Thury György a 16. századi törökellenes harcok egyik kiemelkedő hőse volt. Neve kevésbé ismert, mint azon kortársaié, akik a nagy várostromokban tüntették ki magukat, mint Losonczy István, Dobó István vagy Zrínyi Miklós. Thury György hírnevét elsősorban a Balassi Bálint által is megénekelt végvári párviadalokban szerezte.

Thury György

1518-ban született nemesi család gyermekeként a Hont vármegyei Középtúrban. Családjában hagyománynak számított a katonai hivatás, ősei már az Árpád-korban kiváló vitézek voltak. Nagyapja Mátyás király seregében harcolt, míg édesapja, Thury Gáspár kitüntette magát a törökök elleni küzdelemben. Így a fiatal Györgyöt már gyermekkorától kezdve felkészítették a katonai pályára. A lovaglás és a bajvívás gyakorlása minden idejét lefoglalta, állítólag még írni és olvasni sem igazán tanult meg. 1544-ben kezdte meg végvári karrierjét Ság várában mint lovassági parancsnok. Már itt is kitűnt kiváló bajvívó készségével.

1552-ben neve ismertté lett a nagy török háborúban. A palásti csatában hősiességével megmentette az olasz zsoldoshadtestet a pusztulástól. Ezt követően Léva várának kapitánya lett, és bajvívóként az egész Oszmán Birodalomban hírnevet szerzett magának. A kortársak szerint mintegy hatszáz párviadalt vívott meg sikeresen. Nevét rettegték a török bajvívók, és még Perzsiából is érkeztek kihívói. A hazai vitézektől a „magyar el Cid” nevet kapta a híres spanyol lovag után, aki legendás lett a mórok elleni harcokban. A törökök a Dunántúl oroszlánjának nevezték.

Magánéletéről annyit tudunk, hogy kétszer nősült, de első felesége nem ismert. 1563-ban vette feleségül Hathalmi Zsófiát, akitől négy gyermeke született, egy fiú és három lány.

Thury György és Gyulaffy László

1563-ban részt vett az új uralkodó, Miksa koronázásán. Az itt rendezett lovagi tornán minden ellenfelét legyőzte, csak a másik híres bajvívóval, Gyulaffy Lászlóval, a tihanyi kapitánnyal nem bírtak egymással. Az uralkodó mindkettőjüket aranysarkantyús lovaggá avatta, és birtokadományban is részesültek.

Amikor Léva várát Dobó István, az egri hős kapta meg, Thury György Palota (a mai Várpalota) kapitánya lett. Veszprém eleste után ez volt a Dunántúl egyik legfontosabb erőssége. Thury György merész portyáival és bajvívásaival még híresebb lett. A Balaton jegén is vívott párviadalt egyik török kihívójával.

Várpalota, Thury-vár

1566-ban Arszlán budai pasa ostrom alá vette Palotát. Thury György a túlerő ellen is megvédte a várat addig, amíg a győri kapitány, Salm gróf felmentő serege megérkezett. Az ellentámadás során nagy szerepe volt Veszprém és Tata visszafoglalásában. 1567-ben az egyik legnagyobb végvár, Kanizsa kapitánya lett. 1568-ban a drinápolyi béke lezárta a nagy török háborúk korszakát, de a végvári vitézek portyái és párviadalai továbbra is mindennaposak maradtak. Ezekben Thury György aktívan részt vett, és az ország legjobb bajvívójának tartották.

Thury György szobra Várpalotán

Végül egy sikertelen portya okozta vesztét. 1571-ben jelentést kapott, hogy egy török csapat felégetett egy falut Kanizsa mellett. Kis csapatával megtámadta őket, de kiderült, hogy csapda volt. A túlerőben lévő törökök ellen Thury hősiesen küzdött, több ellenfelét levágta, de végül megölték. Fejét Konstantinápolyba küldték, ahol állítólag a törökök is megadták a hős ellenfélnek járó végtisztességet. Testét fia és nagy tisztelője, gróf Zrínyi György Kanizsán temette el. Halálának színhelyén, Orosztonyban emlékére kopjafát állítottak.

Halálának színhelyén, Orosztonyban emlékére kopjafát állítottak.

Bár neve nem található meg az iskolai történelemkönyvekben, 16. századi történelmünk kiemelkedő alakja volt. Várpalotán tér és gimnázium őrzi a nevét, míg Nagykanizsán múzeum emlékezik meg róla. Vitézsége és hazaszeretete példaként szolgálhat az utókornak.

 

Weninger Endre

 

Hozzászólások