Önemlékezés gyakorlataim 13.1 – Könyv’élkedés a Csend és tér mentén – Július: Ébredésem története

CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim Bátorfi Andrea könyvének fő- és alfejezetei mentén – JÚLIUS – ÉBREDÉSEM TÖRTÉNETE

Július: Ébredésem története

• “Keress!” A mennydörgő hang
• A spirituális Big Bang téveszméje
• Tamás, avagy George Clooney becsönget
• Csend-tér és forráskapcsolat
• A testem tűzoszloppá válik
• Lara. A halálfélelem küszöbének átlépése
• Szelíd belső forradalom
• Lefejezés az alvilágban
• Az igazság feltárul
• Folyamatos tágulásban
• Gyakorlatok: Elfogadás és elengedés a kilégzésben

Könyv’élkedés = számomra fontos könyvek gondolatai mentén való elmélkedés

……..

SAJÁTÉLMÉNY

• “Keress!” A mennydörgő hang
• A spirituális Big Bang téveszméje
• Tamás, avagy George Clooney becsönget

A kétezres évek fordulóján került a kezünkbe Anthony de Mello,  indiában élt jezsuita szerzetes jónéhány könyve. Az egyik címe: Ébredj tudatára… már maga felkeltette az addig alvó tudatomat.

“A TUDATÁRA ÉBREDÉSRŐL

A lelkiség, spiritualitás azt jelenti: tudatára ébredés. A legtöbb ember, noha nem tud róla, szunnyad. Szunnyad születésekor, szenderegve él, szunnyadva házasodik, álmában nevel gyermekeket, szunnyadva hal meg, anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a dolognak, amit emberi létnek nevezünk.

Tudod, a misztikusok – katolikusok, keresztények, nem keresztények, lényegtelen, mi a teológiájuk, nem számít, mi a vallásuk – mindahányan egyöntetűek egy dologban: abban, hogy minden jól van, minden jól van. Noha minden felfordult, minden jól van. Furcsa paradox, bizonyosan. De, tragikus módon, az emberek többsége sohasem látja meg, hogy minden jól van, mert mindnyájan szunnyadnak. Rémálmot látnak.

A múlt évben a spanyol televízióban hallottam egy történetet arról az úrról, aki bekopog a fia ajtaján. „Jaime – szól oda neki -, ébredj fel!” Jaime azt feleli: „Nem akarok felkelni, Papa.” Az apa elkiáltja magát: „Kelj fel, iskolába kell menned!” Jaime azt feleli: „Nem akarok iskolába menni.” „Miért nem?” – kérdi az apa. „Három okból” – válaszolja Jaime. „Először is, mert unalmas; másodszor, mert a gyerekek ugratnak engem; harmadszor pedig, mert utálom az iskolát.”

Mire az apa: „Nos, mondok neked három okot, miért muszáj iskolába menned. Először is, mert ez a kötelességed; másodszor, mivel negyvenöt éves vagy; és harmadszor, mivel te vagy az iskolaigazgató.” Ébredj fel! Ébredj fel! Felnőtt vagy. Túl nagy vagy ahhoz, hogy szenderegj.
Ébredj fel! Hagyd már a bíbelődést a játékaiddal! “

A fenti első gondolatok példázata végképp felrázott… Ébredésem kezdetét ettől a naptól számítom. Ráadásul ezidőtájt történt velem néhány érdekes dolog is álom és ébrenlét határán.

IDŐ – IDŐTLENSÉG

A Yesterday című Beatles dal volt az ébresztő hang a karórámon, amit be tudtam állítani úgy, hogy az első ébresztés után vissza tudjak egy kicsit aludni, és öt percenként újra-újraébresszen.
Történt egy reggelen, hogy az újraébresztéskor korábbi időpontot mutatott az órám, mint az első időpontban…
Netán a “tegnap”/”yesterday” zenéje okozta ezt az időparadoxont?!

Számomra ennek azért üzenete volt. Attól kezdve az IDŐ került a fókuszomba, no és ettől kezdve nem viselek karórát. Az időt próbálom kivonni a megoldóképleteimből. Így manipulálni tudom számomra kiszabott időt. Le tudom lassítani, és fel tudom gyorsítani.

A Csíkszentmihályi Mihály fémjelezte Flow vonatára szálltam fel nem sokkal ezután. Amikor a nagyobbik fiam tette fel a kérdést, hogy miért van az, hogy gyorsabban telik az idő, ha valami olyanban veszünk részt, amiben jól érezzük magunkat, és lassabban, ha nemszerem munkát végzünk… Az egyik önemlékezés gyakorlatom erről a Flow-gyakorlatról szól.

A NÉV KÖTELEZ

A néhány napra az idő/időtlenség tapasztalat után következő álom/ébrenlét határán egy hangot hallottam, sőt még a leheletét is éreztem az arcbőrömön (noha egyedül voltam akkor odahaza). A hang keresztnevemet, YVETTE – súgta fülembe.

Aztán Keresztelő János születésnapján, a Napforduló napján egy őt köszöntő írás megfejtette számomra az álmot.

Keresztelő János küldetése – És a tiéd?

…Istenem, melyik volt az a szó, amelyet születésem pillanatában a fülembe súgtál? Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén, vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben a pogány világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieux-i Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született, Ez képes értelmet adni életének.

Van a lélektanban egy vizsgálati módszer, amelyet a „befejezetlen mondatok tesztjé”-nek hívnak. Egy sor megkezdett mondatból áll, melyeket be kell fejezni. A mi megkezdett mondatunk talán így kezdődhetnék: „Azért születtem, hogy legyek …szeretet az egyház szívében, …könny a szenvedők szemében, …simogató kéz a kórteremben, …népem vigasztalója, … az ifjúság nevelője …” Gyakran kell ismételgetnem e mondatot, hogy mélyen belevésődjék a lelkembe… (Forrás)

Majd a Passió című film megnézése előtt meditációban végigjártam Nagypénteken Jézus Keresztútját… Amelynek akkori utolsó képében rátaláltam Yvette nevemre a Golgotán.

A Teremtés és visszatérés geometriájában a Kereszt születésének pillanatának is szemtanúja lehettem. A Kereszt mint “Megoldó Kulcs” az Élő fényhez vezető Keresztúton a tapasztalatok megfejtéséhez.

KULCSOK – KULCSLYUKAK

“Életemben sok kulcsom volt, és sok ajtót kinyitottam velük. Mára egyetlen kulcsom maradt, a saját Keresztem, melyet 2006-ban vettem fel újra. Ő a hitem maga. Ő a minden zárat megnyitó, univerzális kulcs. Rajta a mintázat egyre jobban látszik. A keresztutam minden lépése bele van vésve.

Ez nyit meg számomra újabb lehetőségeket.
Hét szobán keresztül megyek – mint ma éjszaka álmomban – és kulcsommal kinyitom a soron következő ajtót. Egyik szoba a másikból nyílik. Minden szobában 7 lépcső vezet le a következő ajtóhoz. Minden szoba más szinten van.

Előbb egyre mélyebbre, egyre beljebb kerülök, míg a legaljáról felfelé vezető lépcsők visznek majd a kegyelem felé. A keresztút mintázata, mely egyszerűnek tűnik és mégis nehéz továbblépni egyik szobából a másikba. Visszafelé is végig kell nézni az odafelé itthagyott nyomokat.

De Húsvétra virradva túl leszek majd minden bűnön és bánaton. Talán megtisztulok akkorra. A hétfői zápor elmos mindent, ami bemocskolt. A zápor utáni fénytörés szivárványlétráján tán eljutok az Élő Fényhez, ki oly régóta vár rám.”

A Keresztutam legutolsó verzióján néhány előzmény is megmutatta magát a -1., A Lábmosás ill. 0. stációban., és az árulás után a kehely elfogadásában testet öltve. A feltámadás és a Pünkösd is része a Húsvéti Tér-idő Koordinátákban a Keresztútnak.

– KULCSLYUKON ÁT – HAIKU-POLÓ-KALLIGRÁFIÁK

A Kulcslyukon át sorozat darabjai úgy születtek, hogy egy baráti társaságban az egyik beszélgetés kapcsán arra a következtetésre jutottunk, hogy az ember az öt érzékszervével oly keveset fog fel a világból, mintha egy kulcslyukon át szemlélné azt. Az egyik barátunk még humorosan azt is hozzátette, hogy a kulcslyukban időnként a kulcs is benne van, …no akkor aztán még kevesebbet látunk ebből a végtelenből.

Egy nap megrajzoltam a kulcslyuk sablonját és rácsavaroztam négy különböző fejű csavarral – melyek a négy elemet (tűz, levegő, föld, víz) szimbolizálják – a képzeletbeli átjáró ajtajára. E kulcslyukat hol feketére, hol fehérre festve rajzoltam, attól függően, hogy az ember, vagy az Isten felől nézünk át rajta. Majd az üzenet-szimbólumkombinációk születtek, melyek egyben a kulcsok egy-egy adott átjáróhoz.

Az egyik rajzon a belső és a külső világ egy egyenlettel teljesen azonossá lett, és kiderült, hogy végtelen és a semmi bent és kint is létezik, sőt valójában egy és ugyanaz, s hogy valójában a transzformáció a kulcslyukban jön létre. A kulcs formája pedig a síkból egy térbeli forgatással egy mágneskártyává alakult, sötét és világos, negatív és pozitív pólussal, sőt a kulcslyuk és a benne levő mintázat is már csak dekoráció rajta.

Rájöttem rajzolás közben arra is, hogy a Nagypéntek előtti lábmosás rítusában az eredendő bűneinktől szabadít meg a Mester, s hogy Isten pontja nem megmérhető.

Trikófeliratok

Eric Berne Sorskönyv című könyvének az egyik fejezete foglalkozik a Trikófeliratokkal, mint „énközlő” szimbólumokkal.

„Az egyén által nem verbálisan küldött mottó, amely tükrözi viselője attitűdjét, és úgy is működik, mint egy játszmára való felhívás.”

A bőrünk afféle átjáró a kint és bent, a külső és a belső világunk között, ezt a bőrfelületet fedjük el ruhákkal. A ruháink színe, a rajtuk levő minták, szimbólumok mit mondanak nekünk, és mit azoknak akik látják rajtunk? Mi szerint választunk ruhát naponta, amikor munkába megyünk, vagy munkainterjúra, vagy ha a barátainkkal egy esti beszélgetésre…? Mit üzenünk vele? (2016. június 20.)

……

• Csend-tér és forráskapcsolat
• A testem tűzoszloppá válik

Volt egy álmom. Egy hegy tetején aludtam, és éktelen szirénázásra riadtam az álmomból – az álmomban.
Egy toronyház, aminek a tetejére ráláttam, és ami úgy nézett ki, mintha Szurcsik Pihenő vulkánjainak és a Red Hookjának a kombinációja lett volna. A közepén levő négyszögletes térből égig érő lángok törtek elő.

Aztán pedig egy tájban bukdácsoltam, Iványi-Grünwald Béla Felsőbányai táj a Gutinnal-ban, ahol azt a kikapaszkodó alakot láttam. De a táj sáros és még itt-ott havas volt. Nagyon nehezen tudtam a cuppogó sárban előre haladni, ahol párhuzamosan futottak utak a hegy aljáig. (Most, hogy megnéztem a képet, az Út és mellékutak Klee kép is benne van.) A cipőmön egyre nagyobb „sárcsizma” húzott vissza. De mentem, mert azon a kikapaszkodó alakon szerettem volna segíteni.

Most, hogy felébredve megrajzoltam, láthatom, hogy minden én vagyok ebben a filmben.

Megint riadó van. Mert mint, majd minden álombeli éjszakámban, valami régen elrontott dolgot javítgatok.

Itt van ez a Toronyház. Belülről csaptak fel a lángok.

Ez az én testem, ahol a nagytakarítás után a belső udvaron áll hatalmas kupacban az összes bennem meghalt holmi. Afféle hullahegy ez, ami 50 éve rakódik egymásra. Lássuk, mit is gyújtottam meg ezen az éjszakán?

Dédelgetett illúziók, amik soha nem váltak valóra. Rosszérzések, amik nem lettek kimondva. Elszenvedett bántások csokrai. Szeretettelenség ládaszámra. Kényszermunkák garmadája, amiket az örömtelenség indái szőttek át. Bilincsek, kötelékek, rácsok. Hitetlenség. Fölösleges áldozatok. Az eltékozolt idő üresjáratai. Magyarázkodások. A folytonos védekezés. Önbecsapás és becsapás.

A halom akkora, mint maga a toronyház. A házban nem maradt semmi, csak a nagy üresség, ami majd tere lehet annak az újnak, ami a megsemmisülés után jön. Égig érnek a lángok, mint egy hatalmas jajkiáltás.

Jön is a tűzoltókocsi, és nemcsak a hangja, de maga is elhajlik, olyan gyorsan húz el előttem.
Ő a bennem levő állandó megmentő. Jön, és szivárványszínű tömlőjéből már jön is a rengeteg víz, ami ezt a hatalmas tüzet eloltja. Mert magam sem gondoltam, hogy ekkora tűz lesz, ami majdhogynem engem is elemésztett.

A létra az oldalán elérhet az égig is. Ha itt már minden munkának vége, csak fel kell lépni rá, és a Holdbéli csónakos hajóján lehetek. Felvonhatja majd vitorláját, és a vágyott újabb Igazgyöngyhalászat veheti kezdetét.

De egyelőre nyakam kikötőjében vár, mert nem csak a tűzrakás és tűzoltás a mai éjszaka feladata, hanem a hegytetőről látszik, hogy a síkság végén levő mocsárban próbál kikapaszkodni egy alak. A feje és a jobb karja látszik, és szemében a reménytelenség.

Álmomban a hajam messzire növesztve egy vaskos kötéllé sodorva, átkötve a remény szivárványával biztos megmenekülést hoz annak a távoli alaknak ott a horizonton.

Ő is én vagyok, aki egyszer elindult, hogy a Fényt megtalálja. De a fény, amit követtem, csalóka délibáb, majd lidércfény volt. És egyre jobban besározódtam. Mára már talán csak a tekintetem és a jobb kezem tiszta, azzal próbálom kiszabadítani magam ebből a fertőből.

Most meglátom, hogy jön a segítség felém egy napsugárral átszőtt aranyszínű hajfonat formájában, átkötve a remény szivárványpászmájával, mely a megtört fény létrája valójában, és felvezet az Élő Fényhez, ha majd felébredek. (2006. MÁRCIUS 20.)

…….

• Lara. A halálfélelem küszöbének átlépése
• Szelíd belső forradalom

Testünk szkafander a földi űrutazáshoz

Isten (Univerzum = az Egy végtelen számú verziója) az ember érzékszevein át érzékeli önmagának azt a részét, ami az ember számára is érzékelhető.
Érzékszerveink pedig többen vannak, mint a látás-hallás-szaglás-tapintás-ízlelés, nappal/éjszaka érzékelése a tobozmiriggyel, egyensúlyérzékelés a fülben, a másik nem érzékelése ferromon receptorokkal, intuició, telepátia.

A Földi űrutazáshoz kell a szkafander igazán, melyet a Jóisten tervezett, és velünk együtt táguló bőr/szőr borítású természetes hűtéssel, fűtéssel rendelkezik. Fényt/hangot/ízt/szagokat/struktúrákat érzékelő beépített berendezésekkel bír. A bele épített elavulás miatt helyenként már patkolásra, javításra szorul egy idő után.

Nos, én ebből a szkafanderből cipzározom ki magamat az ún. “Nagyálmaim” idején, és az univerzum bármely pontján ott vagyok. Majd a hajnali ébredés előtt úgy kell visszanavigálnom magam a jelen téridőbe. Mindig érdekes ez a visszatérés, nehogy elvétsem a helyet és az időpontot…
Hiszen … ma van a holnap tegnapja… ahogy egy bölcs graffitin olvastam egykor.

Anyahajó/Anyaföld/Anyag

2025-ben újra ember léphet a Hold felszínére, de azt már új típusú szkafanderben teheti meg.

Az új szkafander sisakja beépített lámpát és HD felbontású kamerát is tartalmaz. Felvenni a hátizsákon keresztül lehet a szerkezetet – ami az életben maradáshoz szükséges rendszereket tartalmazza –, a kesztyűt pedig úgy tervezték, hogy a hosszabb űrsétáknál is kényelmes viselet legyen. A kialakítás kibírja a Hold árnyékos területein tapasztalható extrém hideget is, emellett pedig könnyű benne letérdelni.

Hogy a jelenleg használatos, például a Nemzetközi Űrállomás amerikai asztronautái által is viselt szkafanderverzió már megérett a cserére, azt mi sem példázza jobban, mint az a 2022 augusztusában történt eset, amikor az űrruha gondjai miatt kellett megszakítani egy űrsétát.

A NASA bemutatójából kiderült, hogy az új szkafander egyébként fehér lesz, a most használt fekete szín csak arra kellett, hogy elrejtse vele a dizájn bizonyos részeit.
….

• Lefejezés az alvilágban
• Az igazság feltárul

Káli… Tőlem mindenből egy kicsit vett el.

Bátorfi Andrea  a júniusi, szentendrei  könyvbemutóján mesélt a fej nélküli létezés ébresztő élményéről Káli anya és Zürich védőszentjei kapcsán….

Káli (dévanágari: काली, szanszkrit:Káli, ISO: Kālī) indiai istennő, Siva felesége, Párvati egyik megnyilvánulási formája. Az átalakulás, vagyis a halál és az újjászületés istennője. A hinduizmus szerint csak pusztulás, megsemmisülés árán jöhet létre valami új a világban, az élet és a halál elválaszthatatlan egységet alkot. Ezért Káli nagyon fontos személye a hindu mitológiának.

Először a térdem nyekkent meg… Jelezve, hogy az alázat nincs bennem a helyén. Túltolásra hajlamom van. Akkor is segítettem, amikor nem kérték. Így a kineziológusomnál – aki hívóképekkel is dolgozott – járva, a Pálfordulása Caravaggio képe kétszer is rámutatott, hogy 180 fokos fordulatra van szükségem a dolgaim intézésében. Aztán megint megnyekkent a térdem, és akkor pedig az alázat túltolásán kaptam magam.

Majd egy agyi történésem után fülcsöngésem lett, ami hallásvesztéssel is járt. Így a nagyon mély és nagyon magas hangokat nem érzékelem. A látásomban pedig néhány éve a makuladegeneráció akadályoz…, ami apai genetikai örökségem.

A megfejtésem pedig az, hogy ha ezek nem történnek velem, akkor most pl. nem írnék újságot, felvállalva a mozgásukban, hallásukban, látásukban akadályozott emberek ügyeit is.

A leszázalékolásom első napjától határoztam el, hogy önkéntes munkát vállalok, és ezt az OORI Ergoterápiás osztályának Kreatív Klubjában tehettem meg. Így 15 évig, a Covid-lezárásokig hetente végeztem.

Pedig az OORI Galériában már másodjára lesz augusztusban kiállításom digitális kalligráfiáimból, melyek a Híres magyar nők című könyv illusztrációjaként készültek el húszhúszban. Ehhez készültek el idén a Montázsmagazin cikkeihez irányító QR kódok.

……

• Folyamatos tágulásban

Tzim-Tzum – Zimme-zumm

Jónéhány éve már, hogy a szimbólumok és szinkronisztikus jelenségek kutatójának vallom magam. Így elvégezve jónéhány ilyen iskolát és tanfolyamot, és segítve mások ilyen irányú munkáját, egy a keresztény-kabalát mélyen ismerő barátunknak rajzolgattam az előadásaihoz szemléltető ábrákat. Amikor is belefutottam a TSIM-TSUM kabalista fogalomba.

A Kabala alapja az Életfa, amely szférákat/szefirotokat jelenít meg, és valójában számomra egy analógiás rendszer, amelynek a szefirotjaiba behelyettesíthető szinte minden, aminek pl. a 10-hez vagy a 22-höz köze van.

Viszont van egy olyan, két koncentrikus körökből álló ábrázolása is ezeknek a szféráknak/szefirotokank, amit TSIM-TSUM-nak neveznek.

Ezt az ábrázolást bővítettük ki a „meg-nem-nyilvánult” Istennel (Ain), a „megnyilvánulási vágyával”(Ain-Soph) illetve a „megnyilvánulás pillanatával” (Ain-Soph-Aur), ami a nagy BUMM-nak tekinthető. Mindezt „színesen-szagosan”, hogy egy 6 éves is megértse…

A kabalista szférák körkörös ábrázolása
„A szférák a Határtalanból a tsim-tsum folyamata, vagyis visszahúzódás és emanáció révén jönnek létre. A mindent magában foglaló határtalannak ugyanis korlátoznia kell magát, hogy csak egyes részeit bocsájtsa ki, s így az emanált részek jellegzetes sajátossággal rendelkezzenek. Ezt az egyidejű koncentrációt és emanációt két koncentrikus körsorozattal lehet jellemezni. Az egyikben a Kether van legkívül, és erői lehatnak a Malkuthig, a középpontig, a másikban a Kether a középpont, és erőit egészen a Malkutig kisugározza.

Ugyanakkor minden egyes szférában, annak minőségétől uraltan és különböző arányokban, de a többi szféra minősége is megjelenik. A különböző szférák lényegi egységének megértésére különböző ábrázolásuk: a vonalas vagy oszlopos ábrázolás hierarchikus alá- és fölérendeltségük nyilvánul meg, míg a körkörös ábrázolások lényegi egységükre, az Ain Soph tökéletességének megnyilvánulására utalnak.” (Szász Ilma: Az élőfény árnyéka)

A tsim-stum körkörös pulzáló – hol táguló, hol összehúzódó – ábrázolása az érett női petesejtet is szimbolizálhatja.

„Sokáig anyád alvásának álma voltál. Azután felébredt, hogy téged megszüljön. A család csírája anyád vágyódásában rejlik. Apám és anyám gyermekre áhítoztak, ezért nemzettek engem. És én anyát és apát kívántam magamnak, ezért nemzettem az éjszakát és a tengert. Gyermekeimnek némelyike a mi igazolásunk, némelyike a mi bánatunk.” (Khalil Gibran: Homok és tajték)

TZIM-TZUM

…..

„Nem szűkítheted le világodat, nem egyszerűsítheted lelkedet, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és pihenhess. Ezt az utat járta Buddha és minden ember, ki tudatosan, ki ösztönösen, és addig jutott, amíg merészkedett. Minden születés elszakadás a Mindenségtől, elhatárolódás, elkülönülés Istentől, gyötrelmes megújhodás.

És akkor térsz vissza a Mindenségbe, akkor szűnik meg a gyötrelmes egyénné válás, akkor válik az ember Istenné, amikor annyira kitágítja a lelkét, hogy át tudja ölelni a Mindenséget.” (Hermann Hesse: A pusztai farkas)

A Táguló videó első képsoraiban a Kulcslyuk rugós zárszerkezetének formájában is ráismerhetünk magára a kulcslyukra, aminek pedig embrió alakja már eleve magában hordozza a világba születésünk pillanataiban átélt méhösszehúzódás és tágulás folyamatát, amint keresztül haladunk a szülőcsatornán. (Kísérőzenéje pedig a Halálfélelem elleni mantra.) 

Ez adja tehát földi létünk kezdeti energiáját, indító nyomatékát. Erről is szól  A megtestesülés – Elmélkedés egy mai születésnap okán c. írásom.

….

• Gyakorlatok: Elfogadás és elengedés a kilégzésben

Sziszifuszi módon mások kövét viszem fel már évek, évtizedek óta a hegyre, a magaméi mellett. Szőllősi Mátyás Versét meditálva megláttam, hogy

…mára már néha megengedem magamnak, hogy kő nélkül menjek fel a hegyre…

……..

Bátorfi Andrea június 26-án Szentendrén, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban diavetítéses előadást tartott. Olyan személyes történeteket osztott meg, amik nem szerepelnek a könyvben, de hozzájárultak belső érlelődéséhez. ART&FLOW Lab, FB

…..

Mióta kezembe vettem a nyomdából frissen éppen akkor kikerült könyvet, úgy nézek rá, mint egy spirituális fejlődéstörténet tematikus útinaplójára, amelynek – egy-két év kihagyással ugyan -, de szemlélője, sőt résztvevője is lehettem/lehetek. Így a következő elmélkedéseimben egy-egy témához hozzáteszem Bátorfi Andrea foglalkozásainak gyakorlatai által létrejött felismeréseimnek és azok lenyomatának néhány részletét.

Itt ér össze ez a történet az én Önemlékezés gyakorlataimmal

CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim a könyv fő fejezetei mentén tehát mostantól havi rendszerességgel hét hónapon át…

TUDAT, TUDATOSSÁG – JÚNIUS
ÉBREDÉSEM TÖRTÉNETE – JÚLIUS
VAN-SÁG, EGYSÉG – AUGUSZTUS
ENERGIA, IDŐ, SZABADSÁG – A TUDATOSSÁG SZINTJEI – SZEPTEMBER
VÉGES ÉS VÉGTELEN TÁNCA – OKTÓBER
TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG – NOVEMBER
VÁLASZOK A CSEND TERÉBŐL – DECEMBER

…..

Az alábbi linken további információ érhető el a Bátorfi Andrea: CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez c. könyvéről. ITT meg is vásárolható.

Korábbi cikkeink Bátorfi Andreával:

Önemlékezés gyakorlataim 13.0: Könyv’élkedés a Csend és tér mentén – Június

CSEND és TÉR 1.2 – A könyvbemutató után a beszélgetés folytatódik…

CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez 1.1 – Könyvbemutató

ART&FLOW – CSEND ÉS TÉR – beszélgetés Bátorfi Andreával 1.0

Jelzőtűz vándoroknak – Interjú Bátorfi Andreával

Korábbi Önemlékezés gyakorlataim

 

Antalffy Yvette

…….

„Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem azért, hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét.” (Robert Earl Burton)