Önemlékezés gyakorlataim 13.0: Könyv’élkedés a Csend és tér mentén – Június: Tudat, tudatosság. Könyv’élkedés = számomra fontos könyvek gondolatai mentén való elmélkedés.
Kép: Bátorfi Andrea via Midjourney
Könyv’élkedés = számomra fontos könyvek gondolatai mentén való elmélkedés.
Elmélkedések a Bátorfi Andrea Csend és tér. Út az áramló élethez c. könyvének fő fejezetei mentén – Június: Tudat, tudatosság
Kép: Bátorfi Andrea via Midjourney
Önemlékezés gyakorlataim
Mióta kezembe vettem a nyomdából frissen éppen akkor kikerült könyvet, úgy nézek rá, mint egy spirituális fejlődéstörténet tematikus útinaplójára, amelynek – egy-két év kihagyással ugyan -, de szemlélője, sőt résztvevője is lehettem/lehetek. Így a következő elmélkedéseimben egy-egy témához hozzáteszem Bátorfi Andrea foglalkozásainak gyakorlatai által létrejött felismeréseimnek és azok lenyomatának néhány részletét.
Itt ér össze ez a történet az én Önemlékezés gyakorlataimmal.
….
CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim a könyv fő fejezetei mentén tehát mostantól havi rendszerességgel hét hónapon át…
- TUDAT, TUDATOSSÁG – JÚNIUS
- ÉBREDÉSEM TÖRTÉNETE – JÚLIUS
- VAN-SÁG, EGYSÉG – AUGUSZTUS
- ENERGIA, IDŐ, SZABADSÁG – A TUDATOSSÁG SZINTJEI – SZEPTEMBER
- VÉGES ÉS VÉGTELEN TÁNCA – OKTÓBER
- TÉR, IDŐ, ÜRESSÉG – NOVEMBER
- VÁLASZOK A CSEND TERÉBŐL – DECEMBER
CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez – Elmélkedéseim a könyv fő- és alfejezetei mentén
JÚNIUS – TUDAT, TUDATOSSÁG
- A ködhatár alatt és felett: ember és lélek két valósága
- Ítélkezésmentes, tiszta létezés
- A tudatosságot tapasztalati alapon közelíthetjük meg
- Ember és lélek tudatossága
- Tudatosság és energia
- Kollektív tudatosság
- Élet a toronyházban: tudatállapot és tudatszint
- GYAKORLATOK:
- Hogyan költözzünk egy felsőbb lakásba, avagy a tudatosság tágulása
- A séta mint szemlélődés
—–
Sajátélmény
Ahogy korábban írtam, közel negyed évszázada életem talán legmélyebb pontján voltam. A gödör alján néztem ki a fejemből, és nem láttam tovább az orromnál. Majd feltettem a kérdést:
“Ej’, hogy kerültem én ide?”
… és akkor felemeltem a tekintetemet. A mély gödör felső peremének kulcslyukszerű résén át fénypászma világította meg arcomat, és afféle lyuk-kamerával retinámra fordított állású képként rávetítette az Univerzumot, ahol minden egyszerre történik. Mint az utóbb kiderült számomra, ez volt a tudatosulásom első pillanata az ezredforduló évében.
Ekkor kezdtem el járni a Bátorfi Andrea Indulj egy úton című Műcsarnok-beli foglalkozásaira.
Önemlékezés gyakorlataim
(A könyv V. fejezetéből a Rubin-kehelybe betörő fénysugár működésével analógnak érzem ezt képet.)
Képmeditációi is elementáris hatással voltak az én fejlődéstörténetemre. Fel is idéztem anno, a Vakok Világnapjára írt elmélkedésemben Jessie Boswell: Három ablak című képe nyomán feléledő új érzékelési képességeimet a „A mese, mint a megújulás útja” című sorozatának, az „…És elindult szerencsét próbálni” fejezetében.
Önemlékezés gyakorlataim
“Akkor – a képet nézve – rádöbbentem, hogy magam is abban a toronyszobában ültem addigi életemben – az egyik székben, hályoggal a szememen –, mígnem a másik széken ülő felolvasó a mesének ehhez a fejezethez ért. Elmesélte, hogy az öt érzékszerven túl létezik még több is.
Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – eddig ismerős. S most jönnek az újdonságok: mint például a nappal és az éjszaka közti különbség érzékelése (ezért a tobozmirigy a felelős, mely a homlokunk és a fejtetőnk középvonalának metszéspontjában található); a következő az egyensúlyérzékelés, amely a fülben van a hangérzékelés mellett; majd a másik nem érzékelése – ferromon receptorokkal. A következő érzékszerveink már nehezebben tetten érhetők, de fontosak lehetnek: az intuíció és a telepátia. Ha jól számolom, ez pont tíz, duplája annak, amiről addig tudomásom volt.
Azóta érzem, hogy kinyílt a világ, és már nem csak azt a három dimenziót látom, amit az a három ablak mutat meg a világból.
A lényeg, hogy a fehér botom, mely a vakságom szimbóluma volt, ott maradt az útra kelés után Jessie Boswell képének kétdimenziós terében. Még sok-sok összefüggésre leltem aznap, amikor ezt képet fejtegettük.” További részletek: ITT
Az akkori felismeréseim sorra beindították azokat a folyamatokat, amiknek a következménye lett, hogy rátaláltam a saját “Igaz Utamra”, ami nagyon sokszor párhuzamosan futott Andrea útjával, amit pedig Paul Klee: Út és mellékutak c. festményének képmeditációjában láttam meg.
“ Elsőre inkább riasztó mátrixnak tűnnek azok a tömbök, melyek életem fő ciklusait testesítik meg. Majd egyre részletgazdagabbá válik a táj, és a sok vonal kereszteződése egy-egy elhajlást mutat. Itt kezdődik az én Újvilágom, ahol a sarkok és szögletek eltűnni látszanak. Nincs többé sarokba állítás sem, büntetésként.
Sőt a síkból kilépve, a kívülről-felülről látás képességét is megszereztem, míg távol jártam a Partvonaltól.
Több út is vezet az Óceánhoz, és mindegyik valami különlegességet ígér.
Ők a lehetőségeim széles választéka.
A szinkronisztikus jelenségeket az életemben talán így ábrázolnám, ahogy Paul Klee. Elindulok egy úton, amely mellett párhuzamosan futnak a már megkezdett utak. Némelyik hirtelen véget ér, vagy éppen az én utamba fut.
Végül megérzem-megértem-meglátom a lényeget, azt, hogy a rokonaim-ismerőseim-barátaim vagy akár a velem kapcsolatba kerülők is, mind-mind az általam nem választott lehetőségek útjain járnak.
Egyfajta tükrök ők.
Mi lett volna, ha például a sok gyereket szülő anya szerepét vállaltam volna, vagy a szüleit gondozó és végül társ nélkül maradót… Vagy a fiatalon elözvegyültet egy kisgyerekkel… Vagy árvákat maga után hagyót… Vagy a karriert vágyó, mindent ennek alárendelőt… Vagy az állandóan nyüzsgő, egy pillanatig sem nyugton maradót… Vagy egy szent apáca életét élőt… Vagy a szeretőt… Vagy a féltékenykedőt… Vagy a második feleséget… Vagy felelősség elől a házasságból házasságba menekülőt… Vagy a mindenkire irigykedőt… Vagy a hitetlent, aki még a szemének sem hisz… Vagy a felnőni nem tudót, vagy nem akarót… Vagy az anyagiakban dúskálót… Vagy akinek csak a külcsín fontos, és nem a belbecs… Vagy a családot rettegésben tartót… Vagy a hatalmaskodót… Vagy az örökké búbánatost, a bűntudatkeltő ábrázatút… Vagy az állandóan egy kicsit beteget, a meggyógyulni nem akarót… Az állandóan panaszkodót, akivel nem lehet jót tenni. Vagy a folyton elégedetlent, akinek szavajárása, hogy jó-jó, de… Vagy az állandóan valakit megmentőt, de magát mindig pácban hagyót… Vagy a csapodárt, aki hol ezért rajong, hol pont az ellenkezőjéért… Vagy az önmaga elöl is bujkálót…
Vagy az állandó Istenkeresőt, aki tán mindegyikben felismeri önmagát.
Igen, azt hiszem, ez az utolsó szeretnék lenni ma…”
…..
A ködhatár a völgy és fennsík között
- A ködhatár alatt és felett: ember és lélek két valósága
- A tudatosságot tapasztalati alapon közelíthetjük meg
Talán a fent említett műcsarnoki foglalkozások második alkalmán megrajzoltam a “Döntő lépés” címet viselő rajzomat, amiről hazaérve a spirituálisan érzékeny kiskamasz kisebbik fiam elmondta, hogy miről is szól. Ezt a rajzomat pedig évekkel később beledolgoztam a Senkiföldjén c. haiku-kalligráfiás sorozatomba…, és írtam is egy kis elmélkedést a határ/határtalanság kérdéskörében erről a füstszerű átmenetről a sötétből a fény felé…. Hasonló struktúrának érzem Andrea ködhatár-tapasztalásával: ITT
Anyag-Energia-Információ = Test-Lélek-Szellem egymásba alakuló sprálisának egyre emelkedő forgása és Szent Teréz Belső várkastélya jelenik meg a szemem előtt, valamint egy Andrea által vezetett meditáció alászállásról és felemelkedésről az alábbi témakörök láttán:
- Ember és lélek tudatossága
- Tudatosság és energia
- Kollektív tudatosság
- Élet a toronyházban: tudatállapot tudatszint
…..
A Covid bezártsága okozta, bár már előtte is szokásom volt, hogy a lakásunk ablakából ki-kibámészkodtam, néha egy-egy fényképet is elsütöttem. A szemlélődés még így is jó gyakorlatnak bizonyult. Találtam is egy Jim Jarmush filmből való idézetet erre:
A szobám ablaka különböző időpontokban
…És éjjel, mikor a mennyezetet nézi, és ott lötyög a fejében a táj, akkor azt kérdi magától: „Hogy lehet az, hogy a táj mozog, a hajó(vonat) pedig egy helyben áll?”
Az éjféli gyors meditáció szinte erről szól.
“Úgy éreztem, hogy én magam vagyok az éjszaka, amin keresztül fut a gyorsvonat. Az az éjféli pillanat vagyok az imént említett vasúti töltéssel, kabócákkal, a sorompó csilingelésével, a makadámút és a töltés között csörgedező patakkal. De a tejút részeként a csillagokkal is látom felülről ezt a lelassult vágtát. Ebben a nagy feloldódásban most látom csak, hogy a vonat ablakai olyanok, mint a filmen a filmkockák.”
….
Nyugdíjasként azért naponta vannak kisebb-nagyobb sétáink is a férjemmel, ahol ezt a filmet járás közben láthatjuk. Az ablakból látott táj a hegyről egészen más képet mutat…
- A séta mint szemlélődés
A vonat-hasonlatban ez az “égi váltópályaudvar”:
Vannak filmek/életfilmek, ahol félreérthetetlenül egy pályaudvaron indulnak el az események.
No music! No life! – on the Train
A zene életre és a nagybetűs ÉLETRE gyakorolt hatásáról való elmélkedés a „zónázón”.
„A minap a barátnőmhöz utaztam a Budapest és Székesfehérvár között zónázó vonaton. Megállapítottam, hogy azért van fejlődés a MÁV-nál. Míg három éve egy órát döcögött a vonat Velencére, ma ezt az utat 38 perc alatt teszi meg. (Mondjuk visszafelé azért 45 perc a menetidő.)
A velem szemben levő ülésre egy kb. 12 éves süldő lányka és az anyukája telepedett le.
A lányka azon nyomban fülébe nyomta okostelefonja fülhallgatóját, és a táskájából elővett egy No music! No life! feliratú füzetet, és fellapozta. Tán ilyenkor is nyelvet tanul – gondoltam, de a füzet feliratát látva, talán dalszövegek lehettek benne. Utóbb egy apró, csillós fedelű jegyzettömbbe átmásolta az egyiket.
Majd okostelefonján megmutatott valami „aranyosat” az anyukájának és újra elmerült a zenében.”
Mert hát, ha nincs zene, nincs élet!
Önemlékezés gyakorlataim
Csend és tér – Elmélkedések a könyv fő fejezetei mentén … a júliusi elmélkedés címe: ÉBREDÉSEM TÖRTÉNETE
…..
Az alábbi linken további információ érhető el a Bátorfi Andrea: CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez c. könyvéről. ITT meg is vásárolható.
Korábbi cikkeink Bátorfi Andreával:
CSEND és TÉR 1.2 – A könyvbemutató után a beszélgetés folytatódik…
CSEND ÉS TÉR – Út az áramló élethez 1.1 – Könyvbemutató
ART&FLOW – CSEND ÉS TÉR – beszélgetés Bátorfi Andreával 1.0
Jelzőtűz vándoroknak – Interjú Bátorfi Andreával
Korábbi Önemlékezés gyakorlataim
Antalffy Yvette
…….
„Az önemlékezésre tett ismételt erőfeszítések a tudatosság magasabb állapotaihoz és az emberiség univerzumban elfoglalt helyének teljesen új megértéséhez vezetnek. Ez a személyes belső küzdelem azért, hogy az ember tanúja legyen saját életének, az a folyamat, amelynek során létrehozza lelkét.” (Robert Earl Burton)
