Az „Önemlékezés” lesz a fő hYVószó a következő időszakomban. A Mindenszentek és a Halottak napja is okot adhat erre az „eredet-felfedezésre”, benne a felmenőink hosszú sorával.
Hát veled, Nagymami!
Van már negyven éve annak, hogy halottak napja tájékán egy kedves történetet hallottam a rádió vasárnap ebéd utáni jegyzetműsorában. A nagymamakorú hölgy elmesélte, hogy a kis unokájával a temetőbe mentek a nagypapa sírjához, s közben az óvodás kislány mindvégig csacsogott az úton. Mindent megkérdezett részletesen a temetőbe járási szokásokról, életről és halálról. A nagymama annak rendje és módja szerint mindenre megválaszolt. Majd elhelyezték a virágot a nagypapa sírjánál, és indultak hazafelé, amikor is hosszú csend után megszólalt a kicsi lány:
– Nagymama, milyen jó lenne, ha te is meghalnál! – A nagymama először megdöbbent, majd visszakérdezett, hogy miért is lenne az jó.
– Hát tudod, akkor hozzád is kijönnénk így halottak napján, és virágot tennénk a sírodra.
– Értem, kislányom. És kivel jönnél ki a temetőbe?
– Hát veled, Nagymami!
„Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)
…..
Önemlékezés-elmélet a gyakorlat előtt
„Az iszlám eredetű ‘új tudatállapot mozgalmai’ – hoz tartozik a Gyurgyejev-Uszpenszkij féle 4. út. Gyurgyejev az orosz-perzsa határon élt, és szufi tanokat, táncokat, zenét, az Enneagramot stb. elsajátítva 1920-ban Párizs körül megalapította “Az Ember Harmonikus Fejlődése Intézetét” az emberek felébresztésére, ébersége fokozására. Az állandó éberségre való törekvést, a jógi, a szent és a fakir útja mellett a 4. útnak tekinti Gyurgyejev és tanítványa, Uszpenszkij is.” (Szász Ilma: Az élőfény árnyéka)
„Az Önemlékezés az a próbálkozás, hogy az ember az adott pillanatban tudatosabb legyen, jobban tudatában legyen a dolgoknak, még inkább jelen legyen. Az önemlékezés egyfajta aktív meditáció, amely megjelenhet bármely pillanatban és bármilyen helyzetben, ha a tanítvány azon dolgozik, hogy egyidejűleg tudatában legyen önmagának és környezetének, ahelyett hogy elmerülne saját belső világában, vagy elveszne az őt érő ingerek sokaságára adott reakcióiban.
Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem azért, hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét.” (Robert Earl Burton)
„Önök közül senki sem ismerte fel a legfontosabb dolgot, amire rámutattam, hogy úgy mondjam, egyikőjük sem ismerte fel, hogy nem emlékeznek magukra… Emlékezzenek magukra mindig és mindenhol.” (George Gurdjieff )
„A legfőbb az az erőfeszítés, hogy emlékezz önmagadra, mert nélküle semminek sincs értéke; mindennek ezen kell alapulnia.” (Peter Ouspensky)
George Gurdjieff – Peter Ouspensky dolgozta ki annak az iskolának alapjait, ami akár a mai kihívásokkal teli oktatási rendszereink irányát is megváltoztathatná, s amelynek fő „tantárgya” az „Önemlékezés”.
….
Az Önemlékezés gyakorlatának felfedezése az irodalomban
Deja Vu érzéseim lettek, amikor elolvastam, hogyan is működhetett Az Ember Harmonikus Fejlődése Intézete 100 évvel ezelőtt Párizsban. Belémhasított a felismerés, hogy amikor 2006-ban a Mandala-mesélésről írtam a szakdolgozatomat a Mantra Szabadegyetemen, egy nagyon érdekes szellemi játékra akadtam a H.Hesse: Üveggyöngyjáték c. főműve olvasása kapcsán. (Mintha erről Az Ember Harmonikus Fejlődése Intézetéről lenne szó a mű teljes terjedelmében, pl. a zene szerepéről a tanításban és az önéletírás.)
A szabadság napjaira, éveire a Kasztíliában tanuló diákoknak az volt a feladata, hogy rendre ÉLETRAJZOT kellett írniuk: egy úgynevezett életírást, azaz egy kitalált s tetszés szerinti korba helyezett önéletrajzot. A tanuló feladata az volt, hogy valamely régebbi kor környezetébe és kultúrájába, annak szellemi égöve alá képzelje vissza magát, abban kitaláljon egy neki megfelelő létformát.
„Ebben a szabad, játékos formában az ősi ázsiai újjászületés- és lélekvándorláshit maradéka élt tovább – minden tanár és diák jól ismerte azt az elképzelést, hogy mostani létét korábbiak előzhették meg más testben, más korokban, más feltételek között. Szigorú értelemben véve ez persze nem volt hit, még kevésbé valamiféle tan. Gyakorlat volt, a képzelőerő játéka, hogy megváltozott helyzetekben és környezetben képzelhessék el Énjüket. …óvatos behatolást gyakoroltak letűnt kultúrákba, korokba, országokba. Megtanulták, hogy álarcként, egy entelecheia mulandó öltözeteként szemléljék saját személyiségüket.”
Akár ki is lehetne próbálni – gondoltam -, de nemcsak történelmi korokba, hanem egy képzőművészeti alkotás terébe helyezkedve is. Hiszen nem véletlenül szólít meg bennünket egy-egy kép. Aztán ennek szellemében készült el a dogozatom is. Az Üveggyöngyjátékból az ESŐCSINÁLÓ életrajzát 2006-ban mandala-mesékké, 2014-ben haiku-kalligráfiákká alakítottam.
Ezt tettem később az egyik életrajznak szánt Napkeleti utazással is. Ott még a Ji-King analógiáit is felismertem a történetben. A Mindig hazafelé blogomban 21 nap alatt jártam be ezzel a szellemi zarándoklatomat. Először a fiam indiai képeivel, majd később haiku-kalligráfiákká lett a hexagramokkal illusztráltam.
Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. (Jn. 3.30)
…. Egy alak, amely két részből áll, de egy háta van… Ám csak lassan bontakozott ki előttem a kép… Egy alakot ábrázolt, amely én voltam, ám a kép kínosan betegesnek és csak félig valóságosnak tűnt: zavarosak voltak a vonásai… mint egy szobor, melynek az lehetett volna a címe, hogy Elmúlás, Rothadás vagy valami hasonló. Az enyémmel összenőtt alak színei és idomai viszont határozottan virultak…
És az alakok belsejében mozgott valami; végtelenül lassan, ahogy egy kábult kígyó tekerőzik. Olyasvalami volt, mint egy végtelenül lassú, lágy, ám folyamatos áramlás vagy olvadás: ráadásul az én képmásom áramlott vagy szivárgott át Leo képébe; rádöbbentem, hogy képem egyre inkább átadja magát Leónak, átáramlik belé, táplálja és gyarapítja. Úgy rémlett, idővel az egész szubsztancia átáramlik egyik képből a másikba, és csak az egyik marad meg: Leo. Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. (H. Hesse: A Napkeleti utazás)
Azóta azt a minden érzékszervre ható módszert alkalmazom az írásaimban és rajzaimban is, amit akkor dolgoztam ki. Az öt érzékszerven túl létezik még több is. Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – eddig ismerős. S most jönnek az újdonságok: mint például a nappal és az éjszaka közti különbség érzékelése (ezért a tobozmirigy a felelős, mely a homlokunk és a fejtetőnk középvonalának metszéspontjában található).
A következő az egyensúlyérzékelés, amely a fülben van a hangérzékelés mellett; majd a másik nem érzékelése – ferromon receptorokkal. A következő érzékszerveink már nehezebben tetten érhetőek, de fontosak lehetnek: az intuíció és a telepátia. Ha jól számolom, ez pont tíz, duplája annak, amiről addig tudomásom volt.
Idén, nyár végén talált meg ez az „Önemlékezés” hYVószó. Azóta pedig ezzel ébredek és alszom el, sőt álmodom is vele.
A férjemmel, mióta mindketten nyugdíjasok vagyunk, minden este megnézünk egy filmet.
Minden egyes film „életfilm” / panorámakép, vagy annak egy részlete-fejezete az én szememben. Még a legprofánabb történetvezetésű akciófilm is tartalmaz szakrális szimbólumokat. A „kYVetítés” blogomban sokat elmélkedtem, „film’élkedtem” róluk.
Az Önemlékezéshez is egy filmből vett idézetet hívok ide először:
“Van egy koreai szó: “In-Yun”. Azt jelenti: “gondviselés” vagy “sors”. De kifejezetten ez az emberek közti kapcsolatról szól. Már az is In-Yun, ha két idegen akár csak elmegy egymás mellett az utcán, és a ruhájuk véletlenül összeér. Mert ez azt jelenti, hogy biztosan volt valami köztük az előző életükben. Ha két ember összeházasodik, azt mondják 8000 réteg In-Yun van közöttük. Több mint 8000 életút.”
A fenti gondolatsor hangzik el a mozikban most látható Előző életek /Past Lives amerikai-dél-koreai filmdráma közepe tájékán.
Ez a 8000 In-Yun, 8000 életút illesztehető be az én mostani nagy „Önemlékezés” témakörömbe…
Így körbejárom kozmikus méretekben is ezt a kérdést.
……
Az Önemlékezés gyakorlatának felfedezése a tudományokban
A Föld-ciklusok számaival kezedém:
A Föld főbb keringési ciklusai növekvő sorrendben a következők: a precesszió, amelynek jelenlegi fő periódusai 19 és 23 ezer évesek; a tengelyferdeség változásai, melynek fő periódusai jelenleg 41 ezer év illetve 1,2 millió év, és az excentricitás, melynek jelenlegi fő periódusai körülbelül 100 ezer év, 405 ezer év és 2,4 millió év. (forrás: wikipedia)
S közben a Nap is keringve száguld át az Univerzumon.
…….
Az Önemlékezés gyakorlatának felfedezése az ember test-lélek-szellem fejlődéstörténetében
Az ember korszakai le- és felszálló időszakokkal (forrás: Szász Ilma honlapja)
- Az ember korszakai négy alapvető síkon
- A testetöltött ember korszakai
- A gondolkodó ember (Homo Sapiens) korszakai
- Összegzésként a Teremtés és Visszatérés korszakainak fraktálja
Az ábrán is látható, hogy az emberiség már megjárta a leges-legalsó szintet – a fizikai vaskor vaskorát -, és a felszálló ág kezdetén vagyunk.
Korábban a szakrális szimbólumokat kutatva a játékfilmekben, a K-PAX a beső bolygó című filmben találtam egy ideillő idézetet:
„Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába.
Amikor újra tágul, minden olyan lesz, mint most.
Minden egyes tévedését újra és újra át fogja élni, örökké.
Próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.”
….
Az Önemlékezés gyakorlatának felfedezése a családfakutatásban
A felmenőink rokonsági fok szerinti elnevezéseire leltem.
A heraldikai lexikonban egészen extrém messzeségű rokonságokat is írnak:
- szülők – 2
- nagyszülők – 4
- dédszülők – 8
- ükszülők – 16
- szépszülők – 32
- ősszülők – 64
- jobbszülők – 128
- dédükszülők – 256
- dédöregszülők – 512
- dédősszülők – 1024
- szüleszülők – 2048 – kb 300-400 évvel ezelőtt
Másfajta elnevezésekkel van még folyatása is:
- Szülők
- Nagyszülők
- Dédszülők
- Ükszülők
- Szépszülők
- Ősszülők
- Öregszülők
- Szépdédszülők
- Szépükszülők
- Szépősszülők
- Szépöregszülők – 2048 – kb 300-400 évvel ezelőtt
- Utószülők – 4096
- Ősdédszülők – 8192
- Ősükszülők – 16384
- Ősszépszülők – 32768
- Ősöregszülők – 65536
- Utószépszülők – 131072
- Utóősszülők – 262144
- Utóöregszülők – 524 288
- Vénszülők – 1 048 576
Ez 20 generációt ölelne fel – ami kb 600-700 év csak…
………
Napi hYVószó: Sár – avagy a Sár és a Teremtés összefüggéseiben már egyszer idéztem egy Arisztid és Tasziló viccet a régi időkből, amiben a lélekvándorlásról beszélgetnek:
– Mi az a lélekvándolás? – kérdezi Tasziló.
– Hát képzeld el, meghalsz, eltemetnek, kinő a sírodon a fű, arra megy egy tehén, lelegeli, majd elhgyja nyomát az úton. Én arra megyek, és megállapítom: Tasziló, Tasziló, de megváltoztál! – feleli Arisztid.
Majd néhány nap múlva megint találkoznak. Most Tasziló mondja csillogó szemekkel Arisztidnek, hogy már ő is érti, mi az a lélekvándorlás.
– Hát szerinted mi az a lélekvándorlás? – kérdi most Arisztid.
– Hát képzeld el, meghalsz, eltemetnek, kinő a sírodon a fű, arra megy egy tehén, lelegeli, majd elhgyaja nyomát az úton. Én arra megyek és megállaptom: Arisztid, Arisztid, te semmit sem változtál! – feleli Tasziló.
……….
Önemlékezés – „A ma a holnap árnyéka.”
Ez a graffiti jelenik meg a Haszonélvezők c. amerikai-francia vígjáték indító filmkockái között. Ez a film pedig egy öröklés kapcsán göngyölít fel rokoni viszonyokat…
Olybá tűnik, hogy felmenőink száma elérheti a milliós-milliárdos nagyságrendet is. Az ő döntéseik és tetteik következményei máig hatnak ránk. Az ő „szerelmes következményei” a mi létünk is. Az eredete pedig az, hogy az Isten általunk is meg akart nyilvánulni.
“Isten a mi szemünkön keresztül tekint végtelen Önmagának arra a részére, ami általunk is látható.” (Szász Ilma)
…..
Az önemlékezés nem fogható semmihez sem; ez volt és ez lesz mindig is a legnagyobb csoda a világon, és az egyetlen tudatos csoda. (Robert Earl Burton)
Önemlékezés gyakorlataim – további részeletek ITT.
A végére pedig a Gurdjieff komponálta ZENE, Keith Jarrett elődásában:
„Vajon nem a zene a világ titkos törvénye, nem az igaz harmónia, ahogy a bolygók és a csillagok körtáncukat lejtik? És én maradjak egyedül, ne találjak meg embereket, akiknek belső lénye tisztán szépen összecseng az enyémmel?” (H. Hesse: Gertrud)
Antalffy Yvette
