Azt hiszem, az empátia az ember veleszületett része, melyet valaki hagy kiteljesedni, más valaki pedig elnyom saját magában. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy nem attól ember az ember, hogy kommunikál, divatot követ és jó megjelenéssel imponál, hanem érez. Fájdalmat, örömet, mely jelen van a mindennapjainkban, tetszik vagy sem. S ezeket az érzéseket hasznunkra lehet fordítani. A fájdalom segít együtt érezni, az öröm segít levetkőzni nehézségeinket, hogy ne csak magunkra, hanem embertársainkra is figyeljünk. Eljöhet a nap, amikor reánk kellene másnak figyelnie, s akkor fel kell tennünk majd a kérdést: vajon én figyeltem másokra? Akkor büszkén bólinthassak, ha másnak nem, hát akkor magamnak.

Milyen iskolát végeztél, és mi volt a polgári foglalkozásod?

Végzettségemet tekintve mezőgazdasági technikus vagyok. Jelenleg egy nagyon szép foglalkozással, a növénytermesztéssel próbálom kiegészíteni bevételemet, és előteremteni a család mindennapi betevőjét.

Vannak-e gyermekeid?

Két leányom van. Fanni 16, Alexandra 7 éves. Ügyesen tanulnak, és komiszak, mint minden gyerek.

Úgy tudom, hogy komoly betegségeken estél át.

Hosszú történet. 21 műtéten estem át: három gerincműtét, a többi hasi műtétek sorozata, mely nagyban befolyásolja mindennapjaimat. Apró sérv operációval kezdődött, melyet sikertelensége miatt újra és újra ismételgetni kellett, mígnem olyan stádiumba kerültem, hogy hetente műtöttek. Majd egy speciális klinikán sikerült elhárítani a veszélyt ez év januárjában, remélhetőleg véglegesen. De nem gondolok erre, teszem a dolgom és örülök minden napnak. Aki megélte azt, hogy a holnapját feltételes módban emlegetik, az másképp értékeli az életet.

Mikor kezdtél el verseket írni?

Gimnáziumi éveimben szerettem meg a rímek szépségét. Sokat olvastam Adyt, József Attilát, Radnótit. Annyi szépséget találtam a költészetben, hogy egyéb tantárgyakkal nem is igazán akartam foglalkozni. Írtam, mindig írtam, órákon és szünetben. Főleg szerelmes verseket. Sajnos ez a világ is elmúlt, akkor egy szép verssel hódítottuk a lányokat, most a technikára hagyatkozva dobálóznak sokszor silány idézetekkel egymásnak a párok, s az igazi klasszikusok alkotásai gyakran reklámfeliratként szenvednek egy-egy plakáton megcsúfolva, értelmét és mondanivalóját vesztve.

Hány köteted jelent meg eddig?

Ez év januárjában jelent meg bemutatkozó kötetem, A világ tengelyét mérem címmel, majd néhány napja második verseskötetem, melynek nagy része szonett, szonettkoszorú, A káprázat kegyei címmel.

Most mesélj Mosolykáról, a beteg és vidám leányról!

Hozleiter Fanny, vagy ahogyan sokan ismerik: Mosolyka izomsorvadással született, mely egy olyan genetikai betegség, ami a test minden részére kihat. Azon kívül, hogy Fannyt kerekesszékbe kényszerítette, a légzőizmokra is oly mértékben kihat, hogy egy levegővétel is reménytelen lehet. Ha pontosan emlékszem, a tüdőkapacitása jelenleg 53%-os. Újságokban többször olvastam róla, kórházi kezelések alatt volt időm. Gyerekkorában az orvosok azt jósolták, hogy talán 18 évet élhet. Sok ember ilyenkor valószínűleg összeomlik, és várja a véget. Fanny esetében erről szó sincs.

Egyszer azt olvastam tőle: “Kevés dolgot tudok pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor, a hozzáállásomat. Állandóan a kezemben van a lehetőség, hogy döntsek. Feladom vagy megcsinálom. Sírok vagy nevetek.” Ez annyira megfogott, hogy követtem a vele készült riportokat, cikkeket. Talán nekem is Ő adott sokszor erőt egy újabb műtét előtt. Számomra Fanny a legnagyobb életművész! Ekkora lélekjelenlét! Példaértékű lehet számunkra.

Láttam egy riportot, ahol elmondta, hogy sikeresen túl van egy őssejt terápián, ami jelentősen javította állapotát. Bár nem hagyta el a kerekesszéket, de olyan mozdulatokat tudott végezni, amit a kezelés előtt nem. A kezelés ötmillió forintba került, s ha tehetné, újra alávetné magát a kezelésnek Kínában. Vidáman, mosolyogva mesélt napjairól, nehéz perceiről és arról, hogy családot, gyerekeket szeretne, mint mindenki. Fantasztikus lány!

Hogyan szeretnél segíteni neki?

Felajánlottam első kötetemből 50, második kötetemből 10 példányt, 117.000 Ft összegben, illetve a Káprázat kegyei című könyvem engem illető honoráriumát is Fannynak juttatom el. Amennyiben a könyvek eladása megtörténik, utalom az összeget Fannynak. Majd a kiadó által forgalmazott kötetek részemre folyósított jutaléka is Fannyhoz érkezik.

Nagyon szép és nemes elhatározás, de megengedheted-e ezt magadnak, mint rokkantnyugdíjas?

Azt hiszem, nem az a lényeg, mit engedhetek meg magamnak, hanem az, mit nem. Én a Jóistentől kaptam egy aján
dékot, tehetséget. Nem tehetem meg, hogy ezt ne arra használjam fel, hogy embertársaimon segítsek. Ezt küldetésemnek érzem, és van egy nagyon fontos dolog, amit nem szabad elfeledni: amit tegnap nem tettünk meg, arra még ma van lehetőségünk, holnap már nem biztos. Éljünk így!

A felhívásodra sokan jelentkeztek?

Én elindítottam egy folyamatot, és irányt mutatva kértem alkotótársaim segítségét. Nem csak költőket, festőművészeket és zenészeket is megkerestem ez ügyben. A Poet.hu oldalon, ahol én is tag vagyok, láttam, hogy sokan csatlakoznak a kezdeményezésemhez. Igazából ez volt a célom. Kértem azokat a művészeket, alkotókat, akik támogatják törekvésemet, álljanak mellém és segítsenek bebizonyítani, hogy mi, alkotók is jelen vagyunk és tenni akarunk egymásért. Biztos vagyok abban, hogy az általuk összegyűjtött összeg is Fannyhoz fog kerülni. Én a magam felajánlását saját számlámról fogom utalni Mosolykának, remélhetőleg minél előbb.

Fanny családja tud már arról, hogy gyűjtést kezdeményeztél?

Igen, felvettem Fannyval a kapcsolatot, és azóta is időnként beszélünk telefonon. Nagyon boldogan fogadta a történetet és a kezdeményezést, s  örömmel vár minden segítséget. Érzésem szerint erőt ad neki minden mozdulat, mely azt érezteti, “Nem vagyok egyedül!” Néhány versemet videó formájában is feltettük a youtubera, bízva abban, hogy ezzel is felhívjuk az emberek figyelmét a jó ügyre. Nem biztos, hogy aki olvasni lusta, az egy pár perces videót sem néz meg.

Nagyon szeretném, ha a kezdeményezésem megfelelő promóciót kapna, hiszen egy nemes célt kitűzve értékkel látjuk el e lelketlen világ rohanó embereit. Azt hiszem, fontos lépni ebben az irányban. Szellemi táplálék nélkül csak biológiailag nevezhető embernek az ember. Bizonyítsuk be, hogy ettől többek vagyunk, többek leszünk!

Kedves László! Kívánom, hogy elképzelésed valóra váljon. Neked is jó egészséget és töretlen alkotókedvet kívánok. Az olvasók pedig a Facebookon nyomon követhetik Mosolyka boldog-szomorú életét …

Nagy L. Éva

2013. július 14.

Mészáros László

Viselős pillanat

Mint ösztönös ölek vonzásán hűlt
Kétely, éj kellemén nyugszik a táj.
Zsályák kék harmatján tottyan a Fáj
S napvilág szelíd nyoszolyáján szűrt

Csillámporok igyekvő szárnyain
Kapaszkodik gyeplőt ejtett sóhaj.
Kozmoszba vájt lépcsőn kopik a zaj
S végtelen menet illő árjain

Old vitorlát az elmúlás szele,
Hol úszni kell köhintő ütemre,
Amikor a sarkon fordult kezdet

Messziről kiáltó faggyal jön meg,
S önnön sikolyába fulladt csöndnek
Hajt fejet az utolsó lélegzet.

Üzenet

Ha meggyízű bókot üzenek bájhoz simulva
És zengő ciklonok kegyes húrjain csitulva
Mesélő tündék hárfáin pengnek meg szavak,
A szépet is halld meg, ne csak az igazat!

Nézd

Csillagok fáklyáin ég a pillanat.
Káprázat ágyásán öntözött virág
Állandó szirmain vet inget bíbor alkonyat…
Káprázat sziklevelén harmatlik a Világ.

S közöny bölcsőin, ringva dönt falat
Pöttyös szoknyán pirult, gondos némaság.

Elcserélt csokor

A halkléptű est kibontott hajjal fürdik
Frissensült kenyér langyos illatában.
Távolban, zenélő hegedűk vonóin
Illan a szél,
S lebegve ontja keringők dallamát
Nyárt lehelő pázsit nyakába kapaszkodó
Harmatcsokrok ringó fürtjeire.
Egymásba fúlt csókok csendjén
Reccsen a Mindenség kecses párhuzama,
Mert az önfeláldozó nyugalom
Bárányhimlőit dédelgetve,
Menyegzős oltárok pompázó vázáiba szánt,
Rezgőkkel ölelt rózsacsokrot kínáltam
Deszkátlan padlás gerendáin szárított,
Keserű dohánylevelekért,
Amikor itt hagytál.

A költő

Kétélű kényszer hasadt pokróca
vaníliát köhintő képzeten.
Szellem színeit teremtő Isten
hófehérbe öltözött bohóca.


Hozzászólások