Mikor lobbant fel benned a művészet iránti vágy?

Az érdeklődésem mindig több irányú volt. Így a művészetek iránt sem egyik pillanatról a másikra kezdtem el érdeklődni, az mindig is megvolt bennem. Születési ”hibám”, hogy kíváncsi ember vagyok, és remélem, az is maradok. Életem során nem mindig állt módomban azt tenni, amit szerettem volna. Megpróbáltam ezért megszeretni, amire lehetőségem nyílott. A bennem rejlő egyéb képességek kibontakoztatása csak ezután következett. Sok mindent kipróbáltam, és minden „kitérőmnek” volt értelme és eredménye az életemben. Próbálkozásaimból a festészet és az írás iránti vonzalmam bizonyult tartósnak.

Mióta foglalkozol komolyabban a tűzzománc készítéssel?

Nemcsak tűzzománc képeket festek. Van, aki tűzzománc festőként ismer, mert a festészetet ezzel a nem könnyű technikával kezdtem. 1994 óta festek, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de már nem csak tűzzománc, hanem másféle technikával is. A tűzzománc mellett a másik kedvencem a pasztellkréta.

Kitől tanultad, ki volt a mestered?

Kifejezetten mestereim nem voltak, de jártam festőiskolákba és alkotótáborokba, ahol mindenkitől – és autodidakta módon is – sokat tanultam. Néhány nevet kiemelek azok közül, akiknek sokat köszönhetek: Sárközi Ágnes zománcművész-rajztanár, Dina András grafikus-festőművész rajztanár és Szklenár András festőművész.

Volt-e már kiállításod? Ha igen, hol, mikor?

Nagyon sok, másokkal közös kiállításon vettem már részt, mindet felsorolni nehéz volna. Több önálló kiállításom is volt. Az utóbbi években a Dunaharaszti Könyvtárban, Váckisújfalu Önkormányzatánál, Budapesten a Rózsa Művelődési Házban, a Pestlőrinci Nagykönyvtárban és a Zila Kávéház Galériájában.

Kaptál-e már valamilyen elismerést?

A tűzzománc festményeimet több alkalommal díjazták országos kiállításon. 1995-ben és 1997-ben az IPOSZ OKKT /ma már AMKA a neve/ Magyarok Házában megrendezett iparművészeti kiállításain; 2004-ben a Vám-és Pénzügyőrség képzőművészeti pályázatán.

Verseim és prózai írásaim, aforizmáim 2000 óta irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelennek meg (Kláris; Tűzőrzők; MAIT (Magyar Alkotók Internetes Társasága), Arcok és énekek; Tollinga antológiák). Verseim a MAIT pályázatain több alkalommal értek el helyezést.

Hogyan kezdtél el verseket írni, mi ihletett meg? Kik ösztönöznek a versírásra?

Régóta írok már, de nem csak verseket. Régebbi írásaim azonban valahol a múlt homályában elvesztek. Kivéve az aforizmáimat, amelyeket inkább a tapasztalataim, megfigyeléseim „gondolat-forgácsainak” neveznék. Az idők folyamán ezekből nagyon sok összegyűlt. Néhány csokorra valót belőlük már nyilvános útjukra engedtem, és folyamatosan megjelennek. Kisebb lélegzetű prózák írása sem áll távol tőlem.

Verseket 2000 óta írok. Senki nem ösztönzött a versírásra. A versírás váratlanul bukkant fel az életemben, több szomorú élethelyzet kapcsán. Sok szeretett hozzátartozómat elvesztettem, és ez indított el – talán nem véletlenül – a „rímfaragás” útján. Ebből adódóan verseim témája akkoriban gyakran az élet és az elmúlás, illetve ezek értelmének keresése volt. Ami általában versírásra ösztönöz, az egy-egy erőteljesebb érzelmi hatás, amire reagál bennem egy belső hang és „üzenetet küld”, amit le kell írnom (lehet, hogy ezt nevezik „ihletnek”).

Mit jelent neked a versírás? Ugyanolyan boldog érzés tölt el, mint amikor elkészül egy tűzzománc alkotásod?

A festés és az írás számomra egyaránt örömforrás, szeretetből művelem. Akkor festek és írok, ha egy téma megszólít és arra inspirál, hogy válaszként a mondanivalómat írásban vagy képileg nyilvánítsam meg, „keltsem életre”. A látható és láthatatlan (de érezhető) világot izgalmas, kimeríthetetlen téma-tárnak tartom, csak nyitott szemmel és lélekkel kell rácsodálkozni. A festés számomra szertartás. Szeretem a hangulatát, a kellékeit, a színeit.

Színesben látom a világot akkor is, ha az időnként csak fehér vagy csak fekete, mert ezeknek is sokféle árnyalata van.  Festeni csak jókedvemben tudok. Szívesen festek a szépségük miatt virágokat. S szimbolikus, elvont témájú képeket is, mert szeretem láttatni ugyanannak a világnak a nem látható, illetve nem nyilvánvalóan látható, de érezhető, izgalmas aspektusait. S az írásaimnál, verseimnél is szívesen „festek” szavakkal.

H. Tóth Maja: Ha már voltál…

Ha már voltál,
háborúban elvérezve,
börtönben vasra verve,
sorstalanként számkivetve,
koldusként utcára lökve,
szerelmestől elhagyatva,
ellenségtől megalázva,
elbukottként meggyalázva,
családodból kitagadva,
mások által eltiporva,
lelkiekben szétszaggatva…
És nem tudtad miért?
Nézz az Ég felé! Onnan érkeztél!
Szeretettel elbocsátva,
biztos tudattal megáldva,
tehetséggel felruházva,
emberségre megtanítva,
reményekkel töltekezve,
akarattal felvértezve,
bátorsággal erősítve,
segítőkkel eleresztve…
Nézz mélyen magadba!
Jutottál-e valahova?
Nem váltottad meg a világot,
de helyed benne megtalálod.
Az Úton csak haladj tovább,
most is tiéd az egész világ!
Belső hangod megsúgja, hogyan,
csak menj előre, de ne rohanj!
Csodálatos, hogy Te most itt élhetsz,
tudd, hihetetlen ajándék az élet!

Szeretet törvény

Isten
amióta beiktatta
a szeretet-törvényt,
a törvény gyűrűzik, mint
egy végeláthatatlan örvény,
akárkit beránthat magába,
senkit nem hagy magára,
és aki ennek ellenáll,
hátán húzza
a keresztfát.

Király

Egy magas kőszirten állva,
onnan szakadékba kiáltva,
könnyen azt hiszi az ember,
ő a mindenség királya,
mert par
ányi lénye hangját,
a szikla visszakiabálja.

HAIKUK

Tavasz
Virágbimbók
jelzik a tavasz hírét:
a természet él.

Nyár
Isten tenyerén
a nyári búzamezők
kenyérteremtők.

Ősz
Őszi levelek,
anyaföldünk visszahívja
teremtményeit.

Tél
Téli reggelen
jégvirág az ablakon,
kint a táj halott.

Aforizmák az írásról

A szófolyás is eláztatja a papírt.

Írok magamnak – mások okulására.

Újat írni nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

A hosszú írás rövid lényege is lehet hosszú.

Az irodalomban nem minden „e-világi”, mégis valódi.

Kedves Maja, szívből gratulálok. Köszönöm az interjút! Szeretném, ha egyszer Kecskeméten is kiállíthatnád a munkáidat.

Nagy L. Éva

Hozzászólások