuk magunkat, hogy holnap elölről kezdjük. Ez nem munka a szó valódi értelmében; az igazi munkánkhoz még hozzá sem láttunk. Az emberiségnek vitustánca van, azért nem bír nyugton maradni…

A kétkezi munka, még ha a robot határát súrolja is, korántsem a legrosszabb fajtája a naplopásnak…
A hosszú ideig folytatott nehéz munka ellen is az a kifogásom, hogy utána nehéz ételre, italra szorultam…
A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”

Egy korábbi blogbejegyzésemben az “igazi műszaki értelmiségiről” írtam, aki mindent az alapján ítél meg, hogy sublerba fogható-e, megmérhető-e vagy sem.

De ugyanez az “igazi műszaki értelmiségi” az is, aki kerüli az ismétlődést. Ha neki kétszer ugyanazt a szöveget kell beírnia egy rubrikába, akkor harmadszorra algoritmust készít hozzá.

Négy éve pedig már azt találtam egy jövőkutató honlapon, hogy a Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia:

E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt.

A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik. Viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.

Azután egy másik bejegyzésben olvasom, hogy az amerikai CareerCast honlap kutatása konkrét szakmák esetében vizsgálta, hol várhatók a legnagyobb leépítések.

Ahogy egyre inkább elterjed az elektronikus eszközök összekapcsoltsága a neten, a dolgok internete nyilvánvalóan feleslegessé fog tenni olyan feladatokat, mint a mérőóra-leolvasás.

A Top 10-es listában azonban akad néhány meglepetés is. Légiutas-kísérőből vagy szabóból miért lesz kevesebb? Csak tippelni tudunk. Utóbbiból talán azért, mert az úgynevezett diszkont-divatszektor szélesebb rétegeket hódít meg, s kevesebben választanak egyedi, méretre varrt ruhákat.
Ugyanakkor más kutatások adatai szerint egyértelmű, hogy a luxus – az egyedileg készített termékek mindenképpen idetartoznak – még mindig szárnyal. (Forrás: Út a jövőbe)

Ez itt éppen a “láthatatlan” női munka képe

A modern társadalmakban a legtöbb ember a munkát terhesnek, „büntetésnek” tekinti, ezért keresi a lehetőséget arra, hogy mások dolgozzanak neki vagy helyette.

Kivételek a munkamániások vagy a saját munkájukat elhivatottságból végző egyének, akik többnyire élvezik munkájukat és az érte járó elismerést, hírnevet, megbecsülést vagy jövedelmet.

A munka örömteliségét a Csíkszentmihályi Mihály által létrehozott Flow kutatás és elmélet tárgyalja.

“Több régi gondolkodó szerint az ember igazán akkor tudja felmérni adottságait, amikor nincs semmi dolga. Görög filozófusok szerint a szabad időnkben bontakozhat ki igazán emberi mivoltunk, ekkor van lehetőségünk saját magunk fejlesztésére… A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.

Társadalmunk három jellemző szabadidős tevékenysége nagyon távol áll a fenti elképzeléstől. Első a tömegkommunikációs eszközökre fordított idő. … Második a beszélgetés… Harmadik áll legközelebb az eredeti elgondoláshoz: a hobbitevékenységek, sportolás, muzsikálás, étterembe, moziba járás.

Életünk tehát lényegében olyan élményekből áll, amelyeket a munka, a birtokunkban levő tárgyak fenntartása és a szabadidős tevékenységek közben szerzünk. Ilyen feltételek közepette zajlik az életünk. A közöttük való választás és hozzáállás dönti el, hogy napjaink összessége formátlan masszát alkot, vagy műremekké áll össze.” (Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete)

A Flow témája egy időben engem is nagyon izgatott. Összefüggésekre is akadtam a Flow, a Tom Sawyer és a tanulás ill. a munka öröme témában.

Buda I. kerület Fő utca – Corvin tér

A kutatás haladást jelent.  A tudás hatalmat.

A munka képe témájához végül egy videót tennék, annak illusztrálására, hogy nekem – az íráson és rajzoláson kívül – az ilyen munkahelyen, ilyen munkaeszközökkel készült alkotói munka tetszik igazán. Még nézni is gyönyörűség.

 

 

Antalffy Yvette

(Forrás: figyelmem önéletrajza blog aktualizált változata)

 

 

 

Hozzászólások