Széchy Mária (1610-1679) Gyöngyösi István költőtől kapta a Murányi Vénusz nevet, ami rendkívüli szépségére utalt. Erről ugyan a kortársak véleménye megoszlott, de kétségtelenül a XVII. századi Magyarország egyik híres nőalakja volt.
Széchy Mária 1610-ben született a család egyik birtokán lévő Balogvárban Széchy György és Homonnay Drugeth Mária gyermekeként.
Nyolc testvére közül csak három nővére érte meg a felnőttkort. Apja, Széchy György nem volt a korszak kiemelkedő szereplője. Zavaros időszak volt, amikor a főúr az erdélyi fejedelmek és a Habsburgok küzdelmei alatt óriási birtokokat szerzett Észak-Magyarországon, így 1617-ben Murány várát is. A vár lett a család központja, stratégiailag fontos, nehezen bevehető erődítmény volt.
Máriát akaratos, önfejű gyermeknek tartották. A korabeli arisztokrata lányok szokásos nevelésében részesült, a tudományok nem érdekelték. Nem tanult nyelveket, csak magyarul beszélt. Szerette a zenét és az irodalmat, de vonzották a férfias szórakozások is. Felnőtt korában is szívesen viselt férfiruhát, férfi módra ülte meg a lovat, és élvezte a vadászatot.
Ahogyan az a főnemesi családoknál szokás volt, szülei korai házasságot terveztek számára, amivel a családnak hasznos kapcsolatot akartak kialakítani. A kiszemelt vőlegény gróf Bethlen István volt, a nagy fejedelem, Bethlen Gábor unokaöccse. 1625-ben azonban a házasságot el kellett halasztani az apa, Széchy György váratlan halála miatt. Furcsa körülmények között meggyilkolták, ami nem volt meglepő megbízhatatlan politikai magatartása miatt.
Ezt követően a család irányítását az édesanya vette át, aki a kortársak véleménye szerint szellemileg jóval felette állt férjének. Habsburg-párti volt ugyan, de Erdéllyel is jó kapcsolatot akart tartani, így 1627-ben megtörtént az esküvő Bethlen István és Széchy Mária között. A fiatal pár Váradon telepedett le, de többször megfordultak Gyulafehérváron is a fejedelmi udvarban. Mária számára a társasági élet újdonságot jelentett, valószínűleg akkor alakult ki benne a pompa és a szórakozás kedvelése.
Úgy tűnik, vonzódott férjéhez, és a házasság harmonikus volt. A házaspárnak két gyermeke született, de már csecsemőkorban meghaltak. 1632-ben Bethlen István meghalt, és ezzel Mária nyugodt életének vége szakadt.
Férje halála után Déván élt, és egyesek szerint szerelmi viszonyt folytatott Zólyomi Dáviddal, férje korábbi bizalmi emberével. Ha volt is ilyen kapcsolat, az csak rövid ideig tartott, mert Zólyomit Rákóczi György fejedelem bebörtönözte. A Bethlen család ezután megpróbálta Máriát kisemmizni férje birtokaiból, ami hosszú pereskedéshez vezetett. 1634-ben újra férjhez ment, valószínűleg azért, mert egy egyedülálló nőnek nem volt sok esélye a családi viszály megoldásában.
Második férje Kun István köznemes, szatmári főispán volt, Rozsály várának birtokosa. Hétköznapi ember volt, aki semmiféle segítséget nem nyújtott a feleségének. A két ember személyisége teljesen ellentétes volt, így nem csoda, hogy Mária hamarosan elköltözött férjétől Déva várába, ahol sok kortárs által kritizált nagyvilági életet élt. A férj egy alkalommal megpróbálta erőszakkal visszavinni, de végül nem merte Dévát megostromolni. Ezt követően, 1637-ben a házaspár elvált, ami nem volt nehéz, mert mindketten protestánsok voltak.
Az egyedül maradt Máriáról feljegyezték, hogy szerette ugyan a pompát, de jótékonyságra is áldozott. Szegény tanulókat és kórházakat támogatott. Édesanyja halála után, 1643-ban visszatért Murányba, amit az anya három leányára hagyott. Mária ezután közvetlen kapcsolatba került a kor nagy konfliktusával, a 30 éves háborúval.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-ben csatlakozott a Habsburg-ellenes európai szövetséghez, és hadjáratot indított Észak-Magyarországon. Mária sógora, Illésházy Gábor a fejedelem mellé állt, és úgy gondolta, hogy ez jó alkalom, hogy sógornőjét kiforgassa a vár tulajdonjogából. Ekkor következett az a romantikus történet, ami Széchy Máriát igazán híressé tette.
A közeli Fülek várának Habsburg-párti kapitánya, Wesselényi Ferenc elhatározta, hogy elfoglalja Murány várát, a fontos erődítményt. Egy szabályos ostromhoz azonban nem volt elég katonája, így cselhez kellett folyamodnia.
Levelet csempészett be Széchy Máriához, amelyben titkos találkozót kért tőle. Ez nagy nehezen létre is jött, melynek során Wesselényi rávette Máriát, hogy segítséget nyújtson a vár elfoglalásában. A történet szerint később a megbeszélt tervnek megfelelően Mária kötélhágcsót engedett le a vár bástyájáról, amelyen Wesselényi és emberei titokban felmásztak, és lefegyverezték az őrséget, amikor Mária sógora nem tartózkodott a várban.
A történet azt is állítja, hogy Mária azzal a feltétellel egyezett bele a segítségnyújtásba, hogy siker esetén Wesselényi feleségül veszi. (Az esetet Gyöngyösi István verses elbeszélése dolgozta fel A Marssal társalkodó Murányi Vénusz címmel.)
A történet hitelességét sokan kétségbe vonják. Valószínű, hogy nem ez volt az első találkozó Széchy Mária és az akkor még daliás, jóképű Wesselényi között.
Tény viszont, hogy szinte azonnal, Murány elfoglalása után házasságot kötöttek. Mária azután férje kívánságára áttért a katolikus hitre. Ez nehézséget jelentett, mert
Mária második férje még élt, így a katolikus kánonjog alapján sokan kétségbe vonták a házasság érvényességét. Végül Lippay György esztergomi érsek hozta meg a határozatot, hogy a házasság minden szempontból érvényes.
Mária harmadik házassága nagyon jónak bizonyult, a házaspár egymáshoz intézett levelei kölcsönös szeretetről tanúskodtak. Úgy tűnik, hogy Wesselényi fontos döntésekben mindig kikérte felesége tanácsát, ezért ellenfelei azt terjesztették róla, hogy papucsférj, aki teljesen a felesége befolyása alatt áll. Mária egyébként nagy szeretettel nevelte férje első házasságából származó két fiát, Ádámot és Lászlót. Férjét mindenben segítette egyre emelkedő pályáján.
Wesselényi először Észak-Magyarország főkapitánya lett, majd 1657-ben az ország nádora. 1664 után változás következett be a korábban a Habsburgokhoz feltétlenül hű Wesselényi nézeteiben. A szégyenletes vasvári béke miatt sok magyar főnemeshez hasonlóan elfordult az uralkodóháztól (a béke a győztes szentgotthárdi csata után a törökökre nézve volt előnyös).
A magyar főnemesek a törökökkel próbáltak kapcsolatot teremteni, és mozgalmuk a vezetőjükről a Wesselényi-összeesküvés nevet kapta a magyar történelemben. Abban Széchy Mária is szerepet vállalt, Murány várában is voltak tárgyalások. Wesselényi azonban ekkor már súlyos beteg volt, és Mária gondos ápolása ellenére 1667-ben meghalt.
Az összeesküvésre fény derült, és vezetőit, Nádasdyt, Frangepánt és Zrínyi Pétert kivégezték. Széchy Mária is kegyvesztett lett, és az udvar elhatározta, hogy német őrséget küld Murányba. Mária nem vállalta azt a szerepet, amit Zrínyi Ilona Munkácson, és 1670-ben átadta a várat a későbbi híres hadvezérnek, Lotharingiai Károlynak.
1671-ben Pozsonyba vitték, ahol őrizet alatt tartották. Ezzel Széchy Mária kikerült a magyar politikai életből. Élete végén a család kőszegi birtokán élt elhagyatva, szegényes körülmények között. 1679-ben halt meg.
Széchy Mária a magyar történelem egyik nehéz időszakának szereplője volt. Bár nem gyakorolt döntő befolyást az eseményekre, történelmünk egyik színes egyénisége lett, aki olyan szerzőket is megihletett, mint Kisfaludy Károly, Petőfi Sándor és Arany János.
Forrás: Weninger Endre: Híres magyar nők
1. Sarolt fejedelemasszony (~950 ~ 1000)
2. Gizella királyné (~980~1059)
3. Gertrudis, II. András felesége (~1185-1213)
4. Árpád-házi Szent Erzsébet (1207-1231)
5. Árpád-házi Szent Kinga (1224-1292)
6. Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
7. Szent Hedvig királynő (1373-1399)
8. Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecília (~1398~1436)
9. Szilágyi Erzsébet (1410-1483)
10. Báthori Erzsébet, „a csejtei boszorkány” (1560-1614)
11. Báthory Anna (1594-1636)
12. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony (1602-1660)
13. Báthory Zsófia (1628-1680)
14. Széchy Mária (1610-1679)
15. Bornemissza Anna fejedelemasszony (~1630-1688)
16. Zrínyi Ilona (1643-1703)
17. Garamszeghy Géczy Julianna (1680-1714)
18. Brunszvik Teréz (1775-1861)
19. Kossuth Zsuzsanna (1817-1854)
20. Lebstück Mária (1830-1892)
21. Déryné Széppataki Róza (1793-1872)
22. Teleki Blanka grófnő (1806-1862)
23. Leövey Klára (1821-1897)
24. Laborfalvi Róza (1817-1886)
25. Bányai Júlia (1824-1883)
26. Szendrey Júlia (1828-1868)
27. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő (1847-1922)
28. Erzsébet, „a magyarok királynéja” (1837-1898)
29. Sass Flóra (1841-1916)
30. Jászai Mari színésznő (1850-1926)
31. Kéthly Anna (1889-1976)
32. Slachta Margit (1884-1974)
33. Salkaházi Sára (1899-1944)
34. Tormay Cécile (1875-1937)
35. Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona (1918-2013)
Illusztrációk: Antalffy Yvette
Hires Magyar Nők – kalligráfiái video
A könyv megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: Weninger Endréné: 06-30-601 9246, e-mail: werzsi.werzsi@gmail.com
A könyv ára 3.000 Ft.
Hasonló cikkünk:
