Tormay Cécile a magyar irodalom vitatott személyisége. A két világháború között a magyar szellemi élet egyik vezéregyénisége volt. 1945 után a kor több neves írója nem kívánatossá vált az új politikai rendszer számára, mint például Herczeg Ferenc, Szabó Dezső, Zilahy Lajos vagy Gulácsy Irén. De Tormay Cécile volt az, akinek a nevét teljesen kitörölték a magyar irodalomtörténetből.

tormay cecile iro

1875-ben született Budapesten német származású polgári családban. Nagyapja, Krenmüller Károly honvédőrnagyként szolgált az 1848-49-es szabadságharcban. Ő volt az, aki a család nevét Tormay-ra magyarosította. Cécile apja, Tormay Béla 1896-ban nemességet kapott Ferenc Józseftől. Állatorvosként, mezőgazdasági szakemberként országosan ismertté vált, és megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Nádudvaron földbirtokot vásárolt a családnak.

Tormay Cécile nagypolgári környezetben nőtt fel. Tanulmányait magántanulóként végezte. Széleskörű irodalmi műveltségre tett szert, és több idegen nyelvet is elsajátított. Nyelvtudása 1900 és 1914 közötti külföldi útjai során tovább fejlődött. Irodalmi művekkel először az 1900-as évek elején jelentkezett. Novellás köteteket jelentetett meg 1899-ben Apródszerelem, majd 1905-ben Apró bűnök címmel.

Ezt követően már nagyobb művekre is vállalkozott. 1911-ben adták ki első regényét Emberek a kövek közt címmel. Témája egy dalmáciai pásztorlány és egy magyar vasutas fiú tragikus szerelme. A regényt több nyelvre is lefordították, így neve külföldön is ismertté vált. 1914-ben érte el első igazán nagy sikerét. A régi ház című történelmi regényét a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjjal jutalmazta. Ezt a kitüntetést csak a legjobb történelmi regényekért adták.

Az I. világháború utáni zavaros időszakban Tormay Cécile keményen kritizálta a Károlyi kormány szerencsétlen országvesztő politikáját. A rosszemlékű Tanácsköztársaság idején bujdosnia kellett. Balassagyarmat mellett egy kis faluban talált menedéket. Ezt az időszakot elevenítette fel egyik legismertebb művében, a Bujdosó könyvben. A mű naplószerű formában íródott, de szakértők szerint a szerző csak később írta meg.

A könyv nagyban hozzájárult Tormay Cécile későbbi negatív megítéléséhez. Antiszemitizmussal vádolták, de a regényt csak az adott történelmi helyzetből kiindulva lehet értékelni. Manapság már nyilvánosságra került az a történelmi tény, hogy a Tanácsköztársaság vezetőinek többsége zsidó származású volt. A vörös terror vezetői, a gyilkosságokért leginkább felelős emberek, mint Szamuely Tibor vagy Korvin Ottó is ezek közé tartozott. Ez volt az oka annak, hogy az 1920-as évek elején egy rövid ideig tartó antiszemita hullám jelentkezett Magyarországon. Ez a hangulat tükröződik a Bujdosó könyvben is.

tormay cecile bujdoso konyv

A Tanácsköztársaság bukása után Tormay Cécile volt a vezetője annak a nőküldöttségnek, amely 1919. november 16-án a Parlamentnél köszöntötte Horthy Miklóst budapesti bevonulása alkalmából. Később ezért fasisztának bélyegezték, ami vele kapcsolatban ugyanúgy nem volt igaz, mint a kormányzó esetében sem. Tormay Cécile élete végéig meggyőződéses keresztény-konzervatív volt, aki szilárdan támogatta a Trianon revíziójára irányuló magyar politikát ugyanúgy, mint a közvélemény túlnyomó többsége.

Kétségtelen szaktekintély volt hazai és külföldi irodalmi berkekben egyaránt. Olyan neves szerzőkkel tartott kapcsolatot, mint Maupassant, Zola vagy Anatole France. 1923-ban a Napkelet irodalmi folyóirat szerkesztője lett egészen haláláig. A folyóirat a két világháború között irodalmi életünk legfontosabb orgánuma volt, amelybe olyan nagyságok írtak, mint Németh László, az irodalomtörténész Szerb Antal vagy a történetíró Szekfű Gyula.

Tormay Cécile jelentős irodalmi munkásságot is folytatott. Klebelsberg Kuno kérésére Magyar Legendárium címmel középkori magyar legendákat fordított latinról magyarra. Külföldi utazásairól színes útirajzokat jelentetett meg (Firenze – a virágok városa, Szicília – a szirének hazája). Az ősi küldött című regénytrilógiája a tatárjárás korában játszódik. 1930-ban irodalmi tevékenységéért megkapta a Corvin-koszorút.

A későbbiekben sok vád érte az olasz diktátort, Mussolinit dicsőítő írásaiért. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Mussolini volt az első európai vezető, aki segített Magyarországnak kitörni külpolitikai elszigeteltségéből, és támogatást ígért Trianon revíziójához. Ezzel magát nem csak Tormay Cécile, hanem a széles magyar közvélemény előtt is népszerűvé tette.

Tormay Cécile tekintélyét jelzi, hogy 1935-ben beválasztották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába. 1936-37-ben irodalmi Nobel-díjra is jelölték. 1937-ben hunyt el Mátraházán.

Sírja a Farkasréti temetőben található. 2012-ben szobrot állítottak tiszteletére Józsefvárosban, a Rókus Kórház előtt. Ugyanabban az évben került sor Mátraházán emlékoszlopának felavatására is.

Tormay Cécile irodalmunk jelentős alakja volt. Munkáit a Kádár-korszak alatt nem lehetett kiadni, így személye gyakorlatilag feledésbe merült. Az utóbbi időkben művei kiadásra kerültek, de mai világunkban, amikor az olvasás egyre inkább háttérbe szorul, sajnálatos módon nem valószínű, hogy neve újra ismertté válik.

 

Weninger Endre

 

A sorozat előző része:

Salkaházi Sára – Híres magyar nők

 

Hozzászólások