Könyves Márk, a kecskeméti Móra Ferenc Általános Iskola nyolcadikos diákja vagyok. Októberben író-olvasó találkozón vettünk részt három széchenyivárosi általános iskola felső tagozatosaival. A vendég Weninger Erzsébet volt, akinek a Kölyökkorom kalandjai című könyvét már előzetesen elolvastuk. A legtöbben.

Nekem nagyon sok kérdésem volt, de a megválaszolásukra nem jutott idő. Erzsi néni ezért felajánlotta, hogy készítsek vele interjút, és ennek keretében válaszol nekem. Számomra egyik fontos kérdés: Tényleg lehetséges, hogy egy gyerek ennyire megváltozzon új környezetének hatására?

Igen, éppen ez a regény legfontosabb üzenete. Az élet jó dolgokból is áll: egy kedves mosoly, egy váratlan segítség, néhány jó szó… Csak észre kell venni, és nem szabad makacsul elutasítani őket. Ha magadba zárkózol, és kifelé tüskéket növesztesz, senki sem fog közelíteni hozzád, mert félnek, hogy megszúrsz valakit.

De ha mosolyogsz a körülötted lévőkre, ha segítesz annak, akinek éppen szüksége van rá, ha szólsz néhány kedves szót vigasztalásként valakihez, akkor az emberek is lassan hasonlóan kezdenek viselkedni. Ezt a regény főhősének, Karcsinak is nehéz volt megértenie.

Egy éven keresztül küzdött, hogy hagyják őt békén, pedig a lelke igen vágyott a szeretetre. Csak – mint afféle kamasz – nem akarta bevallani még magának sem. Nagyon sok hatás érte az emberi kapcsolatok terén, ami megváltoztatta őt. Te tudod ezt, hiszen elolvastad a könyvet.

Igen, olvastam. Azért merült fel bennem, hogy mi lesz később Karcsival (és velem). Hiszen kamaszodunk, ez még nehezebb kor. Nem beszélve Karcsi apukájáról: egy felnőtt még nehezebben változtatja meg a szokásait, életmódját, ugye?

Valóban nehéz dolog ez. Minden kamasznak üzenek egy egyszerű módszert: Soha nem tégy másnak olyat, amit nem szeretnél, ha neked tennének. Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, ha mások bánnának veled. Ez az úgynevezett aranyszabály, mely megtalálható a Bibliában, de az etika alapja is. Karcsi apukája vállát is sok gond nyomta. Egy ideig eltartott, amíg rájött, mi a fontosabb az életében. Neki is meg kellett tanulnia szeretni a fiát. Sikerült!

Éppen erről akartam kérdezni. A vallásosság mennyit számíthat a változásban? Én etikát tanulok, de tanultam a Bibliáról.

A vallásosság és a hittan tanulása felkelti az emberben a mások iránti figyelmet, szeretetet. A Tízparancsolatból a második így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ha valaki komolyan venné ezt, sosem okozna a másik embernek bajt, gondot, bánatot. Nem lenne ennyi kegyetlenség, gyilkosság, testi és lelki sanyargatás a világban.

A főhős, Karcsi a zsúfolt fővárosból kerül egy kisebb városba, ahol nyugodtabb élettempó várja. Nehéz lehet megbarátkozni már a környezetével is.

Tudod, nem vagyunk egyformák. Van, aki a nyüzsgést, rohanást szereti.Gyorsan akar odaérni a programjára, nincs ideje enni, inni, vagy kedvesen elbeszélgetni a barátjával. Ez előbb-utóbb idegessé, türelmetlenné teszi őt. Egy lassabb tempójú környezetben nyugodtabbá válhat az ember. Könnyebben talál időt az emberi kapcsolatok ápolására is. De ehhez hozzá kell szokni, és nem megy könnyen.

Fontos a jó iskola, a jó tanárok, jó osztálytársak, kedves szomszédok, egy összetartó közösség. Falun vagy kisebb városban ez is sokkal könnyebb. Erzsi néni élt falun? Biztosan, mert ilyeneket csak úgy kitalálni nehéz lehet. 🙂

Igen, egy kis faluban születtem, Sükösdön. Baja városához van közel. Középiskolás koromban minden nap busszal utaztam a gimnáziumba. Lehet, hogy a regényben kicsit eltúloztam a környezet falusias bemutatását, ahol a főhős nagymamája lakik. De Karcsi szemével néztem a dolgokat, és szerettem volna az ellentéteket jobban kidomborítani. Egyébként nem rossz falun élni, de már elszoktam tőle.

A regény a számítógép használatát is felveti… Karcsi egészen leszokott a sok gépezésről, jobb elfoglaltságokat talált. 🙂 A vidéki élettempó egészen más lehet…

Itt előbb a generációk közti különbséget emelném ki. A nagymamájának soha nem volt számítógépe, a TV-t sem kedvelte különösebben. Mással teltek a napjai. De rájött ő is, meg Karcsi apukája is, hogy ez elengedhetetlen egy mai fiatalnak, és megoldották a problémát. Bár igazad van: addigra Karcsi már talált magának egy csomó más érdekes időtöltést. No, meg barátokat.

Mit gondol arról Erzsi néni, hogy a felnőttek – köztük a tanárok is – nem mindig mondták meg az igazságot Karcsinak? Erzsi néni is tanárnő…

Egy csomó félreértés történik a regényben, amely hátráltatja Karcsit, hogy megszokja az új iskolát. Ennek emberi gyarlóság az oka, nem rosszindulat. Bár lehetett előítélet is a tanárokban, s mivel nem ismerték a fiút, rosszat gondoltak róla a viselkedése alapján. Ezeket Karcsinak mind le kellett győznie, s megmutatnia, hogy mi lakik igazán benne. Akarnia kellett, hogy megismerjék.

A másik az úgynevezett „kegyes hazugság”. Emlékszel, amikor Péter atyát gyermekrablással vádolják? Nem megy árulkodni a tanároknak, szülőknek, az osztálynak, hogy milyen méltatlan dolog történt vele. Nem akart Karcsinak még feketébb pontot szerezni, ezért nagyon nemesen cselekedett a rendőrökkel együtt. Egyszerűen elhallgatták a rosszízű igazságot, és ezzel segítettek Karcsinak.

Az “elkeseredett vagdalkozás”, ami a könyv hátulján olvasható, szerintem nem helytálló. Nem könnyű egy 13 éves fiúnak egyébként sem, de Karcsinak különösen nem volt könnyű helyzete: elvesztette az édesanyját, elköltöztették egy másik városba a nagymamájához.

Akkor ezt nem egyformán értelmezzük. Nem elítélés a részemről, hanem a lelkiállapotának a jellemzése. Úgy képzelhetnénk el, mintha valaki a megoldhatatlannak látszó problémák hálójából próbálna szabadulni, ezért vagdalkozik, és nem nézi, hová üt. Csak Karcsi nem veszi észre, hogy ami ellen harcol, az nem rossz neki. Előbb meg kell ismernie, mert más, mint amit eddig tapasztalt.

Én Karcsi oldalán állok, különben nem így fejeztem volna be a regényt. Azt akartam bemutatni, hogy minden gödörből ki lehet mászni, minden rosszat le lehet győzni, csak hinni kell önmagadban! És nagyon kell akarni!

Erzsi néni könyvében szépen ábrázolja a generációk közötti jó kapcsolatot, ez nagyon tetszett. A családjában is hasonló értékekre figyel?

Úgy vagyok kódolva, hogy minden embernek megadom a megfelelő tiszteletet. A tanítványaimnak is ezt tanítottam, amikor az idősek otthonába jártunk, vagy családi programokat szerveztünk. A saját családomban három gyermek nőtt fel, s mindegyiket próbáltuk úgy nevelni, hogy rendes, becsületes felnőtt váljék belőlük. A család nagyon fontos az ember életében. Ha nem megfelelő, akkor kicsúszhat a fiatal lába alól a talaj.

Karcsinál a nagymama lett az a személy, aki kulcsszerepet játszott a fiú életében. Volt Erzsi néninek is hasonló jólelkű, kedves nagymamája?

Bár lett volna! Csak az egyik nagymamámat ismertem, ő is idős volt már. Soha nem volt ilyen kapcsolat közöttünk. De a gyermekeimmel igen. És sok tanítványommal is, akiket mind a saját fiamnak, lányomnak tekintettem, hiszen rám voltak bízva. Azt mondják, hogy tyúkanyó típus vagyok: magam köré gyűjtöm azokat, akiknek szükségük van rám.

A regény két cicaszereplője a nappalink szőnyegén pihen

Olvastunk a regényben az állatok szeretetéről is. Szerintem is fontos az állatvédelem. Nem csak szeretni kell az állatokat, hanem gondoskodni is róluk. S aki szereti az állatokat, az rossz ember nem lehet. (Nekem is van kutyám!)

Mivel panellakásban élünk, nagyobb állatot nem tudunk tartani. De egy időben voltak szép színes papagájaink. Aztán volt egy cicánk, ő már nem él. Most van kettő másik cicus, már tíz évesek. Testvérek. Őket is beleszőttem a könyvem történetébe. A kutyákat is kedvelem, okos állatoknak tartom őket.

A magam eszközeivel próbálok küzdeni az elkallódott, gazdátlan állatokért. A lányaimmal néha kimegyünk az állatmenhelyre, viszünk elemózsiát, és megsétáltatunk néhány kutyust. Vagy játszunk velük. Újságom, a Montázsmagazin által igyekszem felhívni az emberek figyelmét az állatvédelemre.

Tavaly két nagy eseményünk is volt ennek jegyében. Előbb egy irodalmi pályázatot írtunk ki, amelynek díjátadó ünnepségét a Kecskeméti Vadaskertben tartottuk. Ott voltak az állatmenhelyek vezetői is. A pályázók az ország sok helyszínéről érkeztek hozzánk.

Azután antológiában való részvételt hirdettünk meg, ennek is az volt a címe: Szeretem az állatokat. Nagyon szép lett az irodalmi-képzőművészeti antológia! Ennek bemutatójára is sokan érkeztek a legkülönbözőbb településekről. A kecskeméti könyvtár biztosított neki helyszínt, igen hangulatos rendezvény volt. A Montázsmagazinban szívesen közlünk állatokról szóló írásokat. Ezek után nem csoda, ha a regényemben is örömmel mutatok be állatokat.

Jó, hogy megismerhettem Erzsi nénit személyesen is. Egy kortárs írót megismerni jó dolog! A régi klasszikus kötelező olvasmányok mellett üdítő volt olyat olvasni, ahol a főszereplő szinte hónapra olyan korú, mint én vagyok, több hasonló problémával, szokással, gondolattal. Sokszor mosolyogtam olvasás közben: Nahát, ez nagyon ismerős…. :)) Gondolta Erzsi néni, hogy több kamasz ismerhet majd magára olvasás közben?

Bíztam benne, hogy így lesz. 36 éves tanári pályafutásom alatt nagyon sok gyermeket megismertem. A csetlés-botlásukat is, a sikerélményeiket is. Igyekeztem jól ábrázolni a gyermekek lelkivilágát, bár az mindenkinél különböző. Mégis lehet típusokat találni: olyan diákok csoportját, akikre hasonló tulajdonságok jellemzőek. Ezért érezhetted azt, hogy ez a könyv rólad szól. Ha így van, akkor nagyon örülök, mert ez volt a célom. Hogy minden olvasó kicsit magára ismerjen.

A Csepeli Mátyás Király Általános Iskolában a diákok magyarórán ebből a könyvből “tanulnak”

Hogyan lett a regényből választható kötelező olvasmány?

Egy csepeli általános iskola könyvtárosának tetszett meg annyira a könyvem, hogy az iskolájában meggyőzte a tanári kart: foglalkozzanak a regénnyel magyaróra keretében. Magam is jártam náluk, meghívtak egy játékos, vidám, zenés író-olvasó találkozóra. Néhány kecskeméti iskolába is eljut a könyv, más helyekre is kellett postáznom belőle. Sükösdön, a szülőfalumban is volt egy jó hangulatú író-olvasó találkozó. Megtiszteltetésnek érzem, ha meghívnak.

Ebben a felgyorsult világban jó volt ilyen nyugalmas, néha megnevettető, néha izgalmas, kedves könyvet olvasni. Köszönjük szépen! Ajánlom ezt a könyvet minden kamasznak, mert pozitívan ábrázolja az életet. Jó dolgok történnek a szereplőkkel, kellemes érzéseket és fontos értékeket közvetít!

Könyves Márk edzőjével és társaival – Vizsga, találkozó, edzés

Én pedig kívánok neked sok sikert a sport terén! A múlt héten karate vizsgád volt, ahol barna öves lettél! Célod, hogy megszerezd a fekete övet. Úgy legyen! (Könyves Márk a 25 éves kecskeméti Nippon SE tagja, felnőttekkel együtt edz!)

Azért szeresd a könyveket továbbra is, a neved kötelez! 🙂

 

Könyves Márk

 

(A kecskeméti író-olvasó találkozóról ITT olvashatunk a Montázsmagazinban, a csepeli rendezvényről ITT, a szülőfalumban, Sükösdön tartott rendezvényről pedig ITT tudunk meg részleteket. A szerk.)

 

 

Hozzászólások