“Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom, s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel. A szélben az Ő szent leheletét érzem, mely  naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.” (Wass Albert)

 

Fodor Ákos:

A jég meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél se beszél:
por-hóval kergetődzve játszanak
– mert szabad…
E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés, és csak te lehetsz a válasz!

Mit jelent legegyszerűbben a tisztaság? Ha a korábbi századok higiéniai hiányait idézzük, látjuk a fizikailag szükségszerűt: Louis Pasteur és mások cáfolhatatlanul bizonyították a betegségek és a baktériumok, illetve a tisztaság között lévő kapcsolatot. Az első intézkedések közé tartozott a szeméthegyek eltávolítása az utcákról, a mosakodás kultúrájának terjedése.

Érdekes apróságok: már nem várták el a tanúktól a bíróságokon, hogy megcsókolják a Bibliát, és sikerült véget vetni annak a szokásnak is, hogy kitegyenek egy közös ivópoharat az iskolákban és a vasútállomásokon. Még arra is erőfeszítést tettek, hogy az istentiszteleteken használt közös kehely helyett mindenkinek legyen saját pohara. Később a tudományok eredményei áthatották a mindennapokat, ma is az emberi kultúra alapkövetelménye a fizikai, környezeti rend, a testi higiénia számtalan szempontból.

A Víz Világhetét huszonötödik alkalommal rendezik meg az idén, rámutatva a vízkészletek- és a víztakarékosság fontosságára. Döbbenetes adat, hogy a szennyezett víz miatt többen halnak meg, mint erőszakos cselekmények – köztük a háborúk – következtében. A világon közel 663 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez.

A tisztaság nem csupán az európai kultúrkör, de az egész emberiség rítusaiban, szokásaiban, életformáiban kiemelkedően fontos állapot. Pontosabban már az is kérdés, hogy micsoda valójában: állapot, fogalom, tulajdonság, érzés, létmód?

Tiszta lehet egy pohár, egy szerelem, egy választás, egy tekintet, egy szándék stb. Abban, hogy valamit tisztának vagy tisztátalannak nevezünk, értékítélet fogalmazódik meg. A tisztaság fogalma kiváltképp alkalmas arra, hogy bizonyos erős értékek mellé szegődve ideálként jelenjen meg, mintegy az adott érték fölső fokát jelölve.

Tiszta az, ami nem keveredik mással, nem tartalmaz olyan alkotóelemeket, melyek idegenek tőle. Ez az oppozíció közösségek életének, szokásainak, hitének szervező elve lehet. A tisztaság mint ideál, érték és norma, könnyen ideologikus elvrendszerek alkotóelemévé válhat.

Egy pohár tisztasága mentes minden ideológiai tartalomtól, a szerelem tisztaságát illetően már felmerülnek kételyek, de ott a törekvések igen fontosak, ennek összetettségét zengi a magyar népdal:

A pilisi tiszta búza,
Kihajlott az országútra.
Még a fejét ki sem hányta,
Páros galamb mind elvágta.
Ha én aztat befoghatnám,
Tiszta búzával tartanám.
Tiszta búzával tartanám,
Gyöngyharmattal itatgatnám.

Egy választás tisztaságának súlyos gyakorlati következményei vannak. Ha a tisztaság fogalma olyan kontextusban jelenik meg, mely alkalmas arra, hogy egyének, közösségek, szokások, életformák között értékkülönbséget fogalmazzon meg, már nem is beszélhetünk valós tisztaságról.

A tisztaság könyve címmel adták ki 2009-ben Cseke Ákos és Tverdota György közösen írt művét. A szerzők bizonyítják, hogy az emberi tisztaság-vágy és a tisztaságnak a költészetben megvalósuló elve szorosan együvé tartozik. Bartók Béla Cantata Profanájának hitvallása nyomán pedig egy új zeneszerző-generáció számára vált irányadóvá a tiszta, friss zenei forrás tisztelete.

„A szájuk többé / Nem iszik pohárból, / Csak tiszta forrásból.”

Említsük meg azt is, hogy tiszta hangolás a felhangsor hangközeit használja, így a hangszer abszolút tisztán szól, az esztétikai élményt nyújtó éneklésnek is alapkövetelménye a tiszta hang.

“A tisztaság akarása az igaz én és az igaz valóság felkutatásának vagy megalkotásának ígéretét rejti magában, mely egy szakrális, szimbolikus világrend létét és elsődlegességét tételezi, vagyis életértelem” – összegez Kurucz István.

A teremtett világot tekintve a Föld, az Univerzum a maga számtalan ökológiai körforgásával egy öntisztító csoda, és tiszta, egészséges életre lett tervezve. Visszatekintve, az elmúlt századok misszionáriusai az úgynevezett tisztaság tanát hirdették. E szerint a piszok egyenértékű a bűnnel, míg a tisztaság közelebb viszi az embert Istenhez. Talán ez szülte ezt a népszerű angol mondást:

„A tisztaság és a kegyesség kéz a kézben járnak.”

Ezt a szemléletmódot átvette a William és Catherine Booth által megalapított Üdvhadsereg is. Ennél fogva az embernek az élet minden területén tisztának kellene lennie. Sri Chinmoy verse:

Gyökértelen fa

Élet nélkül a szeretet
Gyökértelen fa.
Szeretet nélkül az élet
Gyümölcstelen fa.
Tisztaság nélkül a szépség
Gyökértelen fa.
Szépség nélkül a tisztaság
Gyümölcstelen fa.

A Biblia iránymutatásai voltaképpen mindmáig a közösségi élet normái is, a fizikain túl három területről szólnak, ahol valamennyiünknek törekednünk kell a tisztaságra, és gyarló emberként a megtisztulásra. Az első a szellemi tisztaság, ez kapcsolatban van az örök élet lehetőségével is:

“Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent”, szól Jézus a Máté 5.6-ban.

Következő az erkölcsi tisztaság, hogy ne idegenedjünk el az Isten szerinti élettől: Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek” áll a Máté 5,8-ban. Az elmebeli tisztaság követelménye, hogy az elme titkos zugai sem lehetnek tisztátalan gondolatok tárházai, melyek aztán tisztátalan, emberhez méltatlan beszédet és tetteket vonhatnak maguk után, a Máté 12.34. alapján.

“Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” tanítja Márk is a 7.15-ben.

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

 

Hozzászólások