A kétezres évek elején egy művészeti foglalkozáson a témát a sors döntötte el. Mindegyikünk két tucat találomra beválogatott fotóból húzhatott magának képet. Művészfelvételek voltak mind; az élet apróbb-nagyobb drámáival. Az én képemen egy háromhónapos magzat látszott az anyaméhben. A megtestesülés…

Ez a kép számomra ismerős volt. A nyolvanas évek közepén már Magyarországon is megjelent egy könyv, amelyben az anyaméhben fejlődő magzat fényképeit csodálhattuk meg. De jóval előtte már a nagyobbik fiam három évesen feltette apjának a kérdést, hogy

“Apuci, én hol voltam akkor, amikor te kisfiú voltál?”

Telibe talált, hiszen egy jó ideje foglalkoztat a “honnan jövünk, hová megyünk” kérdése. A foglalkozás több szemszögből közelítette meg a képek filozófiáját. Első alkalommal ezeket a képeket “képzet-társítottuk”. Adott eszközökkel és a kép bármilyen módon való felhasználásával kompozíciót készítettünk. Hát ez lett belőle:

Az A4-es fénymásolathoz hozzáragasztottam egy üres rajzlapot. Az így kialakult rajzalap jobb oldalára került az én Magzatom. A burokban ült és immár a lap közepe felé fordítja tekintetét. Első ecsetvonásommal pirossá festettem a burkot, amiben ült. Az üres baloldalra elkészítettem szimmetrikusan a burok tükörképét, majd belehelyeztem az univerzumot jin-jang képében, mely ezüst szállal kötődik a magzat köldökzsinórjához.

A baloldali burok pirosan sugárzik, majd átvált sárga napsugárzássá, mely elvész az ég kékjében. Zöld és piros madarak röpte látszik. A kép közepére egy fát rajzoltam felülről, negyedenként az évszakok változásával, melyből 3 évszakot a gyermek fogantatása és születése közötti idő foglal magába.

Jobb oldalon az anyaméh sötétjében feltűntek a csillagok és a Hold, melyek szintén felelősek életünk ritmusáért. Majd elfordítottam 90 fokkal és máris súlya lett a gravitációtól. Így a Megtestesülés címet kapta tőlem.

Nagyon felkavart ez a foglalkozás. Ilyenkor sajnálja az ember elhagyni a “tett helyszínét”. Hiszen olyan közegben jön létre az alkotás (rajzban és gondolati síkon), amit nagyon nehéz szavakba foglalni. Az hiszem, számomra ezeken az alkalmakon jön elő a boldogság érzése, és nem múlik még egy hét után sem. Vágyódom arra, hogy újra ott lehessek, de ugyanakkor bennem él egész héten át ezeknek a felismeréseknek a képe, és segít a mindennapjaim megpróbáltatásaiban a megtestesülés gondolata.

Egy hét múlva jött a következő nézőpont. Egy tízperces meditáció és egy új kép tényszerű elemzésére került sor. Több fénykép, melyeken inkább tárgyak és természeti képződmények voltak láthatóak. Ezek közül választhattunk magunknak.

Én a következőt választottam.

Tócsa-levél

A kép látványa keltette asszociációim

1. Kavicsos útszél és sáros földes rész határát látom.

2. Mélyedés, melyben összegyűlt az esővíz.

3. A mélyedés formája levélre emlékeztető.

4. A tócsában fa tükröződik, mintha a levél erezete lenne.

5. Ősz van.

Valódi levelek

6. Borongós a tócsa képe.

7. Lehullottak már a levelek.

 

8. Egy levélnek tócsa formája van.

9. Minden fa sziluettje olyan, mint a levele formája (Ezt egy Sting számban hallottam először. Aztán este otthon meg is találtam. Ugyanolyan borongós novemberi tájat láttam. Sting egy sétaúton jár, ahol akár lehet az én pocsolyám és fám is.)

10. Ez a tócsa-levél nem erről a fáról való.

11. Ez egy másik fának a tócsa-levele.

12. Tükör, egy másik fa tükre.

13. Az én tükröm a másik fa előtt áll, annak olyan a formája, mint az én sziluettem. (Jin-Jang)

“Sétálni indultam ma reggel
És mintha egy fátyol lebbent volna le a szememről
Először láttam a mennyország művét
A vonalat, hol a hegyek és az ég egymásé lesznek
És körülöttem minden egyes éneklő fűszál
A nevedet kiáltotta, és azt, hogy szerelmünk örökké tart
És minden levél belsejében
Ott van egy öreg fa sziluettje
Benne látszik, mit hoz a jövő
S milyen volt eddigi múltunk
És a zűrzavarból,
Ahol a folyó és a tenger találkozik,
Sosem látott dolgok lesznek,
Sosem látott dolgok”

(As I Was Brought To My Senses fordítás forrása és az eredeti szám)

Ezután újra megkaptuk az előző foglalkozáson kihúzott képünket. Én a Magzatot háromhónapos korában. A Megtestesülés címűt. A feladat szerint hasonlóan az előző kép elemzéséhez teljesen tényszerűen mondatokba kellett foglalni azt, amit látok.

Most már vízszintesen fogtam a kezembe Gyermekemet.

1. Háromhónapos magzat, fiúgyermek (ezt a múltkor nem is vettem észre).

2. Látszik rajta a burok, a primitívcsík is látszik (gerinc kezdemény). (Amikor az első űrrepülések alkalmából felvittek kísérlet céljából tojásokat és elkezdték kikeltetni őket a súlytalanság állapotában, azt tapasztalták, hogy a tojásokban levő kiscsirkéknél nem alakult ki a primitív csík. Arra a következtetésre jutottak, hogy a gerinc kialakulásához a földi gravitációra van szükség.)

3. Látszik a kész embergyerek

4. Látszik a köldökzsinór, mely a burokhoz kapcsolódik.

5. A burok gyökérszerűen kapcsolódik a placentához

6. A placenta olyan, mint egy viharfelhő. (Első gyerekem születésekor a János Kórházban a bába megmutatta nekem Marci fiam placentáját. Meglepő látvány volt. Két ujj vastagságú erekkel, májszerű állaggal. Átmenet a magzat és énközöttem.)

7. Ott, ahol a legnehezebb a felhő, mintha villámok törnének elő belőle.

8. Kozmosz – villámok – energia – fagyökere – köldökzsinór – burok – embergyerek majd visszafelé embergyerek – burok – köldökzsinór – fagyökere – energia – villámok – kozmosz.

9. A burok, mint szkafander a kozmoszbeli utazáshoz.

10. Gravitáció. Szabadesés. Lebegés. Zuhanás.

11. Felhő fölül feltűnő fény, alul a fekete mélység.

A fotó: St. Martin in the Fields templom kapujában – London

ÍME, A MEGTESTESÜLÉS!

Íme az ige testté lett (János evangéliuma)

 

 

 

 

 

 

Antalffy Yvette

Forrás: Az életfa évgyűrűi blog 

 

(Antalffy Yvette pár nappal ezelőtti újévi elmélkedését ITT olvashatjuk. A szerk.)

 

 

Hozzászólások