Szent László Árpád-házi uralkodóink egyik kiemelkedő alakja, aki az utókortól a lovagkirály nevet kapta. Sok csatát vívott, amelyekben kitűnt személyes bátorságával és vitézségével. A krónikák tanúsága szerint magas termetű, nagy erejű férfi volt, aki legyőzőre nem talált. A sok csata mellett ő volt az az uralkodó, akinek a hosszan tartó belháborúk után sikerült rendet teremtenie az országban.

Valószínűleg 1040-ben született Lengyelországban, Krakkó városában. Ismeretes, hogy nagyapját, Vazult István király megvakíttatta, hogy alkalmatlanná tegye az uralkodásra. Ezt a kegyetlen ítéletet (ami egyébként abban a korban gyakori volt) Vazul pogány életmódja indokolta, mert uralkodása veszélyeztette volna Magyarország beilleszkedését a keresztény Európába. Ugyanakkor a király nem akadályozta meg fiainak (András, Béla, Levente) külföldre menekülését. Sőt, egyes források szerint maga figyelmeztette a fiatal hercegeket, hogy Magyarországon nincsenek biztonságban.

Szent László apja, Béla a krakkói fejedelmi udvarban talált menedéket, ahol hamarosan kitűnt katonai képességeivel.

A lovagi tornákon elért győzelmeiért kortársaitól a Bajnok nevet kapta. Feleségül vette Richeza lengyel hercegnőt, és a házastársaknak hét gyermeke született. László volt a másodszülött, aki apjától a vitézséget és hadvezéri tehetséget, anyjától pedig mély vallásos meggyőződését örökölte.

Szent István fiúörökös nélkül halt meg, így halála után évekig trónharcok és pogánylázadások dúltak az országban. 1046-ben Béla bátyja, András került a magyar trónra, akinek átmenetileg sikerült stabilizálnia az országot. 1048-ban Béla is visszatért Magyarországra a családjával együtt. Kiemelkedő szerepet játszott a hazánkra törő németek (1051-1052) visszaverésében. András ekkor öccsének ígérte a trónutódlást, de döntését fia, Salamon születésekor megváltoztatta. Ezért felújult a belháború a két testvér között. A harcok során András meghalt, és 1060-ban Bélát királlyá koronázták.

Szent László a Képes Krónikában

Nem sokáig uralkodhatott. Ismét szembe kellett néznie a németek betörésével, akik András fiát, Salamont támogatták. Bélát végzetes baleset érte, 1063-ban Dömösön rádőlt a királyi trón, és életét vesztette. Fiai, Géza, László és Lambert Lengyelországba menekültek, majd kiegyeztek Salamonnal, akit elismertek törvényes magyar királynak. Viszonzásul a hercegek kormányozhatták az ország egy részét, az úgynevezett dukátust.

Ezt követően egy ideig jó volt a viszony Béla fiai és az uralkodó között. 1068-ban nomád törzsek törtek be Erdélybe, ahol nagy pusztítást okoztak. Történetírásunk egy ideig a támadókat kunoknak tartotta, de akkor az még valószínűtlen volt. A támadás a kunokkal rokon úzok és a besenyők műve volt. A király és a hercegek együtt vonultak ellenük, és a kerlési csatában (egy Cserhalom nevű domb mellett) nagy győzelmet arattak. A győzelemben óriási szerepe volt a hősiesen harcoló Lászlónak. A csatához fűződő történet szerint legyőzte és megölte a leányrabló „kun” vitézt. Ezt az epizódot örökíti meg a Hősök terén Szent László szobra alatt látható dombormű.

Ezután a bizánciak felbújtására besenyők támadták meg az ország déli határait. Visszaverésükben László újra kiemelkedő szerepet játszott. A támadás konfliktushoz vezetett Bizánccal, melynek során a magyar sereg elfoglalta Nándorfehérvárt. Ekkor viszont megszakadt a korábbi jó viszony a király és a hercegek között. Ebben szerepet játszott a zsákmány elosztása feletti vita, valamint az, hogy Géza herceg a király megkérdezése nélkül szabadon engedte a bizánci hadifoglyokat.

szent laszlo

Szent László, a lovagkirály a csatában (fotó: Wikipédia)

A fellángoló belháborúban László teljes mértékben bátyja mellett állt. Géza először vereséget szenvedett Salamontól (akinek felesége a német-római császár, IV. Henrik nővére volt), de amikor László serege is megérkezett, az 1074-es mogyoródi csatában a hercegek döntő győzelmet arattak Salamon felett.

Ebben a helyzetben a magyarok Gézát akarták királynak, aki ezt vonakodott elfogadni. Nem volt birtokában a Szent Korona, és Salamont tartotta törvényes uralkodónak. Végül mégis megkoronázták a bizánci császár által küldött koronával (ez a korona képezi a mai Szent Korona alsó részét), de hamarosan, 1077-ben meghalt.

Gézának két kiskorú fia volt, akik még alkalmatlanok voltak az uralkodásra. Ezért a magyar vezető réteg a népszerű Lászlót választotta királlyá. Az új királynak több súlyos problémával kellett szembenéznie. Örökölt egy olyan országot, ahol nem volt törvénytisztelet, rend és közbiztonság. A király törvénykönyvei ezt az állapotot akarták felszámolni. Mai szemmel nézve László törvényei elképesztően szigorúnak és kegyetlennek tűnnek, de akkor a viszonyok egészen mások voltak.

Szent László megkoronázása (Képes Krónika)

Igaz, hogy Szent László törvényei kíméletlenül védték a tulajdonjogot (a lopást csonkítással vagy halállal büntették), de kétségtelenül eredményesek voltak. A törvények arra is utalnak, hogy Magyarországon még éltek a pogány hagyományok, mert büntetéssel sújtották azokat, akik források vagy sziklák mellett mutattak be áldozatot isteneiknek. László törvényei mindenesetre helyreállították a rendet.

László számára továbbra is problémát jelentett Salamon, aki sógorának, a német-római császárnak a segítségében bízott, és Nyugat-Magyarország egy részét ellenőrzése alatt tartotta. Az európai helyzet viszont László előnyére alakult. Konfliktus kezdődött a pápa, VII. Gergely és a császár között az invesztitúra kérdésében, vagyis abban, hogy a főpapok kinevezése a pápa vagy a császár jogköre. VII. Gergely álláspontja az volt, hogy a pápa mint Krisztus földi helytartója az uralkodók felett áll. Eleinte a pápa volt fölényben. Ebben a küzdelemben László egyértelműen a pápa mellé állt, aki viszonzásul elismerte törvényes magyar királynak, amit pedig a kor jogszabályai szerint vitatni lehetett volna. Salamon kénytelen volt ebbe belenyugodni, kiegyezett a királlyal, és elfogadta Lászlót uralkodónak.

Szent László hermája

Később az erőviszonyok a császár javára változtak, és a pápa kénytelen volt Rómából elmenekülni. Salamon újra megpróbálta trónigényét érvényesíteni, de sógorától, a császártól továbbra sem kapott támogatást, így László börtönbe vetette. A hagyomány szerint a visegrádi Salamon torony innen kapta a nevét, de ez nem igaz, mert a híres tornyot csak a tatárjárás után építtette IV. Béla. Salamont később a király szabadon bocsátotta. A kalandos életű uralkodó a délvidéki besenyőkhöz menekült, és valószínűleg életét vesztette a bizánciakkal vívott csatában. (Más források szerint kolostorba vonult.)

1083-ban László kérte a pápától István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatását. A király sírjának felnyitásakor kiderült, hogy jobb keze hiányzik, amit Mercurius apát kolostorában őrzött meg. Ezen a helyen az uralkodó Szentjobb néven új apátságot alapított, és az ereklye azóta is fennmaradt, már csaknem ezer éve. Alapos kutatások igazolták, hogy valóban első királyunk keze. László emberi nagyságát mutatja, hogy a nagyapját megvakíttató Istvánt szentté avattatta. Belátta, hogy Szent Istvánt politikai szükségszerűség kényszerítette erre.

Nagyvárad, Bazilika

Néhány történész szerint ezután László viszonya megromlott a pápával, de valójában nem erről volt szó. A király a pápával szemben is megőrizte Magyarország függetlenségét, és nem volt hajlandó engedni a beavatkozást a magyar egyház belügyeibe. Az egyházat továbbra is nagylelkűen támogatta, és Nagyváradon új püspökséget alapított.

A magyar állam erejét mutatta, hogy László képes volt új területre, Horvátországra is kiterjeszteni fennhatóságát. 1091-ben meghalt nővére férje, a horvát uralkodó, Zvonimir, és a horvát nemesség egy része Lászlót választotta királyának. A magyar sereg bevonult az országba, és Horvátország egészen 1918-ig a magyar királyság része lett. László unokaöccsét, Álmost nevezte ki kormányzónak, és Zágráb központtal új egyházmegyét hozott létre.

Közben keletről újabb nomád támadás érte az országot, ezúttal már valóban a kun törzsek részéről, akiket a források kipcsákoknak neveztek. László sikeresen harcolt ellenük, és a döntő csatában a kun vezér, Kapolcs is elesett.

Szent László szobra a Hősök terén (Fotó: Köztérkép)

Szent László 1091-ben halt meg Nyitra várában. Fiú örököse nem volt, így unokaöccse örökölte a magyar trónt. Kívánságának megfelelően Nagyváradon temették el. Síremléke a török hódítás során megsemmisült. A legfontosabb ereklyéjét, a Szent László hermát ma a győri székesegyházban őrzik.

Szentté avatását 1192-ben III. Béla király kezdeményezte, és kérését a pápai udvar teljesítette. Szent László az egyik legnépszerűbb királyunk. Emlékét számos népmonda őrizte meg, főleg a kunok elleni hősies harcával kapcsolatban (például a Tordai-hasadék mondája). Nevét több helységünk őrzi, mint például Szentkirály vagy Mátraszentlászló. Több iskola, kórház, utca és tér viseli a nevét. A legismertebb szobra a Hősök terén látható. Méltán tartjuk az egyik legnagyobb formátumú uralkodónknak és hadvezérünknek.

 

Weninger Endre

 

A szerző egy korábbi cikke:

Egy nagyszerű miniszter emlékére – Klebelsberg Kuno

 

Hozzászólások