Álmomban egy makadám úton jártam, mely a vasúti töltés mellett futott egy ideig, majd egy váratlan pillanatban felvezetett egy sorompóhoz. Amint odaértem, csilingelve lecsukódott előttem.

 

Szőnyi István: Esti vonat

De a vonat még sehol. Kabócák egyenletes ciripelése nyomott el egy távoli vonatfütty-foszlányt, amint elköszönt az előző állomástól.

Egyre erősödő hangú, dohogó vasbika hasította szét az éjszakát. Először csak egy fénycsóva választotta el a sötétséget ott, a töltés közepén. Majd megjelent teljes dühödt futásában. És nem kímélt egyetlen dobhártyát sem. Most megérezhetjük, mi is az a Doppler-effektus – gondoltam.

 

Ebben a pillanatban azonban minden lelassulni látszott. A rohanás, a süvítés mély, apró hangfoszlányokká esett szét. Ott, a sorompó előtt valami olyan történt velem, amit még soha nem éltem át.

Úgy éreztem, hogy én magam vagyok az éjszaka, amin keresztül fut a gyorsvonat. Az az éjféli pillanat vagyok az imént említett vasúti töltéssel, kabócákkal, a sorompó csilingelésével, a makadámút és a töltés között csörgedező patakkal. De a tejút részeként a csillagokkal is látom felülről ezt a lelassult vágtát.
Ebben a nagy feloldódásban most látom csak, hogy a vonat ablakai olyanok, mint a filmen a filmkockák.


Látom életem filmjének kockáit. Látom, ahogy a hatalmas Möbiusz -szalagszerű pályán halad életem szerelvénye, hol kifelé, hol pedig befelé fordulva.
Látok sok-sok filmszakadást is, amikor javításra szorult ez az ötvenegynéhány éve futó filmtekercs.

Aztán egy hármas elágazásba világít bele a mozdony fényszórója. Ki van táblázva a három irány. Egy nagy vetítőgépben vagyok most, és még nem döntöttem el, hogy melyik irányba fut a film.

Vagy újra nézzük az egészet elölről. A lencséken és tükrökön át eltérített, megtört fény átvilágítja életemet és kivetíti egy arra haladó hőlégballon felületére, amelynek kosarából éppen most dobálom ki a felesleges homokzsákokat, hogy feljebb tudjak emelkedni.

Onnan föntről látom meg, hogy életem tele van rothadó, már régen halott dolgokkal, érzésekkel és hangulatokkal. Ezen tudott gyökeret verni  a gyilkos galócák és pöfetegek boszorkányköre. Hűvös és nyirkos ez a közeg, amit csak egy nagy tűz tudna megtisztítani.

William Turner: Eső-Gőz-Száguldás

 

Hatalmas tábortüzet rakok itt a töltés mentén, hogy te is meglásd messziről. Ennek a fényét a SÖTÉTSÉG sem tudja legyőzni. Ha megérkezel, megmelegedhetsz mellette. A vacsorámat megosztom veled, és ha te is akarod, útitársam lehetsz, ha majd felszállok újra a vonatra, mely már biztosan a FÉNY felé visz.

Antalffy Yvette

2013. április 5.

Hozzászólások