Tomori Pál neve szorosan kapcsolódik a tragikus végű mohácsi csatához. Kisfaludy Károly Mohács című versében büszke vezérként említi, aki ezen a csatatéren lelte halálát. Történelmünk híres kalocsai érsekei közül ő volt a második, aki egy sorsdöntő ütközetben életét áldozta hazájáért. (Elődje, Csák Ugrin a mongolok ellen vívott muhi csatában esett el 1241-ben, a magyar sereg egyik hős vezéreként.)

Tomori Pál családja eredetileg Boszniából származott, majd az Abaúj megyei Tomorba költözött. A nemesi család nem tartozott a főnemesség soraiba. A későbbi érsek gondos nevelést kapott, amit kiváló latin tudása bizonyít. A kor nemes ifjai rendszerint egy főúr udvarában nevelkedtek, ahol katonai képzésben részesültek. Tomori pályája is így kezdődött. Bornemissza János alkincstárnok budai udvarába került, ahol eleinte apródként szolgált. Bornemissza egyike volt azoknak a főnemeseknek, akiket Mátyás király emelt az ország főnemesei közé. A kortársak zord, barátságtalan embernek írták le, de úgy tűnik, hogy Tomorit kegyeibe fogadta, és mindvégig támogatta. Már ekkor kitűnt, hogy Tomorit elsősorban a katonai pálya vonzotta, és semmi sem utalt rá, hogy később főpap lesz belőle.

Fiatal korának nagy részét Erdélyben töltötte. Első feladatai nem katonai, hanem gazdasági jellegűek voltak. 1501-ben az erdélyi sóbányák kamarása lett, majd 1503-tól királyi biztos, akinek feladata a rendkívüli adók behajtása a szászoktól. 1506-ban megszületett a trónörökös, II. Ulászló fia, Lajos. A hagyomány szerint ilyenkor az egyébként adómentes székelyeknek is be kellett szolgáltatniuk az úgynevezett „ököradót”. Miután ezt vonakodtak végrehajtani, Tomorira várt az a feladat, hogy erre fegyverrel kényszerítse őket. Érdemei elismeréséül ezután fogarasi várnaggyá nevezték ki.

Fogaras vára kulcsfontosságú volt Dél-Erdélyben. Tomori itt találkozott először a török veszéllyel, és megértette a déli védelmi vonal erősítésének szükségességét. Itt már kedve szerinti katonai feladatok is vártak rá, az időnként Havasalföldről betörő török martalóc csapatok elleni küzdelem. Várnagyként az egész régió vezetője is volt, és személyét nagy tisztelet övezte, különösen az erdélyi szászok körében.

A török veszély egyelőre nem volt túl jelentős. Még Mátyás kötött békét az oszmánokkal, ami kisebb összecsapásoktól eltekintve időtállónak bizonyult. 1512-ben új szultán, II. Szelim került a trónra, és az ekkor már komoly tekintélynek örvendő Tomorit küldték követségbe Konstantinápolyba a béke megújítása érdekében. Nem kellett azonban az oszmán birodalomba utaznia, már a határon találkozott a török küldöttséggel, és velük együtt tért vissza Budára. A törökök akkor Perzsiával hadakoztak, így érdekükben állott a béke megújítása.

Tomori 1514-ig töltötte be fogarasi várkapitányi tisztét. 1511-ben Szapolyai János lett az új erdélyi vajda, akivel jó kapcsolatokat épített ki.1514-ben tört ki a Dózsa-féle parasztfelkelés, ami eredetileg törökellenes keresztes háborúnak indult. Tomori ekkor Budán tartózkodott régi támogatója, Bornemissza János mellett. A parasztsereg Pesten gyülekezett Dózsa György parancsnoksága alatt, majd délnek indult azzal a céllal, hogy egyesüljön Szapolyai erdélyi hadával a törökök ellen. Az események részletes elemzésére itt most nincs mód, csak Tomori szerepére koncentrálunk.

Dózsa egy kisebb sereget hagyott Pesten, öccse, Gergely és Szaleresi Ambrus vezetésével. Amikor kiderült, hogy a keresztes hadjáratból parasztháború lett a nemesség ellen, Bornrmissza megtámadta ezt a sereget. Lovasságának vezetője Tomori volt, és Szaleresi seregét rövid harc után szétverték. Ezt követően Tomori csatlakozott Szapolyai János seregéhez Erdélyben. Ő verte szét a Bihar várát ostromló parasztsereget, és foglyul ejtette Lőrinc papot, Dózsa egyik alvezérét. Ekkor már Tomori mint kiváló katona jelenik meg.

1518-ban budai várkapitány lett. Amikor az 1519-es nádorválasztó rendi gyűlésen zavargások törtek ki, ő verte le a köznemesek zendülését. Ezt követően törés állt be a pályáján. Minden bizonnyal egyéni tragédiák váltották ezt ki. Először egy Putnoki családból származó fiatal lányt akart feleségül venni, de a menyasszony az esküvő előtt váratlanul meghalt. Ezt követően megkérte egy fiatal, gazdag özvegyasszony kezét, de továbbra is üldözte a végzet. Második menyasszonya is meghalt. Ennek tudható be az az elhatározása, hogy visszavonul a világi élettől. (A történetet Gulácsy Irén dolgozta fel Fekete vőlegények című regényében.)

Szulejmán szultán

1520-ban Tomori szétosztotta a vagyonát rokonai között, ferences szerzetes lett, és a rend esztergomi kolostorába vonult. Hogy nem ott élte le a további életét, azt világpolitikai változások okozták. 1520-ban, Szelim szultán halála után Szulejmán, az oszmán birodalom legnagyobb uralkodója került a trónra. A perzsák elleni háborút sikeresen befejezte, és figyelme Európa felé fordult. Már nem volt érdeke a Magyarországgal való béke. 1521-ben, hosszú szünet után újra nagy török hadjárat indult Dél-Magyarország ellen. A törökök ostrom alá vették Nándorfehérvárt, a déli védelmi vonal kulcsfontosságú erődjét. Nem ismétlődött meg Hunyadi 1456-os diadala, a vár hősies küzdelem után elesett. Magyarország közvetlen veszélybe került. Most derült ki, mennyire végzetesnek bizonyult Mátyás halála után a déli végvárrendszer meggyengülése.

Ebben a helyzetben különleges feladat hárult a kalocsai érsekségre. Olyan főpapra volt szükség, akinek megfelelő katonai tapasztalatai voltak. Tomori mint hadvezér nagy tekintélynek örvendett, így az uralkodó, II. Lajos felajánlotta neki a kalocsai érseki széket, a második pozíciót a magyar egyházi hierarchiában. Tomori azonban nem volt hajlandó lemondani szerzetesi elhivatottságáról. Végül két tényező játszhatott szerepet döntése megváltoztatásában. A pápa, VI. Adorján, nagy nyomást gyakorolt rá, és voltaképpen kényszerítette a magas egyházi tisztség elfogadására. Másrészt Tomori látta, hogy Magyarország veszélybe került, így kötelességének érezte, hogy hazája védelmére siessen. 1523-ban a pápa kinevezte kalocsai érseknek.

Az egyértelmű volt, hogy ez nem elsősorban főpapi megbízatás. Mint kalocsai érsek, Tomori lett a törökök elleni védekezés fő szervezője, katonai vezetője. Minden eszközzel megpróbálta megerősíteni a határvédelmet, de ehhez nem álltak rendelkezésére a megfelelő anyagi erőforrások. Egyházmegyéje teljes jövedelmét a török elleni védekezésre fordította, a pápától is kapott támogatást, de a királyi kincstár állapota nem tette lehetővé az anyagi segítséget. Így Tomorinak nemcsak a várak megerősítésére nem volt pénze, hanem gyakran katonái zsoldját sem tudta fizetni.

A nehézségek ellenére sikereket ért el a betörő török csapatok ellen. Visszaverte őket, és 1523-ban nagy győzelmet aratott Ferhád boszniai pasa felett, aki maga is elesett a csatában. (Más források szerint a szultán végeztette ki a vereség miatt, ahogyan az az oszmánoknál szokás volt.) Tomori továbbra is kétségbeesetten próbálkozott Budán, hogy anyagi támogatást kapjon, de többnyire nem járt sikerrel. Némi segítséget kapott, amikor lemondással fenyegetőzött. Közben nyilvánvalóvá vált, hogy a közeljövőben nagy török támadásra kell felkészülni.

Than Mór – A mohácsi csata

1526-ban Szulejmán nagy hadsereggel indult Magyarország ellen. Tomori néhány ezer katonájával nem volt képes megállítani a törökök előrevonulását. Kisebb sikereket ért el az elővédet alkotó török egységek ellen, de a Dráva vonalát nem tudta megvédeni. Azt sem lehetett megakadályozni, hogy a törökök elfoglalják Pétervárad fontos erődjét. Közben a királyi had is gyülekezett Budán, majd augusztusban megindult dél felé. Tomori körülbelül 4000 harcedzett katonájával csatlakozott hozzájuk. Augusztus végén a két ellenséges sereg Mohácsnál találkozott.

A mohácsi csatáról számtalan elemzés született. Valamennyi egyetért abban, hogy Szulejmán serege túlerőben volt. A két hadsereg létszámát illetően megoszlanak a vélemények. Az valószínűsíthető, hogy II. Lajos király serege 20-25 ezer katonából állhatott. A törökök létszámát nehezebb felbecsülni. A kortársak százezres hadról beszélnek, de ennek egy része csak portyázásra alkalmas könnyűlovas egység volt. Nem járunk messze az igazságtól, ha az igazán harcképes török sereg létszámát 60 ezerre tesszük. Ez is nyomasztó túlerőt jelentett, amit még fokozott a török tüzérség óriási fölénye.

Mohács, Magyar Történelmi Emlékpark

A magyar hadvezetésben bizonytalanság uralkodott. Sokáig nem tudtak megegyezni a fővezér személyében. Tomori vonakodott ezt a tisztet elfogadni arra hivatkozva, hogy nincs megfelelő gyakorlata egy ilyen nagy hadsereg vezetésében. De az is igaz, hogy csak neki voltak igazi tapasztalatai a törökökkel vívott harcokban. Végül két fővezért választottak, Tomori mellé Szapolyi Györgyöt, az erdélyi vajda testvérét (ő ezt csak átmenetileg vállalta, amíg bátyja megérkezik).

Szulejmán hadserege augusztus 28-án érkezett Mohácsra. A szultán a csatát nem 29-re tervezte, hanem a következő napra, amikor már teljes hadereje csatarendbe állt. A magyar hadvezetésben vita alakult ki a továbbiakat illetően. Voltak, akik azt tanácsolták a királynak, hogy vissza kell vonulni, és megvárni a további erősítéseket, többek között Szapolyai János erdélyi és Frangepán Kristóf horvát seregét. Tomori ezzel szemben azzal érvelt, hogy a visszavonulás már lehetetlen, végletesen tönkretenné a hadsereg harci morálját. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyetlen esély a győzelemre, ha megtámadják a még felfejlődőben lévő török sereget, mielőtt az képes lenne túlereje teljes érvényesítésére. Később sokan Tomorit tették felelőssé a csatavesztésért, pedig valószínűleg neki volt igaza.

Tomori Pál szobra Kalocsán

A csata 1526. augusztus 29-én délután zajlott le. Tomori úgy gondolta Hunyadi János hadjáratai alapján, hogy a törökök ellen a magyar nehézlovasság támadása a leghatékonyabb fegyver. Ez úgy tűnt, hogy beválik, a magyar lovasság áttörte a törökök első vonalát, de a janicsárok sortüze megállította. A gyalogság élén álló Tomori megpróbálta visszafordítani a megfutamodókat, és valószínűleg ekkor vesztette életét. A csata azután tragédiába torkollott, és a magyar sereg nagy része elesett a csatatéren. Hősi halált halt a másik fővezér, Szapolyai György is. A király, II. Lajos menekülés közben vesztette életét. A szultán megkerestette Tomori holttestét a csatatéren, fejét levágatta, és karóra tűzve sátra elé diadaljelvényként tette ki.

A mohácsi csatát nemzeti tragédiaként tartjuk számon, amikor a középkori magyar állam elbukott. Itt most nem akarok erre kitérni, de az igazi tragédia csak ezután következett, amikor a török elleni összefogás helyett széthúzás következett. II. Lajos halála után kettős királyválasztásra került sor, és a két király egymás ellen indított harcot.

Tomori Pál Fóiskola, Kalocsa

Tomori Pál neve a Kádár-korszakban gyakorlatilag feledésbe merült. Az iskolai történelemkönyvekben nem is szerepelt. A marxista történetírás negatív képet rajzolt róla, tehetségtelennek tartották, akinek nagy szerepe volt a mohácsi katasztrófában. Az lehet, hogy követett el hibákat a csata során, de figyelembe véve az erőviszonyokat, ez egyedüli lehetőséget próbálta kihasználni. Történelmünk egyik kiemelkedő hőse volt, aki életét áldozta hazájáért. Szobra a kalocsai érsekségének központjában látható, nevét országszerte több intézmény őrzi.

 

Weninger Endre

 

Hozzászólások