Később a Megyei Könyvtár adminisztrációjában hasznosította ismereteit, irodalmi tájékozottságát, minden olvasó és irodalombarát örömére. Amikor a városban elindult az irodalmi élet „második vonala”, akkor az „amatőröknek” elnevezett fiatal és nem fiatal, irodalmat kedvelő és űző tollforgatók körében feleségével, Téglás Gizellával nagy lendülettel és odaadással végezték  a szervező és toborzó munkát.   

Az országos szervezet mellett (AKISZ) megalakult a megyei, helyi szervezet, később pedig hamarosan irodalmi folyóiratot is indítottak. Ennek fő szervezői ők voltak, Kovács László  pedig, akit mindenki Laci bácsinak szólított, a szerkesztést is végezte.

A helyi szervezet antológiák kiadásával is sikereket ért el, és ebben ugyancsak része volt Kovács László tanár úrnak, Laci bácsinak. 1990-ben a Szívhangok, 1993-ban a Félárnyékban, majd 1995-ben az Ünnepek antológiájának is egyik szerkesztője volt. Közreműködött a csoport rendezvényeinek összeállításában. Maga is szerepelt könyvismertetéseivel, tanulmányaival, melyeket lelkesen, lelkiismeretesen, szeretettel készített.

A Kapilláris  c. füzeteket szerkesztette, gépelte, 6 év alatt 30 füzetet jelentetett meg. 1993-ban ment nyugdíjba a Megyei Könyvtárból. Továbbra is aktív tevékenységet folytatott az immár Bács-Kiskun megyei Írók és Költők Baráti Körében, ismertetéseivel, kritikáival pedig a Róna Rádióban. Élete tragédiáját feleségének elvesztése jelentette. Ezt követően  már nem tudott testileg-lelkileg rendbe jönni.

Dolgozatait, tanulmányait, kritikáit, ismertetéseit, recenzióit nagy tisztelettel és szeretettel őrizzük, és nagy becsben tartjuk. Isten Veled, drága Barátunk, legyen békés nyugodalmad és az örök világosság fényeskedjék Neked!

Antalfy István

Hozzászólások