Aki kérdez: Böröczki Mihály. Aki válaszol: Bőr István. A Montázsmagazin egyik Facebook csoportjában, a Montázsmagazin a művészekért címűben egy ideje figyeljük a statisztikát, hogy kéthavi szinten kik a legaktívabbak a posztolásban, kommentelésben, s ezáltal a Montázsmagazin életében. Számukra felajánlottuk, hogy készítsenek egymással interjút, és ha igazán jól sikerül, szívesen megjelentetjük a MONTÁZSMAGAZIN-ban, tehát a weboldalunkon. 

Mióta írsz verseket, István?

Fiatalkoromban voltak fellángolásaim, melyek alkalmával már írogattam, de azokból szinte semmi nem maradt meg. Voltak olyan munkahelyi eseményeim, amelyek írásra ösztönöztek, ebből már több is megmaradt, de lényegében a nyugdíjas éveim alatt kezdtem el írni. Az elején ritkábban, majd 2017 óta szinte napi rendszerességgel születnek verseim.

Hol jelennek meg a verseid?

Rendszeresen publikálok az interneten, saját Facebook oldalamon (Bőr István) valamint több csoportnak is tagja vagyok, és ott is olvashatóak a műveim. Jelen vagyok a POET oldalán is. Ezeken kívül megjelentek verseim Németh Nyiba Sándor előadásában és zenéjével két önálló CD-n. Ezek: A nagybetűs ember és a Sorssal lépek, illetve két másik versemet szintén CD-n jelentettük meg többedmagammal, hasonló feldolgozásban.

Mely antológiákban jelentek meg a műveid?

9 antológiában jelentek meg eddig verseim. Ezek: Cserhát Művészkör, Gold Pen Irodalmi Kör, Debreceni Alkotók Irodalmi Köre, Montázsmagazin, Szép Szavak Birodalma, Pegazus Könyvek, Élő Irodalom-Élő könyv.

Vannak önálló köteteid? 

Egy önálló kötetem van “A természet bűvöletében” címmel, melyet saját kiadásban jelentettem meg 2017-ben, illetve a két önálló CD. Sajnos több önálló kötetem nem jelent meg, melynek anyagi okai vannak.

bor istvan

Kik a példaképeid?

A nagy klasszikusok: Petőfi Sándor, József Attila, Ady Endre. Mindig is szerettem a verseiket. Rajtuk kívül szívesen olvasom a mai szerzők műveit, ha lehetőségem van rá. Gondolok itt az interneten is fellelhető kortársaim műveire.

Milyen terveid vannak?

Szeretek verseket írni festmények, fotók alapján. Írásaim nagy része így készül. Ha a spontán gondolataimat írom le, akkor is keresek hozzájuk illő festményt, vagy fotót. Jónéhány festő- , és fotóművész barátom alkotásához kapcsolódnak a verseim. Ebből adódóan régi álmom egy olyan válogatás, amelyben ezek az alkotások jelennének meg a hozzájuk tartozó verseimmel. Természetesen szeretném még sokáig versbe önteni gondolataimat.

Mesélj a családodról, kérlek!

Házas vagyok, kettőnknek van négy gyermekünk, hat unokánk és négy dédunokánk (két házasságból).

Milyen témákat tartasz fontosnak?

Verseimben a természet adta látványt, szépséget szeretem írásban megjeleníteni, illetve az említett festmények, fotók “értelmezése” az én gondolataimmal. Megemlékezem jelentős eseményekről (költészet napja, jelentős évfordulók stb.), melyekre saját stílusomban igyekszem megírni a verseimet.

Bőr István és Németh-Nyiba Sándor

Hátráltat a versírásban, vagy segít a műszaki pálya?

Érdekes módon, mióta nyugdíjas vagyok, lezártam magamban a műszaki múltamat. Talán a precizitásra való törekvés, odafigyelés, egzakt megfogalmazás az, ami “előéletemből” mind a mai napig visszacseng.

BŐR ISTVÁN versei

Emlékek, évek

A fények és évek
mind köröttem élnek.
Szememben ragyognak,
szívemben dobognak.

Az árnyak és képek,
mint átélt emlékek,
a múló évekkel
sorra megszépülnek.

Keresem, kutatom,
mi egykor fájt nagyon,
ma már nem találom,
nincs bennem fájdalom.

Jönnek új élmények,
új színek, új fények,
új árnyak, új képek,
újra bennem élnek.

Néhány év múltával
ezek megszépülnek,
emlékek kútjában
ők is elmerülnek.

Titkok asszonya

Forró nyári nap szépséges alkonya,
sétára indul a titkok asszonya.
Vállára omlik éjfekete haja,
alkony pírjához illik szép kalapja.

Ruhája karcsú derekát öleli,
kíváncsi szemet mind odatereli.
A lenge szélben meglibben ruhája,
játékosan túr bele szép hajába.

Útját, merre jár, titok lengi körül,
szépsége kitűnik mindenki közül.
Megszólítani Őt senki nem meri,
kíváncsi szemek sugara követi.

Minden nap egyazon időben sétál,
ajkain mosoly ül, és csak megy némán.
Ha a Nap lenyugszik, elindul tova,
senki nem tudja, hol van az otthona.

Nyári ég első csillaga a párja,
nem tudni mi van a szívébe zárva.
Beolvad lassan az éj sötétjébe,
sorsa talán egy csillag követése.

Csend

Testem mélyén ritmikus hang éled.
Simulj hozzám, és Te is megérzed.
Ütemek közt apró, néma szünet,
hallgasd velem az éteri csendet.

Kebledre hajtom én is a fejem,
szíved hangjait némán figyelem.
Két dobbanás, apró kicsi szünet,
összecsengve érzed milyen tüzes?

Nem kell most szó, hisz beszél a tested,
jön a válasz, el nem felejtheted.
Nincs más, ki tudná, mi is ez a csend,
ami itt lakik a szívünkben bent.

Ez a csend, mint titkos kis üzenet,
összeköti szíved és szívemet.
Ha e szerelem egyszer elmúlik,
a csend hangja többé már nem hallik.

De addig szól majd, hogy nem kiabál,
itt csendül bent, más rá sosem talál.
Lelkem ettől nem is kíván szebbet,
hozzád simul, hallgatja a csendet.

 

Böröczki Mihály – Bőr István

 

Hasonló interjú a Montázsmagazinban

 

Hozzászólások