Önemlékezés gyakorlataim 13.4 – Könyv’élkedés a Csend és tér mentén

Írta: Antalffy Yvette | 2024. nov 19. | Lelkiség | 0 |

Önemlékezés gyakorlataim 13.4 – Október-november – Véges és végtelen tánca – Elmélkedések Bátorfi Andrea Csend és tér. Út az áramló élethez c. könyvének fő fejezetei mentén…

Önemlékezés gyakorlataim 13.4 – Okt./Nov. – Véges és végtelen tánca

Mottóim a Véges és végtelen tánca témához:

„Te nem az univerzumban vagy, hanem az univerzum vagy, annak is belső része. Végső soron nem egy személy vagy, hanem egy fókuszpont, ahol az univerzum tudatosítja önmagát.” – Eckhart Tolle

“Az örökkévalóságba vágyom, mert ott fogom megtalálni a meg nem írt verseimet és a meg nem festett képeimet.“ – Khalil Gibran: Homok és tajték

Könyv’élkedés = számomra fontos könyvek gondolatai mentén való elmélkedés

CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim a könyv fő- és alfejezetei mentén

Október – Véges és végtelen tánca – alcímek:

A két tudatosság az átforduló váza példázata alapján
Az egységesülés folyamat: lélekemberré válni.
Az integráció nem transzformáció
Végtelen a végest megszabadítja
A múlt megváltása
Gyakorlatok: Vagyok: belelazulás a létezésbe. Döntéshozatal a létezés szabadsága mellett. A megengedés: elengedés

…..

Önemlékezés gyakorlataim 13.4 – Október – Véges és végtelen tánca – Saját felismerések

A teljesség felé

Az alábbi két megállapítás talált rám a labirintusjárást követő napokban, még szeptemberben:

A léleknek csak a szemmel látható része a test, a többi része láthatatlan – A léleknek van teste, nem a testnek lelke elv szerint.
Isten a mi szemünkön keresztül tekint önmagának arra a részére, amely általunk is látható. Amit kibővíhetünk azzal, hogy Isten a mi érzékszerveink által érzékeli önmagának azt a részét, mely a mi érzékszerveinkkel érzékelhető.

Októberre pedig hozzákerült

Minden megtörtént már, mi csak emlékezünk.
Fogantatásunkkor ezt, a már kész történetet kapjuk meg testre szabottan egy nagy panorámaképként a tudatra ébredésben, és erre a képre emlékezünk földi létünkben. Isten Ujjlenyomatának tükörképét kapjuk meg térképként a bejárandó útról a testbe-lépéskor, mint Biometrikus azonosítót. Majd a panorámakép felvillan, hogy mire is vállalkoztunk. Később, életünk közepén, egy sorsfordító “nagyálomban” le is vetítődik az a film, amit bejártunk belőle, és amit még be kell járnunk. És a kép egyre részletgazdagabb lesz hétéves ciklusaink ismétlődésével.
A testben lét fölött van döntéseink és cselekedeteink szférája. Ahogy a “lenni, vagy nem lenni” kérdése is itt dől el. A Foucault-inga mindenkori felfüggesztésének pontja is ez a szféra. Innen látható be jól a földi lét a maga fordulataival tér-időkön át a Teremtés pillanatától kezdve az idők végezetéig, a 15%-os testben lét áll a sötétanyag/energia 85%-ával szemben.

…..

A Fény felé – emelkedő zuhanás

Visszahúzódás – Teremtés – Tágulás – Hazaérkezés = Teljesség

Ennek a folyamatnak csak 15%-át érzékeljük az 5 érzékszervünkkel, ez a testben léte a léleknek. A többi 85% a “sötétanyag-sötétenergia”, ez tart egyenensúlyt a világos résszel. Ez egy spirálisan folyamatosan forgó mechanizmus, ahol mindig más és más folyamatok vannak a világosban egy leszületés alatt.
A spirál világos oldala az a 15 %-nyi lélekrész, ami a testben létet jelenti.

Számomra H. Hesse: Napkeleti utazás c. könyve és a vele párhuzamosan felfedezett JI-KING hexagramjainak bejárása is erről a folyamatosan emelkedésben lévő, hol táguló, hol összezsugorodó Teremtés-Visszatérés folyamatról szólt.

Napkeleti utazás utolsó gondolatai ihlették az Yv’attraktoromat = “Yvette-attraktormat” is, ami a Lorenz-attraktor irodalmiasított koncepciójának továbbgondolása…

….

Yv’attraktor

Az én attraktoromnak Jánusz-arca – két egymással háttal fordított profilarc körvonal mintázata – van, amely S-alakú csigavonallal kapcsolódik egymáshoz Az egyik profil kisebbé lesz, miközben a másik profil növekszik. Majd a folyamat megfordul, és ez ismétlődik a világ végezetéig.

A K-PAX a belső bolygó c. film egyik szellemi ingatlanát képező idézet is ide illik:

„Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába. Amikor újra tágul, minden olyan lesz, mint most. Minden egyes tévedését újra és újra át fogja élni, örökké. Próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.”

A lélek tágulásához pedig Hermann Hesse: A pusztai farkas c. könyvéből.

„Nem szűkítheted le világodat, nem egyszerűsítheted lelked, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és pihenhess. Ezt az utat járta Buddha és minden ember, ki tudatosan, ki ösztönösen, és addig jutott, amíg merészkedett. Minden születés elszakadás a Mindenségtől, elhatárolódás, elkülönülés Istentől, gyötrelmes megújhodás.

És akkor térsz vissza a Mindenségbe, akkor szűnik meg a gyötrelmes egyénné válás, akkor válik az ember Istenné, amikor annyira kitágítja a lelkét, hogy át tudja ölelni a Mindenséget.”

…

Ilyen Jánuszi-arc alakzat egymással szemben adhatja ki a „Rubin-kelyhek” sorozatát, és Pillangószárnyakat is… Utóbbi a “pillangóhatásra” is utalhat.

“A pillangóhatás vagy pillangóeffektus kifejezés magában foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Az elv népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan idézett megfogalmazásai szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”.

Elsőként Edward Lorenz írt róla tanulmányt 1963-ban a New York-i Tudományegyetem számára. A tanulmány szerint „egy meteorológus megjegyezte, hogy ha az elmélet helyes, akkor egy sirály egyetlen szárnycsapása örökre megváltoztatná az időjárás folyamát”. Lorenz későbbi beszédeiben és tanulmányaiban költőien a pillangót használta, amit valószínűleg a Lorenz-attraktor által készített kép inspirált, ami hasonlít egy pillangóra. Más elméletek szerint a pillangó csupán a fikció szüleménye, melynek alapja Ray Bradbury 1952-ben íródott „A Sound of Thunder” (Mennydörgő robaj) című sci-fi novellája, amiben egy távoli múltba történő időutazás során egy véletlenül elpusztított pillangó hatására az amerikai politika beállítottsága gyökeresen megváltozik (a novellában az író részletesen leírja a pillangó pusztulását követő láncreakciót).

A pillangóhatás felismerésének jelentősége, hogy a bonyolult rendszerek, például az időjárás vagy a tőzsde változásait nehéz belátható időn belül megjósolni. Ez azért van, mert bármely véges modell, ami megpróbál szimulálni egy rendszert, kénytelen elhagyni valamennyit a kezdeti tényezőkből – például amikor az időjárást szimuláljuk, nem vehetjük figyelembe az összes pillangó szárnycsapásai által keltett szelet. Egy kaotikus rendszerben minden időegység szimulációjával felnagyítódnak ezek a hibák, míg a hibaszázalék el nem éri a százat. Ily módon az előrejelzések egy bizonyos idő után hasznavehetetlenek.” (Forrás: wikipedia)

……

Zimme-zumm – Tsim-Tsum

A kabalista szférák körkörös ábrázolása

„A szférák a Határtalanból a tsim-tsum folyamata, vagyis visszahúzódás és emanáció révén jönnek létre. A mindent magában foglaló határtalannak ugyanis korlátoznia kell magát, hogy csak egyes részeit bocsájtsa ki, s így az emanált részek jellegzetes sajátossággal rendelkezzenek. Ezt az egyidejű koncentrációt és emanációt két koncentrikus körsorozattal lehet jellemezni. Az egyikben a Kether van legkívül, és erői lehatnak a Malkuthig, a középpontig, a másikban a Kether a középpont, és erőit egészen a Malkutig kisugározza.

Ugyanakkor minden egyes szférában, annak minőségétől uraltan és különböző arányokban, de a többi szféra minősége is megjelenik. A különböző szférák lényegi egységének megértésre különböző ábrázolásuk: a vonalas vagy oszlopos ábrázolás hierarchikus alá- és fölérendeltségük nyilvánul meg, míg a körkörös ábrázolások lényegi egységükre, az Ain Soph tökéletességének megnyilvánulására utalnak.” (Szász Ilma: Az élőfény árnyéka)

Az életfa évgyűrűi

A tsim-stum körkörös pulzáló – hol táguló, hol összehúzódó – ábrázolása az érett női petesejtet is szimbolizálhatja.

(További részletek: ITT)

„Sokáig anyád alvásának álma voltál. Azután felébredt, hogy téged megszüljön.”
„A család csírája anyád vágyódásában rejlik.”
„Apám és anyám gyermekre áhítoztak, ezért nemzettek engem. És én anyát és apát kívántam magamnak, ezért nemzettem az éjszakát és a tengert.
Gyermekeimnek némelyike a mi igazolásunk, némelyike a mi bánatunk.”
„Ha megjelenik az éjszaka, s te is sötét vagy, feküdj le, és légy önszántadból sötét. És amikor megjelenik a reggel, és te még mindig sötét vagy, kelj fel, és önszántadból mondd meg neki: ‘Én még sötét vagyok.’ Ostobaság lenne az éjszakával és a nappallal szerepet játszani. Mindketten kinevetnének.”
„Az örökkévalóságba vágyom, mert ott fogom megtalálni a meg nem írt verseimet és a meg nem festett képeimet.“ (Khalil Gibran: Homok és tajték)

…..

Egy gyerekmondóka és egy gyerekdal is őrzi ezeket az ősi bölcsességeket

…a fb-on akadtam rá a hírre, amiben azt írják, hogy egy sumér agyagtáblán az Antanténusz… kezdetű gyerekmondókát találták. Ez ösztökélt arra, hogy egy másik halandzsának tűnő refrén – a zimme-zumm…, recefice…, bumm… – után kezdjek el kutatni.

Ki ismeri ezt a mondókát?

An tán té nusz, szó raka té nusz Szó raka tiki taka ala bala bam buz ka.

Volt egyszer egy sumér konferencia, többek között egy angol tudós tartott elõadást arról, hogy megfejtett egy töredékes sumér agyagtáblát, amin szerepelt egy sumér ima. Elkezdte mondani „Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, … Ekkor felállt a három magyar tudós, aki részt vett a konferencián, és elkezdték énekelni:

Antanténusz, szórakaténusz, Szóraka-tiki-taka-alabala-bambusz
Az angol tudósnak kiestek a jegyzetek a kezéből, és csak annyit tudott kinyögni: Önök ezt honnét tudják? Azt válaszolták: Nem tudjuk, hogy honnét, valószínűleg még gyerekkorunkban tanultuk a szüleinktõl vagy a nagyszüleinktől.

„Anta Dunguz, szur-raga Dunguz, szur-raga digi-daga ala-hala Bambúz”

A nyersfordítás:

„Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, űzzed, Bambuszt!”

A suméroknál ugyanis a Dunguz a Nap (istenség), a Bambuz az éj (sötétség istene) volt.” Ennek a mondókának a kissé már eltorzult változata, amit mi tudunk.
Pass László debreceni teológus 1940-től részletesebben foglalkozott a mondókával. Fritz Hommel, Friedrich Delitzsch, Franz Brünnow és Anton Deimel akkoriban elérhető munkái alapján arra jutott hogy eredetileg nem kiolvasó vers, hanem kb. 12-10.000 éves sumér – ős-magyar – Tammúz-hoz szóló Nap-köszöntő zsoltár, ősi pentaton dallamal. Kb. 5000 éves sumér napima.” (Forrás)

Zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!
Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát,
zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!
Bíró Marcsa odakapott, békacombot ropogtatott,
zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!
Puskás Gábor későn futott, neki csak a füle jutott,
zimme-zumm zimme-zumm rece-fice bumm-bumm-bumm!

….

A tükörbe nézve is ráismerhetünk a Véges és végtelen táncára

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

“Az alkimista kezébe vett egy könyvet, amit a karaván egyik utasa hozott magával. Noha a borító hiányzott róla, kitalálta, hogy szerzője Oscar Wilde. Ahogy lapozgatott benne, rábukkant a Narcissusról szóló történetre.
Az alkimista ismerte a régi mesét. A csinos ifjú mindennap belenézett a forrásvízbe, s lenyűgözte saját szépsége. Annyira el volt telve magával, hogy egyszer belezuhant a vízbe és megfulladt. Azon a helyen virág nőtt, amelyet nárcisznak neveznek.
Ezzel azonban Oscal Wilde nem fejezte be a történetet.
Elmondja, hogy amikor Narcissus meghalt, eljöttek az oreádok, az erdő tündérei, és látták, hogy a forrás édesvizű kis tava sós könnyek kelyhévé változott.
-Miért sírsz? – kérdezték az oreádok.
Narcissus miatt – felelte a forrás.
Ó, nem vagyunk meglepve, hogy gyászolod Narcissust – folytatták az oreádok. Hiszen mi is mindannyian kábultan követtük őt, amerre csak járt az erdőben, de egyedül csak te csodálhattad meg szépségét közelről.
– Hogyhogy, Narcissus szép volt?
Ki tudhatná ezt nálad jobban? Döbbentek meg az oreádok. Hiszen a te partodról hajolt a víztükröd fölé nap mint nap!
A forrás egy kis ideig hallgatott, majd így szólt:
– Narcissust siratom, de hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
– Szép történet – jegyezte meg az alkimista.” (P. Coelho: Az alkimista – mottója)