Nagy Lajos király (1342-1382) – Egyetlen uralkodónk volt, aki megkapta a „Nagy” jelzőt. Szent Lászlóhoz hasonlóan ő is kiérdemelte a lovagkirály elnevezést, mert személyesen 16 hadjáratot vezetett, amelyekben kitűnt bátorságával és vitézségével. Többször került veszélyes helyzetbe, és meg is sebesült. Nem véletlen, hogy példaképei Nagy Sándor és Szent László voltak.

Nagy Lajos király – Képes krónika

Nagy Lajos 1326. március 6-án született Visegrádon. Apja egyik kiemelkedő királyunk, Károly Róbert volt, anyja pedig Lokietek Erzsébet lengyel hercegnő. Gondos nevelésben részesült, tanulta a hét szabad művészetet, járatos volt a hittudományban, ami megalapozta mély vallásosságát. Igazi lovaghoz méltóan elsajátította a legfontosabb harcászati ismereteket, mint a lovaglás, vívás, úszás és a különböző fegyverek használata.

Gyermekkorának megrázó élménye volt a királyi család elleni merénylet 1330-ban. Egy magyar nemes, Zách Felícián bosszút akart állni a lányával, Klárával szemben elkövetett sérelemért (a források szerint a leányt a királyné öccse, a későbbi lengyel király, Kázmér elcsábította), ezért Visegrádon meg akarta ölni a király gyermekeit, Lajost és Andrást. A kis hercegeket nevelőik önfeláldozó módon megvédték, a merénylő csak a királynét sebesítette meg. Zách Felíciánt az őrök megölték, a családját később a király parancsára kiirtották.

Zách Felicián merénylete a királyi család ellen (Orlai Petrich Soma festménye)

Károly Róbert 1342-ben halt meg, és Lajos, mint a legidősebb fiúgyermek örökölte a trónt. Székesfehérváron megkoronázták, és első útja Szent László nagyváradi sírjához vezetett. Apjától egy gazdag, politikailag rendezett országot örökölt, így hatalma egész uralkodása során szilárdnak bizonyult. Az apja által létrehozott új főnemesség haláláig hűen szolgálta az új királyt.

Lajos első nagyszabású katonai vállalkozása a nápolyi hadjárat volt. Apja a nápolyi Anjou családból származott, ezért ezzel a királysággal szoros kapcsolatot alakított ki. Kisebbik fia, András (Endre), Lajos öccse a nápolyi trónörökös hercegnőt, Johannát vette feleségül. Miután feleségét királynővé koronázták, a magyar herceg is követelte magának a királyi címet. A leghatalmasabb nápolyi családok (Durazzo, Taranto) ezt nem fogadták el, és 1345-ben Andrást Aversában meggyilkolták. Sohasem derült ki, vajon Johanna tudott-e a készülő gyilkosságról. Az események alapján valószínűleg igen.

1347-ben Lajos hadjáratot indított Nápoly ellen. Vitatott kérdés, hogy csak öccse meggyilkolását akarta-e megbosszulni, vagy a nápolyi királyi címet is szerette volna megszerezni. Valószínűleg tudatában volt annak, hogy nápolyi hatalmát a nagy távolság miatt nem tudja megtartani. Mindenesetre 1348-ban legyőzte Johanna második férjét, Tarantói Lajost, és bevonult Nápolyba.

Nápolyi magyar hadjáratok (Fotó: kanizsaujsag.hu)

Az elfogott nápolyi hercegek közül Durazzói Károlyt kivégeztette, bár később kiderült, hogy ő nem volt felelős András haláláért.
Johanna és férje Avignonba menekült a pápai udvarba. A pápa megtagadta kiadatásukat, mert nem látta bizonyítottnak bűnrészességüket a magyar herceg meggyilkolásában. Továbbra is Johannát tekintette Nápoly törvényes uralkodójának. Lajos ekkor visszatért Magyarországra. Ebben az is közrejátszott, hogy 1347-49 között a középkor legsúlyosabb pestisjárványa dühöngött, aminek becslések szerint Európa lakosságának egyharmada áldozatul esett.

1350-ben Lajos újra elfoglalta Nápolyt, de trónigényét a pápa továbbra sem ismerte el. Így a magyar király 1352-ben kiegyezett Johannával, akit elfogadott Nápoly uralkodójának. Johannát később Károly nápolyi herceg megfosztotta trónjától, és parancsára 1382-ben a már idős királynőt börtönében megfojtották.

A nápolyi hadjáratok során Lajos igazi lovagkirályként viselkedett. Vitézül harcolt, és Aversa ostrománál meg is sebesült (egy nyílvessző fúródott a lábába). Egy alkalommal kimentette egyik katonáját az áradó folyóból. Az is felvetődött a nápolyi és a magyar sereg között, hogy a vezérek lovagi párviadalt vívjanak egymással. Lajos ezt elfogadta, de ellenfele, Tarantói Lajos visszalépett a küzdelemtől.

Nagy Lajos törökök elleni győzelme – Magyar – Anjou legendárium

A hadjáratok után Lajos király belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1351-ben megerősítette az Aranybullát, és új törvényekkel egészítette ki. A legfontosabb az ősiség törvénye volt, amely kimondta, hogy a nemesi birtok nem eladható, örökös híján a kincstárra száll vissza. Ez a törvény egészen 1848-ig volt érvényben. A másik törvénye a jobbágyság terheit szabályozta. A földesúrnak a jobbágy az úgynevezett kilenceddel tartozott (ezt valójában úgy kellett értelmezni, hogy a jobbágynak az egyháznak fizetett tized mellett a kilencedik tizedet kellett beszolgáltatnia a földesúrnak).

Lajos nagyban segítette a városok fejlődését is. Sok mezőváros kapta meg a városi kiváltságokat (például 1368-ban Kecskemét). Új várakat építtetett, amelyek közül a legismertebbek Tata és Diósgyőr. Kulturális életünk fellendülését jelezte a reprezentatív Képes Krónika, ami valószínűleg Kálti Márk műve. Ekkor alkották meg a Kolozsvári testvérek a híres Sárkányölő Szent György szobrot, aminek később több másolata is elkészült.

Lajos király másik nagy ellenfele Velence volt. A lagúnák köztársasága igényt tartott Dalmáciára, elsősorban a gazdag adriai kikötővárosra, Zárára. Ezért két háború is zajlott Velence és a Magyar Királyság között. Eleinte váltakozó sikerrel, aminek végén az 1358-as zárai békében Velence lemondott Dalmáciáról. 1378-ban a háború kiújult, de ebben Lajos már személyesen nem vett részt. 1381-ben a torinói békében Velence újra elismerte, hogy Dalmácia a magyar koronához tartozik, és hadisarc fizetésére kötelezte magát.

Lajos apja, Károly Róbert sikertelen hadjáratot vezetett Havasalföld ellen, melynek során maga is csak egyik vitéze önfeláldozásának köszönhette a megmenekülését. Az új havasalföldi fejedelem, Sándor viszont hűségesküt tett a magyar királynak, akit elismert hűbérurának. Az újonnan megalakult másik román fejedelemség, Moldva hasonló esküt tett.

Nagy Lajos király több hadjáratot vezetett a Balkánra, ahol a pápa kérésére harcolt a bogumil eretnekség ellen. Ezen a területen ekkor jelent meg a török veszély. Az oszmán törökök elfoglalták a Balkán keleti részét, és 1361-ben Drinápolyt tették meg birodalmuk új fővárosának. Forrásaink szerint Lajos is vívott csatát a törökökkel, le is győzte őket, de ekkor még Magyarországra nem jelentettek komoly veszélyt.

Nagy Lajos másik fontos politikai problémája a lengyel kérdés volt. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón Károly Róbert szoros szövetséget kötött a lengyelekkel. Abban is megegyezett velük, hogy ha a lengyel uralkodó örökös nélkül hal meg, a magyar király vagy fia örökli a trónt. A szövetség értelmében a magyar uralkodó többször küldött katonai segítséget Kázmér királynak a litvánok és a Német Lovagrend elleni harcokhoz.

nagy lajos

Nagy Lajos király krakkói koronázása (Fotó: 2022.plusz)

1370-ben Kázmér király örökös nélkül halt meg. A korábbi szerződés szerint Lajos kapta meg a lengyel trónt, így a két ország között perszonálunió jött létre. Ez azt jelentette, hogy csak az uralkodó személye volt közös, míg az országok függetlenek maradtak. Nagy Lajos egyébként keveset tartózkodott Lengyelországban, maga helyett édesanyját, a lengyel származású Erzsébetet küldte oda kormányzónak. Az úgynevezett kassai privilégiumokban pedig széleskörű kiváltságokat biztosított a lengyel nemesség számára (pl. a királyválasztás jogát).

Élete vége felé Lajos már személyesen nem vett részt a hadjáratokban. Súlyos betegség gyötörte, néhány történész szerint lepra. Egyre nagyobb problémát jelentett számára az utódlás kérdése. Második felesége a bosnyák hercegnő, Kotromanic Erzsébet volt, akivel 1353-ban kötött házasságot. A magyar király számára ez rangon aluli frigy volt, úgy tűnik, szerelmi házasságnak tarthatjuk. A házaspárnak 1370-ig nem volt gyermeke, utána három leányuk született, így Lajosnak nem volt fiúörököse. Halála előtt legidősebb lányát, Máriát jelölte ki utódjául. Ezt a lengyelek nem fogadták el, így végül Mária a magyar, a kisebbik lány, Hedvig pedig a lengyel trónt örökölte.

A diósgyőri vár, melyet Nagy Lajos király építtetett (Fotó: Kiránduló-Reblog)

Nagy Lajos 1382. szeptember 10-én halt meg Nagyszombatban. Uralkodásával kapcsolatban néhány marxista történész megkérdőjelezte a „Nagy” melléknév jogosságát. Szerintük a király sorozatos háborúival eltékozolta az apjától örökölt gazdag kincstárat. Erről azonban szó sincs. Lajos Magyarországot egy európai nagyhatalommá tette, a királyi hatalom egész uralkodása alatt szilárd maradt.

Később elterjedt az a nézet, hogy ebben az időben Magyarország partjait három tenger mosta. Ez azonban nem igaz. Magyarország és Lengyelország nem egyesült, két független ország maradt. A lengyeleknek ekkor egyébként sem volt tengerpartjuk, mert a Balti-tenger partját a Német Lovagrend uralta. Havasalföld sem lett az ország része, fejedelme csak hűbérese volt a magyar királynak. Így a három tengerből egy maradt, az Adria, ahol a dalmát tengerpartot Nagy Lajos megvédte Velencével szemben.

Nagy Lajos király szobra Budapesten a Hősök terén (Fotó: szoborlap.hu)

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Nagy Lajos valóban egyik legnagyobb királyunk volt.

Uralkodása alatt a középkori Magyarország hatalmának csúcsára jutott. A király kivételes egyéniség volt, bátor és nagylelkű. Így jelenik meg irodalmunk egyik kiemelkedő alkotásában, Arany János Toldi-trilógiájában is. Nevét sok intézmény, iskola, utca őrizte meg, számos szobra áll az ország különböző részein. Egyik Budapesten, a Hősök terén a királyok között.

 

Weninger Endre

 

Kapcsolódó cikkünk a szerzőtől