,,Mi a tehetség? Egy olyan tulajdonság, ami valakit megkülönböztet másoktól. Egy átlagos ember egy dolgot egy adott szinten végez, egy tehetséges pedig magasabb szinten.” (Ebedli Zoltán)

Nem is tudom megmondani, hogy áldás vagy teher, ha elődeink nyomdokába lépünk. Majd erről is faggatom beszélgető partneremet… Kecskeméten id. Goór Imre festőművész neve ismert, és nagy tisztelet övezi. A 94 éves mester nemcsak kiváló festőművész, hanem nagyszerű, kötetes költő is, aki már évtizedekkel ezelőtt is a modern versírás irányzatát művelte.

 

goor12

Fiát, Imrét kértem fel, hogy adjon nekünk egy interjút. Ő szintén a festészet csodákkal teli ösvényére lépett. Először a gyermekkoráról kérdeztem.

A család egyik ága kiskunhalasi, a másik szabadkai. Halason születtem, de már 1951-ben Kecskemétre költöztünk. Kecskemétinek tudom magam. Úgy alakult a gyerekkorom, hogy sok általános iskolát sikerült megismernem talán a költözködéseink, a család kecskeméti megkapaszkodása miatt. (Ének-Zenei, Béke téri, Zója utcai, közben fél év egy zentai iskolában is.)

 

goor4

Gyík

Imre, bizonyára van olyan kedves gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk.

A Zója utcaiakkal ma is találkozom minden évben Budapesten. Ez volt sorban az utolsó az általános iskoláim közül, így a leginkább ez hagyott nyomot is bennem. Csak két évet jártam ebbe az iskolába édesanyám halálát követően. Olyan sorstársak voltak itt, akiknek szülője pedagógus volt, és egyik szülőt vagy mindkettőt fiatalon veszítették el. Bentlakásos iskola volt. Ma is valamennyire testvéreknek érezzük egymást, akik azonos időben ott voltunk. A Béke téri iskolában apám volt a rajztanárom. Ekkor már otthon is festegettem, majd a Zójában Palkó tanár úr igyekezett minket bevezetni a rajzolás, festés rejtelmeibe. A 8. osztály után kísérletet tettem arra, hogy képzőművészeti vonalon tanuljak tovább. Nem sikerült, többet aztán nem is erőltettem. A Katona József Gimnáziumban érettségiztem le. Szép időszak volt. Fiatalok voltunk és összetartók.

 

goor16

Vízparti sétány

A sikeres érettségi után egyenes út vezetett a főiskolára? Saját elhatározásból vagy szüleid kérését követve választottad a tanári pályát? Milyen szakon diplomáztál?

Akkor a Petőfinek nevezett városi kosárlabda csapatban játszottam. Egyáltalán nem voltam az elsők között, de nagyon szerettem csinálni. A gimnáziumban Dunszt tanár úr felkészített a Testnevelési Főiskola felvételijére, én meg hálátlanul elmentem felvételizni Szegedre a Tanárképző Főiskolára. Rajz-földrajz szakon végeztem. A hirtelen változtatásom oka az volt, hogy nem kedveltem eléggé a szertornát, főleg a nyújtót, és úgy gondoltam, abban a követelményeket nem fogom tudni teljesíteni. Vinkler László volt a csoportvezető tanárom Szegeden, aki egy áldott jó ember volt, és szerette a csoportunkat. Itt már sokat dolgoztam, rajzoltam, festettem, sokat tanultunk tőle.

 

goor5

Híd

Mikor vetted kezedbe először az ecsetet? Mit szólt ehhez édesapád? Vagy ez természetes volt a festékszaggal átitatott családi fészekben?

Ötödikes koromtól kezelgettem ecsetet, festéket, de soha nem céltudatosan. Inkább csak szórakozásból csináltam, kíváncsiságból, bizonyára érdeklődésből is. Ott volt, próbálgattam. Apám mellett ilyet csinálni olyan természetes volt, én mindennapos dolognak láttam a festést. Igazán komolyabban azonban csak 1965-66 körül festettem egy kicsit. Apám elvitt engem talán két évben is Tokajba a Művésztelepre, és ott szerencsém volt jeles festőkkel is találkozni, látni őket munka közben. Nagyon szerettem velük festeni a városban.

Tetszett, hogy Tokaj – szemben Kecskeméttel -, bár kicsi volt, de formailag nagyon gazdag és mozgalmas, már csak a domborzati viszonyai miatt is. Ott éreztem meg a sok festő között, hogy a festés öröm, és a képnek csak úgy ki kell szaladni a kézből. Azt gondolom ma is, hogy minden különösebb szenvedés nélkül kell létrejönnie a képnek, és akkor bizonyosan szép munka lesz. 1-2 óra alatt gyönyörű alkotások születtek Tokajban, ám ezeket a munkákat az alkotók nagy ismerete és gyakorlata támogatta.

 

goor8

Mostar

Friss diplomával a zsebben merre vezetett az utad? Hogyan kerültél a nyomda alkalmazásába?

Mindössze három évet tanítottam távol Kecskeméttől, majd hazajöttem, és csak a nyomdában tudtam elhelyezkedni. A Petőfi Nyomda egy nagyon fontos állomás az életemben. Örülök, hogy egy nagy kitérőt tettem. Rengeteg új dologgal ismerkedtem meg, és az ott töltött idő alatt nagyon sok ügyes kollégám volt. A nyomdászat igazán forradalmi korát sikerült megélnem a 26 év alatt. Akkora változáson ment keresztül ez az ipar, amit elképzelni is nehéz lett volna. Az új technikák csak úgy dőltek be a nyomdaiparba. A fejlődés hátrányát is éreztük, az emberi tényezők egyre jobban kiszorultak, az alkotó kézi munka egyre kevesebb lett. A hagyományos értelembe vett nyomdászat megszűnését volt alkalmam látni. Állandó átképzések voltak jellemzőek.

Dolgoztam grafikai csoportvezetőként (ez volt legközelebb az eredeti szakmámhoz), aztán általában kereskedelmi és beszerzési munkát végeztem, de legjobban szeretett korszakom volt, amikor divízióvezetőként hagyományos címkegyártással foglalkoztam. Ebben az volt szép, hogy egy komplett folyamatot kellett átlátni a tervezéstől, vállalástól egészen a számla teljesítések követéséig. Sok közös dolog van a nyomdászatban és a képzőművészetben, a kettő jelentősen összefonódott. A képző- és iparművészek általában ismerték a nyomdászokat. Az alkalmazott grafika legtöbbször nyomdába kerül. Rengeteg grafikát készítettünk és sokat láttam a 26 év alatt. Ilyen módon a saját alkotás kevésbé hiányzott.

 

goor7

Kecskemét

A munkád mellett mikor festettél? Édesapád milyen szemmel nézte, nézi a munkáidat? Hiszen egy másfajta stílust képviselsz.

26 évet hagytam ki a festészetben, 2000-ben kezdtem újra a festést. Ekkor már nem dolgoztam a nyomdában (ami valójában az ország legnagyobb csomagolóanyag gyártó vállalata volt, és kis nyomdából nőtte ki magát). Rögtön észrevettem, hogy baj van. Nem engedelmeskedett a kezem. Évekig csak azon fáradoztam újra, hogy meg tudjam szépen vezetni az ecsetet, hogy szabadon fusson a kezem, hogy engedelmeskedjen.

Apám mindig kritikus volt velem, de nem csak a festészetben, hanem úgy általánosságban mindenben. Úgy gondolom, minden szülő így van ezzel, ő sem volt kivétel. Az életem pedig úgy alakult, hogy keveset dolgoztunk együtt. Valóban másképpen dolgozunk, ez azonban egyáltalán nem baj, sőt szerintem természetes. A festészet nem ipar, nincsenek benne, vagy nem kellenek bele azonosságok, sőt kerülendőnek gondolom. Bár vannak festészeti irányzatok, korszakokra jellemző megformálások, de az azonos irányzathoz tartozók munkái is nagy eltérést mutatnak. Szerintem nem szabad alkotókat összehasonlítani, festményeket azonban annál inkább, akár kortárs képeket is antik képekkel. Belülről festünk és belül egyáltalán nem vagyunk egyformák.

goor2

Id. Goór Imre

Apám életműve kész. Én még reménykedek abban, hogy lesz időm további munkákat készíteni. Tudom, hogy sokan össze akarnak hasonlítani bennünket, pedig nem kellene. Az a helyes, ha különbözünk. Különbözünk gondolatainkban és külsőségeinkben egyaránt. Azt tartom, hogy nem szabad stílusokhoz sem igazodni. A munka során kialakul egy formanyelv, ahogyan a festő a legjobban ki tudja fejezni magát, és ha szerencséje is van, akkor odáig is eljut, hogy a képeit látva többen meg tudják mondani a kép alkotójának nevét is. Szerintem senkinek nem lehet elvárása, hogy egy csoportos kiállításon csak absztrakt vagy csak éppen pl. plein air, vagy akár hiperrealista vagy minimalista képek legyenek.

A jó zsűri minden irányt megtűr és bemutat, mert egy csoportos kiállításnak éppen az a célja, hogy átfogó képet mutasson. Vannak, akik meg akarják mondani mindenki számára, hogy mi a helyes út, de szerintem nincs joguk hozzá. Azt vallom, hogy mindent nem szabad, vagy kell megmutatni egy festményen, törekedni kell arra, hogy az általunk lényegesnek tartott témát, dolgot jelenítsük meg és mindenki annyit absztrahál, amennyire belső igénye van.

 

goor13

 

Milyen technikát kedvelsz a festészetben?

Akvarellel, ceruzával, krétával, acrillal, olajjal dolgozok. Legtöbbet akvarellel tréningezek, de jellemzően akvarellel és olajjal festek. Akvarellből előrébb tartok, az idén olajjal utol szeretném érni.
Az, hogy mihez nyúlok, függ a körülményektől, a témától, a kedvemtől, a rendelkezésre álló időtől és még nagyon sok egyéb tényezőtől. Maga a téma, a festészeti folyamat, a kifejezési lehetőségek egyaránt meghatározhatják, hogy milyen anyaghoz nyúlunk. Műtermem nincs, olajjal szinte csak szabadban festek. Most a télen sok akvarellt készítettem, lakásban olajjal dolgozni nem célszerű.

 

goor15

 

Mik a kedvenc témáid? Nyugdíjasként nagyon termékeny művész vagy.

Nincs kedvenc témám. Szívesen nyúlok bármihez, ami kicsit is kihívás. A festészetben is az egyik legjobb és legszebb dolog a feladat átgondolása, a tervezés, hogy elképzeld azt, amit el kívánsz végezni, hogy azt milyen módon és lépésekben akarod megcsinálni. Kézzelfoghatóbban: egyáltalán nem mindegy, hogy egy festmény milyen sorrendben készül, hogy a hátteret festem meg először, vagy a fő témát, a figurákat, vagy más képelemet, hogy mennyire kezelem a képet egyben. Tudatosan festettem mindig valami újat, de az is előfordul, hogy szándékosan megcsinálom újra ugyanazt.

A téma megválasztása nagyon fontos kérdés. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor milyen témát dolgozunk fel, mert a hangulatunknak valamelyest egybe kell esnie a témával, rá kell hangolódnunk. Ha ez nem sikerül, akkor nem kell dolgozni. Valóban sokat festek, szinte minden nap egy képet. Tudom, hogy van mit behoznom és csak a rendszeres munka visz előre. Az tud fejlődni, aki minden nap kezébe veszi az ecsetet vagy a krétát.

 

goor9

Múzeumkert

Úgy tudom, hogy Lakiteleken a festőtáborban nagy türelemmel oktatod a műkedvelő festőket az ecsethasználat és a festékkeverés tudományára. Az idén is lesz tábor?

Senkit nem oktatok a táborban. Esetleg konzultálni szoktunk. Ez a tábor zömmel olyan alkotók közössége, akik hosszú ideje dolgoznak jellemzően magas szinten. A tábor szervezését csinálom. 84 éves kollégám a kora miatt rám hagyományozta ezt a munkát és szívesen végzem. Van még egy tábor minden évben Lakiteleken, amit Szappanos Pista vezet, és ő tényleg inkább átad a csoportnak, ám ők sem igazán műkedvelők, zömmel rajztanárok. Abban a táborban, amit én szervezek, szépen csendben tudunk egymás mellett dolgozni éppen Pistával is, a többiekkel is. Tiszteletben tartjuk egymás erőfeszítéseit, elképzeléseit, bár olykor előfordul a „piszka” is, mert nélküle nincs élet.

Tábor idén is lesz május elején. Már a létszám is összeállt, a meghívók éppen kiküldés előtt vannak. Ebben a táborban jellemzően nagybányai, erdélyi és általában Kecskemét környéki alkotók dolgoznak, de van köztünk szegedi, veszprémi, balassagyarmati, és voltak már szlovákiai alkotók is. A tábort kiállítással szoktuk zárni. Ugyanígy alkotó táborban dolgozunk Bugacon is, és többször voltunk Bodrogkeresztúron vagy Izsákon is. Jók ezek a táborok. Gondolatokat cserélünk, ismerkedünk egymás munkásságával. A közös munka az alkotót inspirálja.

 

goor17

 

Hány kiállításod volt eddig?

Nem volt sok, de nem is festek túl régen. Pécs, Budapest, Szentes, Kunszentmárton, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Tarcal, Kecskemét voltak önálló kiállítási állomásaim. A kiállítások jellemzően nem saját kezdeményezéseim voltak. Most is van közel száz festményem, ami még nincs bekeretezve. Egy kiállítás nagy költségekkel jár, és eddig két alkalommal volt segítőm kiállítás megvalósításában. Szerintem bőven elég, ha valaki 3-5 évente mutatja meg magát.

 

goor11

 

Terveztek-e még édesapáddal közös kiállítást? 2013-ban volt egy közös kiállításotok, amely óriási nagy érdeklődést vívott ki a város művészetbarátai között. Igazán jó lenne ezt még megismételni, hiszen az élet oly rövid…

Érdekes indíttatású volt ez a kiállítás. Külső kezdeményezés és ötlet volt. Nagyon örülök és utólag is köszönöm, hogy lehetővé tette a Bozsó Gyűjtemény a kiállítást. Szerencsés vagyok, mert ezen a megnyitón több százan jelen voltak, tényleg nagy volt az érdeklődés.

Voltam már olyan megnyitón is, ahol 20 művész alkotására közel ugyanannyian voltak csak kíváncsiak. Nem igazán nagy ma az érdeklődés a művészetek iránt, az emberek egyéb dolgaikkal vannak elfoglalva. Nem tervezek mostanában kiállítást. Ha tervezünk is, akkor is nagy a sorban állás. Sok jó művészember vár a lehetőségre, aki esetleg aztán sorra sem kerül.

goor1

Közös kiállításunk a Bozsó Gyűjteményben

Milyen céljaid vannak? Mit jelent számodra, hogy édesapád útját követed? Honnan vetted a Garti nevet, amellyel szeretnéd megkülönböztetni magadat?

Csak egy alapcélom van: hogy minél jobb képeket fessek, hogy tovább fejlődjek, és pár év múlva egy szép anyagot tudjak magaménak. Ha időm engedi, akarok egy nagyméretű összegző képet csinálni majd. Nem igazán célom már tartozni valamilyen új művészeti közösségbe sem. Nehezebb és könnyebb is talán apám alkotói múltja miatt nekem, mert bár a név ismert, vagy inkább ismert volt, ugyanakkor egy várakozást, elvárást is jelent irányomba.

A „GARTIi” a monogramom közé elhelyezett ART. Nem írhatok alá Goór Imre néven. Két szép lányom van, Beatrix és Mária. Elképzelhető még, hogy Mária lányom valamit továbbvisz majd a hagyományból. Ötvös ékszerész, és jelenleg alkalmazott grafikát is tanul.

 

goor3

G. M.

Kedves Imre! Köszönöm, hogy interjút adtál magazinunk részére. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Köszönet azért az áldozatos, szeretetteljes munkáért, amellyel édesapádat ápoljátok a családoddal együtt. Mi, kecskemétiek büszkék vagyunk és leszünk mindkettőtökre.

Köszönöm én is a megkeresést, a jó kívánságokat. Sajnos az élet mulandó. Apám az életének abban a szakaszában van, amikor már nem alkot. Remélem, hogy munkássága valóban hasznos volt Kecskemétnek, magam pedig azon vagyok, hogy valami maradandót alkossak.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások