Szerencse szavunk már az ómagyarban adatolt szerencsa, zerencs alakban, pl. Ilosvai Toldijában: “Mert ő vele akar kísérteni szerencsát”. Jelentése fordulat, egyes vélemények szerint sorsunk attól függ, hogy az égiek merre fordítják tekintetüket. Így értendő az a definíciója, miszerint a szerencse az a feltételezett hatalom, ami jót hoz az embereknek. 

Másik meghatározása: az a jó dolog, amely úgy tűnik, véletlenül történik meg velünk, váratlan, előre nem látott, akaratunktól független, kedvező esemény. Ám talán egyfajta babona, amelyet egyénileg értelmezhetünk. Lehet egyszerűen hit a jó bekövetkeztében, ez a pozitív gondolkodás az egyén választásait is jobbítja. Akik a jó szerencsében hisznek, általában elégedettek az életükkel, jobb a közérzetük. Ez egy egyértelműen öngerjesztő folyamat.

“Forog a szerencse, mit bízunk őbenne?
Semmiben nem állandó, csak ideig kedvez.
Tündöklő üveghez mindenképpen hasonló.
Ki minthogy eltörik, így ő is változik, állapotja
romlandó.” ( 262. református ének )

Carl Jung a szerencsét szinkronicitásként látja, amelyet úgy ír le, mint „egy értelmes egybeesést”. Mások viszont, mint Sigmund Freud és Jean-Paul Sartre úgy vélik, hogy a szerencsében való hit egy menekülés a személyes felelősség elől. Számos kortárs szerint pedig szerencsés az az egyén, aki jó egészségnek örvend; fizikai és a mentális képességei révén eléri a céljait.

Ez voltaképpen rokon a magyar népmesék közelítésével, idézve néhány kifejezést: a mesehős szerencsét próbálni indul, a legkisebb fiú/királyfi találja meg a szerencséjét, a gyermek szerencsés csillagzat alatt születik, útját szerencse övezi, és szerencsecsillagra talál. A közmondások, szólások sokasága is őrzi, egy kis csokor belőlük:

A szerencsét üstökön kell fogni. Jól ragadd meg a szerencsét! Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Veszett szerencse az, ahol megszűnik a reménység. Tenyerén hordozza a szerencse. Markában volt a szerencse, de elszalasztotta. Több a szerencséje, mint az esze. A hadi szerencsét, jó házasságot, fiúmagzatot Isten választja. Hitvány szerencse, melynek irígye nincs. Szerencse nádszál, könnyen eltörik. Jobb egy marok szerencse, mint egy köböl ész. A szegény embernek szegény a szerencséje is. Tarts a szerencsétől, ha nagyon hízelkedik. Szerencsére ne bízd magad. A szerencse forgandó. Kereken fordul az ember szerencséje. Ez utóbbiak már a fogalomhoz társuló állandó jelentésre irányítják a figyelmet, a kiszámíthatatlanságára.

A hindu vallásban Laksmi a szerencse istennője, a Diwali napján, a fény ünnepén elmondott imával lehet elérni áldását.

Buddha viszont arra tanította a követőit, hogy ne higgyenek a szerencsében, sorsunk az erkölcsi ok-okozati összefüggések lánca, a karma függvénye.

Az iszlámban nincs szerencse, hiszen minden Allah elrendelése szerint történik. Az ember csak az általa megengedett eszközöket vegye igénybe, kerülje a tilalmast (pl. a lopást, a csalást, a szerencsejátékot).

A keresztény hitűek is a Gondviselés kegyelmében bíznak. A római mitológiában a szerencse istennője, Fortuna egyben a sors és az élet esetlegességét is megszemélyesíti. Egyes szobrain bekötött szemmel ábrázolják, jelképezve, hogy ő sem látja előre, mi fog történni.

A kettősségére utal Carl Orff Carmina Buránájának O Fortuna dala is:

Ó, Fortuna, / mint a Luna / egyre-másra változol:
majd nagyobbodsz, / majd meg elfogysz;
hej, az élet ronda sor: / gabalyítja / s igazítja / játszva az ember fejét:
mind szegénység, / mind kevélység / olvad tőle, mint a jég.

Ó, cudar sors, / esztelen gyors / szeszéllyel forgó kerék!
Rút állapot, / s látszatra jobb, / foszlik, mint a buborék.
Ködfátyolban / alattomban / környékeztél engem is;
tréfád által / csupasz háttal / nyögöm mostan vétkeid.

(Fordította: Szedő Dénes)

Nálunk is évszázadokon át közel azonos volt a jelentése a sors szóéval, a költő és harcos Zrínyi Miklós jelmondata: Sors bona, nihil aliud, Jó szerencse, jó sors, semmi más.
A jeles barokk jezsuita költő, tanár, Faludi Ferenc is megverselte: Forgandó szerencse

“Fortuna szekerén okosan ülj, / Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj:
Ha szépen vezetett, / Ha miben kedvezett, / Meg ne örülj:
Fortuna szekerén okosan ülj!
Jó kedve s kereke egyaránt jár: / Forgandó, változó: ma kinccsel vár,
Holnap lenyomorít, / És megint boldogít; / Elhiggyed bár:
Jókedve s kereke egyaránt jár.
Hol édes jó anyád, hol mostohád; / Dolgáról senkinek számot nem ád:
Megbecsül, megaláz, / Magasztal, legyaláz, / Bút hoz reád:
Hol édes jó anyád, hol mostohád.”

A forgó kerék, olykor gömb állandó eleme a középkorban, a reneszánszban és a barokkban oly gyakori képzőművészeti Fortuna-ábrázolásoknak, például Vasari, Bellini, Dürer munkáin is. Az antik toposzok nyomán az emberi élet szeszélyes bizonytalanságának szimbóluma, az ezotériában az időhurokhoz is kapcsolják. A másik, jellegzetes jelkép az istennő kezében tartott bőségszaru, öblös szájából ömlenek Fortuna lába elé a gazdagság különféle jelei, például aranypénzek.

Van ezoterikus jelentése a hét- vagy ötlyukú patkónak is, amit a ház bejárata fölé szokás helyezni, hogy biztosítsa az ott lakók számára a szerencsét. A legtöbb kultúra bizonyos számokat is szerencsésnek tart, másokat épp ellenkezőleg.

A számmisztika összefügg az asztrológiával és a parapszichológiával. Társítjuk a szerencsét a négylevelű lóheréhez, átlagosan minden tízezredik háromlevelűre jut egy négylevelű. A hagyomány szerint minden levél szimbolikus: a reményt, a hitet, a szerelmet, és a szerencsét testesítik meg. A hetvenes években divatja volt a Félix férfi keresztnévnek is, bizonyára remélte a család, hogy gyermekük a szerencse fia lesz.

A szerencsejátékosok szenvedéllyel bíznak a jó fordulatokban, esetleg kabalákkal élnek, a spirituális hiedelmek szerint pedig a szerencsét rituálékkal lehet befolyásolni.

A J. K. Rowling könyvében, a Harry Potter és a félvér hercegben Harry egy szerencsefőzetet iszik, a Felix Felicis-t, amit ‘Folyékony Szerencseként’ ismernek. 1894 óta a bányászköszöntés Európa-szerte a Jó Szerencsét! Az erdészek is élnek vele. A közkedvelt szerencse-süti szokása talán a 13-14. századi kínai harcosoktól ered, akik sikeres szervezkedésük egyik eszközéül használták a süteményekbe rejtett üzeneteket. Lehet az is, a japán sintoista szentélyek ünnepségeik alkalmával az újévi szerencsekívánságokat csomagolták tésztába.

Egy maliciózus történet szerint viszont Amerikában kezdte terjeszteni egy bevándorló kínai, s akkora lett a sikere, hogy hamarosan utánozni kezdték, míg végül világszerte elterjedt. E változatban a 90-es évekig Ázsiában ismeretlen volt, azóta az ázsiai országokban amerikai szerencse-sütiként ismerik.

Talán nincs is olyan nyelv, amelyben ne lennének jó szerencsét kívánó rögzült kifejezések, pl. angol: Good luck!; német: Viel Glück!; olasz: Buona Fortuna!; orosz: Удачи!.

Él a kifejezés a mai társalgási nyelvben is, ha a találkozás kellemes, a kommunikációban a kapcsolat fenntartása a funkciója: ‘örülök, hogy szerencsém van látni önt; legyen szerencsém többször is; látogasson meg, legyen szerencsém máskor is’. Valószínűleg az ilyen udvarias formula ellen a szerencselovagok, a szerencsevadászok, s a szerencse kegyeltjei sem tiltakoznak. A szleng is ismeri többféle alakban: ‘mázlija van, mázlista’ – a héber mázelből rövidülve, illetve ebből játékos változat a ‘mákja van’.

Természetesen megnevezzük az ellentétét is: ez a ‘balszerencse’, avagy a fosztóképzővel: ‘szerencsétlen’.

Eötvös József éppen kettősségére int:

“Ki a szerencse verőfényében áll, annak az emberek minden bizonnyal észreveszik árnyékoldalát”.

 

To’Piro

(illusztráció: Antalffy Yvette)

Hozzászólások